Tag Archive | kritika

Az asszertív jogok listája 3.

12. Jogod van arra, hogy magatartásodat ne magyarázd mások előtt, ha ez nem érint előzetes megegyezést vagy közös érdeket.
Ugyanez vonatkozik másokra is.

Ha előzetesen megbeszéltétek, hogy délben találkoztok valahol, vagy van egy közös üzleti megállapodásotok, hogy ki milyen munkát végez el egy közös projektben, akkor természetesen a másik fél tudjon arról, ha te máshogy döntesz valamit. Ugyanígy neked is van jogod és beleszólásod, ha ugyanebben anyád hirtelen máshogy dönt. Ha a fontos vállalati eseményen részegen óbégatsz az asztal tetején, akkor igen, utána valószínűleg magyarázkodnod kell a főnöködnek. A szomszédodnak, vagy az anyádnak viszont nem.

Az, hogy milyen ruhát veszel fel a munkahelyedre, vagy mit eszel a kollegáiddal a céges vacsorán, arról nem vagy köteles beszámolni, sem magyarázkodni miatta. Sem előzetesen kikérni a véleményét. Ha utána ezzel nyomaszt, akkor az egyedül az ő személyes problémája, de nem a tiéd.

Tovább megyek. Ha családi ebédre vagy hivatalos, és van valamilyen speciális étkezési igényed, az a vendéglátó felelőssége, hogy ezt figyelembe vegye. Dönthet úgy is, hogy nem veszi figyelembe, de ebben az esetben te pedig dönthetsz úgy, hogy akkor nem kérsz az ebédből, vagy viszel magaddal egy dobozban kaját. Ha az anyád bűntudatot próbál benned kelteni, hogy ő mennyit pácolta napokig a húst, és hogy képzeled hogy te azzal jössz hogy vegetáriánus vagy (15 éve) és bezzeg régen szeretted a körömpörköltet, akkor ez az ő problémája. És mondhatja, hogy de ez a bélszín drága volt, de ez megint csak azt jelenti, hogy a saját maga számára létrehozott változatos gondokat (időbefektetés, anyagi befektetés, munka, mosogatás, stb.) a te felelősségeddé akarja tenni és még utána kérj is lehetőleg bocsánatot, amiért ilyen helyzetbe hoztad.

Ha azzal jön, hogy “egy sütikétől nem lesz bajod” miközben tudja, hogy cöliákiás vagy, akkor biztos lehetsz abban, hogy fontosabbnak tartja a saját akaratának érvényesülését, mint az egészséged. Ha az első pár hétben, hónapban tájékozatlan még, akkor természetesen megkérdezhet téged hogy ezt vagy azt ehetsz-e, de a valódi támogató hozzáállás az az, ha saját maga is utánanéz.

Sőt. Ha egyszerűen valamit nem szeretnél megenni, mert most épp nem, ahhoz is jogod van. Magyarázkodás nélkül.

Nem vagy köteles magyarázkodni a személyes döntéseid miatt. Te döntesz a saját tested és életmódod felől (étkezés, testmozgás, szexuális élet, gyerekvállalás, tetoválás, öltözködés, alvás, stb stb.) Ha a nappalidban lógsz a csillárodon, arról sem vagy köteles magyarázkodni (és te viseled a következményét amikor leszakad). Ha az ő nappalijában teszed ezt, akkor természetesen más a helyzet.

És ez más, mint amikor saját magát ássa bele egy gödörbe, és utána szerinte te vagy a felelős.

13. Jogod van arra, hogy a másokhoz való viszonyodat magad alakítsd, a magad által választott eszközökkel, feltéve, hogy ennek során nem sérted mások jogait.
El kell ismerned mások jogát ugyanerre.

Nem szólhat bele, hogy kivel barátkozol, kivel nem barátkozol, kivel tartasz fenn kapcsolatot és kivel nem. Nem kérdőjelezheti meg a párkapcsolatod, se azt ha van, se azt ha nincs.

Ha nem állsz szóba egy rokonoddal, mert bántalmazó, mert nincs közös témátok, mert messze lakik, mert csak, az a te dolgod, és a te, és a rokon közötti emberi kapcsolat. Attól, hogy történetesen anyád rokona is, semmi köze ehhez a kapcsolathoz.

Sőt. A másik szülőddel is jogod van saját, külön kapcsolatot kialakítanod és fenntartanod. Ha megbeszélitek, hogy találkoztok kettesben egy kávéra, és anyád “váratlanul” felbukkan mellette, akkor az nem oké. Ha majd vele akarsz kávézni, akkor vele beszéled meg, ha velük együtt, akkor pedig kettőjükkel.

Nem vagy köteles ugyanúgy viselkedni a tanároddal, a munkahelyi főnököddel, a kollegáiddal, a szomszéddal, mint ahogy ő viselkedik. Kezelheted máshogy az emberi kapcsolataidat.

14. Jogod van eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem a felelősséget mások problémájának megoldásáért. Ha segítségedet visszautasítják, nincs jogod megsértődni.
Nem igényelhetjük másoktól, hogy problémáink megoldásáért felelősséget vállaljanak. Ha mégis ezt akarják, jogunk van visszautasítani a segítségüket.

A bélszínes példánál maradva, ha anyád ezek után ki akarja veled fizettetni a bélszínt, az nem oké.

Ha anyádnak már nem tetszik egyik vagy másik ruhája, golyóstolla, kanapéja, hűtőszekrénye, wckeféje, három hetes szendvicse, és neked akarja adni, nem vagy köteles elfogadni.

Ha épp egy bútort próbálsz összeszerelni és ráütsz a kezedre a kalapáccsal, akkor jogod van elmenni orvoshoz, és nem elmenni orvoshoz. Ha anyád erőszakkal el akar rángatni a kórházba emiatt (hiszen ez is egy lehetőség hogy a hős mártír megmentő anya szerepében tetszelegjen nyilvánosan), akkor nincs joga megsértődni, ha elutasítod a segítségét.

Ha az esküvődet szervezed, vagy épp a gyereked születésére készülsz, nem vagy köteles anyádat bevonni bármelyikbe. Ha anyád ki akarja fizetni a lakodalom költségeit mindenáron, vagy felújítani a gyerekszobát, esetleg ő akar zongorázni vagy főzni az esküvői vacsorán, mindezt jogodban áll visszautasítani. Neki viszont nincs joga megsértődni ezen.

Ha anyád adósságokba veri saját magát, nem várhatja el tőled, hogy te fizesd ki helyette. Ha elveri a fizetését a hónap első napján akár random dolgokra, akár bélszínre, nem várhatja el tőled, hogy a hónap további részében te tartsd el.

Ha felajánlod neki hogy megmetszed a kertben a gyümölcsfáit, és ő erre nem tart igényt, természetesen ugyanúgy nincs jogod megsértődni. És nem várhatod el, hogy a rossz pénzügyi döntéseidért ő viselje a felelősséget.

15. Jogod van arra, hogy függetlennek érezd magad mások jóindulatától, amikor velük ügyeidet intézed, és eltekints attól, hogy előzőleg elnyerd a jóindulatukat.
Nem tarthatsz igényt erre másoktól sem.

Ha közösen kell intéznetek valamit, előtte nem vagy köteles hetekig hajbókolni, ajándékokat vinni, kedveskedni. Nem tagadhatja meg az üzleti szerződésben foglalt vállalásokat vagy pontokat csak azért, mert te épp nem mosolyogtál eléggé őszintén, vagy mert csak másfél órát beszéltek naponta telefonon és nem kettőt (a te számládra).

Ha aláírtátok a szerződést, hogy eladja neked az autóját, nem várhatja el, hogy hálálkodj ezért, sem azt, hogy utána kötelesnek érezd magad furikázni őt összevissza.

Ha megígérte, hogy locsolja a virágaid vagy megeteti a kutyád amíg nem vagy otthon, nem hanyagolhatja el ezt csak azért, mert nem tetszett neki a képeslap amit küldtél, vagy mert nem jöttél haza az üzleti út feléről csak azért, hogy elvidd őt kocsival postára.

Ha megígérte, hogy vigyáz a gyerekedre amíg elmész az orvoshoz, nem hanyagolhatja el a gyereket csak azért, mert szerinte nem vagy vele elég kedves, és amúgy is milyen szülő az aki csak úgy ott hagyja a gyerekét hogy flangáljon a városban.

16. Jogod van azt mondani másoknak, nem érted, mit akarnak tudatni veled, ha szándékaikat, problémáikat, érzéseiket, gondolataikat csupán jelzésekkel próbálják közölni és azt várják tőled, hogy kitaláld azokat.
Nincs jogod elvárni, hogy mások megértsenek, ha csupán jelzések útján próbálod meg tájékoztatni őket.

Egyetlen ember sem gondolatolvasó. A nárcisztikus anyák gyerekei nagyon sokszor képesek nagyon apró jelzésekből, rezdülésekből következtetni arra, hogy anyjuk épp milyen hangulatban van, vagy akár megérezni, hogy májkrémes kenyeret akar enni még mielőtt éhes lenne egyáltalán, de ez nem elvárható.

A tiszta, nyílt, egyértelmű kommunikáció az, amivel hatékonyan lehet gondolatokat közölni.

A szemöldökemelgetés, a sóhajtás, az “úgy” nézés, a legyintés, az nem egyértelmű kommunikáció. A passzív agresszió és a manipuláció szintén nem.

Utólag számonkérni rajtad valamit, amit “tudnod kellett volna”, igazságtalan.

Az egyenes szükségletkifejezés “receptje”: Megfigyelés – Érzés – Szükséglet – Kérés.

A Wikipédián: Erőszakmentes kommunikáció

17. Jogod van az egyedüllétre.
Nincs jogod másoktól zokon venni, ha időről időre magányba akarnak vonulni.

Jogod van bemenni a szobádba, becsukni az ajtót, és olvasni. Vagy tanulni. Vagy nézni a falat. Vagy meditálni. Vagy sírni. Vagy edzeni. Vagy örömöt szerezni magadnak.

Jogod van úgy zuhanyozni, hogy közben anyád nem nyit rád.

Jogod van úgy beszélgetni valakivel telefonon, hogy közben anyád nem áll melletted.

Jogod van úgy olvasni, hogy nem olvassa ő is ugyanazt a vállad fölött.

Jogod van ahhoz, hogy magányba vonulj, és ne akarj interakcióba lépni vele, vagy akár senkivel. A magányra egyeseknek ritkábban van szüksége, másoknak gyakrabban, néhány embernek pedig egyenesen létszükséglet.

Ha magányba vonulsz, azt nem mások ellen teszed, hanem saját magadért.

Ugyanúgy, ahogy te is elfogadod, ha másvalaki azt mondja, hogy “ne haragudj, most nem érek rá”, vagy “most nincs kedvem találkozni”, anyádnak is el kell fogadnia, vagy legalábbis nem terhelheti rád azt, hogy nem tud adaptív módon megküzdeni azzal, hogy a kommunikációs / társasági / egyéb szükségletét nem elégíted ki.

Jogod van a csöndhöz is. A zavartalansághoz. Jogod van aludni is. Ha ezektől valaki megfoszt, főleg ha huzamosabb ideig, gondolj azokra a börtönökre, ahol mindezt kínzásként alkalmazzák, és emberi jogi aktivisták dörömbölnek a kapun az embertelen bánásmód miatt.

Jogod van az egyedüllétre.

 

Az asszertív jogok listája

Reklámok

Az asszertív jogok listája 2.

6. Jogod van bármit csinálni, amíg ezzel nem zavarsz, nem korlátozol, nem hozol hátrányos helyzetbe másokat, nem akadályozod őket saját jogaik érvényesítésében.
Nincs jogod kifogásolni senkinek a cselekedeteit, míg az előbbiek érvényesülnek.

Ha anyád kéretlenül tanácsokat osztogat, megjegyzést tesz a viselkedésedre, kritizálja a személyes döntéseid vagy a választásaid az életben (feltéve hogy ezekkel nem veszélyezteted a testi épségét, a tulajdonát, a munkahelyét, stb), akkor az minimum a zavarás kategória. Ha megmondja, hogy hogyan kéne viselkedned, mit kellene tenned, esetleg tevőlegesen megakadályoz bizonyos tevékenységeidben, akkor az már korlátozás.

Kéretlenül: Jogod van tanácsot kérni, segítséget kérni, kikérdezni a mások véleményét, akár anyádét is. Ha ezt nem kéred, viszont ő ennek ellenére minden nap véleményezi a öltözködésed, vagy egy-két elejtett mondattal megpróbál bűntudatot kelteni benned, amiért rendszeresen sportolsz, esetleg fennhangon lehülyézi a vegánokat miközben te is az vagy, ahhoz nincsen joga. Ezzel időt, figyelmet és energiát vesz el tőled úgy, hogy te erre őt nem hatalmaztad fel. Ilyenkor egyszer érdemes (amikor épp jól vagy és van türelmed) elmondani neki, hogy pl. most ő épp véleményt nyilvánít rólad úgy, hogy te ezt nem kérdezted és nem kérted, emiatt te szomorú/bánatos/mérges/stb vagy, ugyanis arra lenne szükséged, hogy ugyanannyira tiszteletben tartsa a személyes határaid mint amennyire te tiszteletben tartod az övét, ezért arra kéred, hogy kizárólag akkor véleményezze valamilyen döntésed, amikor kifejezetten megkéred rá. Esetleg mondhatsz példát is, hogy ha a véleményedet kérem, az úgy fog kinézni, hogy “Anya, érdekelne a véleményed, kérlek mondd el, mit gondolsz erről meg erről”. Helyezz kilátásba valamilyen szankciót ha mégsem így tesz (és képesnek érzed magad rá, bár az elején biztos iszonyatosan nehéz lesz). Pl: ha kéretlenül minősíted a tetteim, kimegyek az ajtón / leteszem a telefont / stb, és tedd is meg.

Ha korlátoz: Maradjunk a vegán példánál, tudja, elmondtad ezerszer, szerinte hülyeség mert az étel az márpedig hús, ezért csülökpörkölt van mindig amikor ott vagy, és “Na, csak a szaftját nyalintsd meg”. Esetleg bevonja minionnak az élettársad is: “Látod bezzeg Pista megeszi a rántott húst, hát mi lesz így a házasságotokkal ha nem eszitek ugyanazt, otthon is csak répát adsz szegénynek”? Esetleg ateistaként nem ért egyet azzal, hogy te vasárnaponként templomba jársz, és pont a mise időpontjára szervezi a családi eseményt, vagy pont véletlenül Shabbatkor kellene a kocsiddal elfuvaroznod A-ból B-be mert megütötte a lábát, és a taxi bezzeg drága. Esetleg nem ért egyet a gyereknevelési elveiddel és cinkos kacsintás kíséretében csúsztat kifejezett többszöri kérésed ellenére a lányod kezébe egy kis zsebpénzt, csokikát, szerinted nem neki való mesekönyvet, vagy sípolós játékot, mert “Anyának majd nem mondjuk meg, ez a mi titkunk, hát anyád mindig úgyis annyira szigorú, mi meg barátok vagyunk nemigaz?”. Nem hívod meg az első állatvédelemről tartott előadásodra, de ő a repülő majmok segítségével kideríti hol tartod és mikor, majd teátrálisan bevonul az eredeti nercbundájában, az egybegyűlteknek lelkesen magyarázza, hogy mert ez ám az igazi, majd felvonul a színpadra és nyilvánosan átnyújt ajándékként egy kékróka stólát. Ezek mind abba a kategóriába tartoznak, hogy korlátoz, hátrányos helyzetbe hoz, illetve akadályoz a jogaid érvényesítésében.

7. Jogod van arra, hogy tévedj, hibát ejts és viseld azok következményeit.
Nincs jogod elvitatni a másik jogát arra, hogy saját hibáira, tévedéseire úgy tekintsen, mint tevékenységének természetes kísérőire, és ne érezzen miattuk bűntudatot, amíg az általa okozott hiba nem korlátozza mások lehetőségeit és jogait.

A bűntudatkeltés a nárcisztikusoknál gyakorlatilag alap működés, szerintem mindannyian tapasztaltátok, de azért érdemes szót ejteni erről is.

Hibáznod szabad. Pont. Sőt, elkövetheted ugyanazt a hibát kétszer egymás után is. Ugyanez érvényes, mint a vélemény-témánál, ha nem kérdezed, akkor nincs joga beledörgölni az orrod a saját hibáidba. Nincs joga elvárni tőled, hogy az adott hibádat a szerinte megfelelő határidőn belül javítsd, vagy felhagyj egy szerinte káros szokásoddal. Ha tévedsz, arra nincs joga sem nyilvánosan, sem négyszemközt rámutatni, ha erre külön nem kéred. Te sem mászkálsz körbe a munkahelyeden azzal órákon keresztül, hogy ki hol gépelt félre egy betűt, vagy vizslatod a nyakkendőjüket, hogy nem ferde-e. Ha a barátnőd épp most tanul palacsintát sütni, és kifejezetten megkért, hogy ha esetleg valamit nem optimálisan csinál akkor légy szíves szólj neki, hogy jobban menjen neki, akkor természetes, hogy segítesz. Ha te sütsz palacsintát és anyád ott vércsézik a nyakadban és még hetek múlva is azt emlegeti, hogy mert hát igen, az első két palacsintád összeragadt és bezzeg a tesódnak nem szokott az se, ott már gond van. Ha neked meséli, hogy bezzeg a tesód mindig elbénázza a palacsintasütést de te milyen ügyes vagy, akkor is.

Ha szerinte nem hozzád való a párod, a jóbarátod, vagy szerinte elvétetted a pályaválasztást, az az ő dolga, de nem kell megosztania ezt veled. Ha fantasztikus sebész lennél de mégis elmentél rockzenésznek és egyik hónapról a másikra tengődsz, akkor sem. Ha nem méred fel jól a helyzetet és beszólsz a főnöködnek, majd emiatt kirúgnak, akkor jogod van viselni ennek a következményeit. Ha akarsz, majd tanulsz belőle. Hogy ezt utána minden családi ebéden felemlegeti, valamint részletesen kifaggat, hogy megfelelően keresel-e állást és ugye most már meghúzod magad, ahhoz nincs joga. Ha túllocsoltad a kaktuszod és kirohadt, majd te levonod a tanulságot, hogy legközelebb utánanézel, soha többet nem lesz kaktuszod, megpróbálod még egyszer, vagy elmész növénytant tanulni, de neki ebbe nincsen beleszólásba. Ha a negyvenedik kaktuszt veszed és az is kirohad, akkor sem.

Ha óvodásként egyszer széklettartási problémáid voltak egy vendégségben, ez nem jogosítja fel arra, hogy ezt utána harsányan hahotázva mesélje fűnek-fának az esküvődön. Ha iskolás korodban megetted a radírt mert más is ette, ezt nincs joga felhánytorgatni amikor nem eszed meg a levest, amit főzött. Ha másik szobában hagytad a plüssmacid és nem találtad meg, ő meg azt mondta, hogy a plüssmaci megszökött, te sírtál, majd utána lehülyézett, hogy de hát kis butus tudhatnád hogy a plüssmaci nem tud járni hát de hülye vagy hogy elhitted, és ezzel anekdotázik a felnőtt lányodnak, az se nem vicces, se nem jogos, viszont újratraumatizál.

8. Jogod van arra, hogy megváltoztasd a döntéseidet.
Tiszteletben kell tartanod, ha valaki egy csak rá tartozó kérdésben, saját felelősségére hozott döntését megváltoztatja. Nincs jogod számon kérni, miért tette, hacsak döntése nem sérti valamely megállapodásotokat vagy közös érdeketeket.

Az ember nem statikus lény. Hosszú önismereti könyvek szólnak a folyamatos változásról, a kapcsolati együttváltozásról, arról, hogy hogyan tudsz felhagyni a számodra káros szokásaiddal és új szokásokat kialakítani, hogyan tudsz alkalmazkodni egy új élethelyzethez, hogyan tudsz feldolgozni egy traumatikus eseményt. A változás az élet legtermészetesebb része, egyetlen esetben nem változol, ha halott vagy. A döntéseid ugyanúgy változhatnak, mint az életed egyéb területei. Az életed nagy döntései pedig általában kizárólag rád tartoznak.

Itt most nem arról beszélek, hogy rendszeresen lemondod a találkozókat amikre megígérted hogy ott leszel, cserbenhagysz valakit, vagy becsapsz, hanem azokról a nagy és kis döntésekről, amik egyedül a te életedet, vagy a saját családod (értsd a párod, gyerekeid) életét befolyásolják, mely esetben meg nyilván velük beszéled meg a döntésváltozást.

Jogod van elválni a házastársadtól, vagy elköltözni az élettársadtól. Jogotok van úgy dönteni, hogy visszafele lépkedtek a kapcsolati létrán és bár eddig együtt éltetek, mostantól inkább a mingli életmód lenne számotokra a megfelelő.

Jogod van elköltözni az országból és külföldön élni. Jogod van visszaköltözni is Magyarországra. Egyik döntésed sem jelenti azt, hogy innentől kezdve a másik végletesen rossz, és attól, hogy megváltoztatod, nem válik semlegessé az előző.

Attól, hogy eddig a kedvenc ételed a tökfőzelék volt, nem kell holnap is annak lennie. Ha anyád mégis azt főz, mert eddig ez volt a hallgatólagos egyezségetek, az rendben van, elmondod neki, hogy te mostantól a pacalt szereted a legjobban és igazából most már nem szereted a tökfőzeléket. Ha letámad hogy biztos sose szeretted és eddig hazudtál, az az ő kognitív problémája. Ha ezek után is tökfőzeléket főz, vagy arról magyaráz hogy normális ember nem szereti a pacalt és nem így neveltek téged, akkor nem tartja tiszteletben a kérésed és a határaid.

Ha vallásos családban nevelkedtél de rájöttél, hogy a te értékrendedhez egy másik vallás, vagy az ateizmus áll közel, az a te személyes döntésed. Ha utána visszatérsz a családi valláshoz, vagy megint máshogy döntesz, az is.

Lehet, hogy eddig irtóztál a víztől de most úgy döntesz, megtanulsz úszni. Lehet, hogy eddig antialkoholista voltál, de most beiratkozol egy sommelier tanfolyamra. Lehet, hogy eddig az egészséges étkezés volt az életed központja, de mégis beugrasz egy gyorséttermi hamburgerre. Dönthetsz úgy senior fejlesztőként, hogy mosogatni szeretnél Angliában.

Dönthetsz úgy, hogy ahelyett, hogy anyád lábtörlője vagy, saját határokat állítasz fel és betartatod őket.

9. Jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen.
Másoknak joga van ugyanerre, és nincs jogod saját logikádat számonkérni rajtuk.

Ezek nagy részét említettem a 8. pontban is, de azért leírok még pár példát. Itt főleg azokra a cselekedetekre, gondolkodásmódra érdemes gondolni, amik vagy az átlagember, vagy személyesen anyád számára nem tűnnek logikusnak.

Ne felejtsd el, hogy attól, hogy anyád szerint te nem viselkedhetsz logikátlanul, az nem jelenti számára azt, hogy ő sem viselkedhet úgy. Egy nárcisztikusnál az nem meglepő, hogy téged lehülyéz amiért te úgy döntesz hogy szoknyában sétálsz a hóesésben, és addig nem enged ki az ajtón, amíg nem veszel bundabugyit, majd kilibben melletted télen az utcára kabát nélkül egy pólóban (aztán panaszkodik, hogy megfázott és természetesen mivel ez a te hibád, ezért ápolhatod hetekig).

Szabad egészségtelen dolgot csinálnod akkor is, ha épp beteg vagy (maximum rájössz, hogy gyomorrontásra nem a legjobb ötlet ötfogásos vacsorát enni, de ez sem anyád problémája, hanem a tied). Ha a világ legszeretnivalóbb embere megkéri a kezed, mondhatsz nemet, akkor is, ha te is szereted. Felszámolhatod a jól menő céged. Tarthatsz macskát akkor is, ha allergiás vagy rá.

10. Jogod van azt mondani, “nem tudom”, ha az iránt érdeklődnek, mérlegelted-e döntésed minden következményét és tényezőjét, mielőtt döntöttél.
Nincs jogod elvárni senkitől, hogy mielőtt dönt, tökéletesen átlássa döntésének legtávolabbi következményeit is. Nincs jogod arra, hogyha ezt elismeri, és az általad fontosnak tartott szempontot nem tartja fontosnak, felelőtlennek tartsd őt, ha egyébként a legalapvetőbb tényezőket és következményeket számításba vette.

Nem kell megindokolnod a személyes döntéseid, és nem kötelességed az összes létező szempontot figyelembe venni. A tökéletes portfólió ugyanúgy csak elméletben létezik, mint a tökéletesen mérlegelt döntés. Szabad kevésbé tájékozottnak lenned, mint anyád. Szabad a saját szempontjaid szerint dönteni. Attól, hogy számára valami fontos, még nem kötelességed figyelembe venni az adott tényezőt. Attól, hogy egy bizonyos következmény számára negatív, te ezt ettől még megélheted pozitívumként, vagy semleges következményként. Itt is igaz, hogy szabad hibásan döntened.

Szabad másik városba költöznöd. Attól, hogy anyád szomorú, amiért kevesebbet látja az unokáit, még nem vagy felelőtlen. A legtöbb döntésed, amivel anyád nem ért egyet, valamilyen formában érdekellentétet jelent. Mivel az érdekellentét általában a nárcisztikusoknál úgy néz ki, hogy nem tökéletesen az történik, amit ő akar és ahogy ő akarja és amikor ő akarja, ezért azzal érdemes számolnod, hogy ha a saját kezedbe szeretnéd venni az életed, akkor számára a döntéseid nagy része megkérdőjelezhető lesz, felelőtlen, átgondolatlan, káros, vagy egyenesen őrültség, illetve személyesen te hozod el a világvégét. Ezek az aránytalan reakciók eleinte elég ijesztőek lehetnek, de nagyrészt arról van szó, hogy nem tudja/akarja kezelni, ha valami máshogy történik, mint ahogy ő elgondolta, tehát szerinte akkor a döntés alapjaiban téves és rossz.

Élvezd ki a saját döntésed. Akár azt is, hogy tévesen döntöttél és pofáraestél, de ez legalább a te, személyes, önálló döntésed és az általad vállalt következmény volt, és nem valaki más, kérés nélkül rád erőltetett akarata.

11. Jogod van arra, hogy magatartásodat, gondolataidat, érzéseidet magad ítéld meg, magad vállald értük a felelősséget, magad viseld következményeit, amíg ezek nem zavarnak másokat önérvényesítési jogaik gyakorlásában.
Tiszteletben kell tartanod mások jogát ugyanerre.

Attól, hogy anyádnak megvan a saját személyes értékrendje, világnézete, morális kódja, vallási meggyőződése, paradigmarendszere, kedvenc játszmája, maladaptív sématartománya, kognitív torzítása, stb, még nem azt jelenti, hogy ezeket neked válogatás nélkül kötelezően érvényesnek kell tartanod saját magadra minden pillanatban.

Sőt.

Lehet saját értékítéleted. Képes vagy megítélni a saját viselkedésed, gondolataid, a saját morális iránytűd szerint, képes vagy megállapítani, hogy épp a saját rendszeredben adaptívan viselkedtél-e vagy nem. Akár egyet is érthetsz anyáddal bizonyos jelenségekkel kapcsolatban, ettől szintén nem leszel gyenge, vagy rossz ember. Te te vagy, ő pedig egy tőled külön létező független ember. Ha mindenáron késztetést érez arra, hogy ítélkezzen a cselekedeteid felett, az az ő személyes problémája, járjon azzal ő terápiába, hogy ezt a késztetést miképpen tudja adaptívan kezelni, de ezzel nincs joga téged terhelni.

Olyan pedig, hogy jogtalan érzés, de facto nem létezik. Az ugyan lehetséges, hogy a hiedelemrendszeredben be vannak drótozva olyan minták, ami miatt például bűntudatod van amiért nem hívtad meg anyád a gyerek szülinapi zsúrjára, vagy szomorú vagy amiért nemet mondtál neki, esetleg rettegsz hogy mikor fog újra bedörömbölni hozzád hogy üvöltözzön veled, de ezt terápiával át lehet keretezni. Utána tisztában leszel azzal, hogy szabad eldöntened, hogy a gyereked zsúrján ki vesz részt. Jogodban áll nemet mondani egy kérésre. Jogod van a békéhez a saját otthonodban és jogodban áll azt beengedni akit te szeretnél, és nem beengedni akit nem szeretnél, hogy belépjen a személyes teredbe. Néha még akkor is előjöhetnek automatikus negatív gondolatok, hiszen évtizedeid voltak sajnos begyakorolni a nárcisztikus uralma alatt, de ezeket ugyanúgy gyógyítani is lehet.

Az asszertív jogok listája

Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is

Semmi bajom a görögökkel amúgy, ez a régi, eredetileg latin nyelvű közmondás (“Timeo Danaos et dona ferentes“) a trójai faló történetével kapcsolatos.

A nárciszikusok képtelenek az empátiára, és a saját gyereküket általában saját maguk meghosszabbításaként kezelik. Az ajándékozás sosem őszinte önzetlen szeretetből történik, hanem vagy valamilyen meghatározott céllal, vagy valamiért cserébe, vagy rosszindulatból. A nárcisztikusok vagy olyan ajándékot adnak, ami tulajdonképpen nem a megajándékozottnak, hanem nekik jó, vagy olyat, ami a megajándékozott személyiségével, élethelyzetével, értékrendjével teljes mértékben ellentétes, vagy “látszatajándékot”, amivel lehet mások előtt villogni, hogy ő milyen nagylelkű, vagy olyat, amivel lehet valamilyen formában ellenőrzés alatt tartani a megajándékozottat. Mindig gondosan ellenőrzi, hogy a megajándékozott szerinte megfelelő mértékben örül-e, megfelelően gyakran használja-e az adott dolgot, vagy megfelelő mértékben hálás-e. Általában az ajándék ezek keveréke.

A nárcisztikusok mint mindenben, az ajándékozási szokásaikban is hasonlítanak egymásra. Az alábbiak egytől egyig megtörtént esetek alapján íródtak, és mindegyikre hallottam már legalább egy tucat példát.

Az önajándékozás

Ha a nárcisztikus érdekei úgy kívánják, megpróbál olyan ajándékot adni, aminek a megajándékozott örülne. Mivel nem tud saját magából kilépni, ezért olyan ajándékot ad, amit valójában magának szeretne. Természetesen ez teljesen független attól, hogy az áldozat amúgy szeretett volna-e olyasmit, mivel az nem szempont. Ha a nárcisztikus edénykészletre vágyik, akkor azt ajándékoz, ha horrorregényre, akkor azt. Ezek után gondosan ellenőrzi, hogy az áldozat elég gyakran főz-e az edényekben, vagy hogy a regényt elviszi-e magával az összes nyilvános helyre, amin megfordul. Ha úgy ítéli meg, hogy a használat nem elég intenzív, akkor kölcsönkéri, aztán “elfelejti” visszaadni.

Az üvegfej

Ez a típusú ajándék teljesen értelmetlen, használhatatlan, viszont foglalja a helyet. Ilyen lehet például egy életnagyságú üvegfej, amit a nárcisztikus a bolhapiacon talált, majd ajándékba adja “pont te jutottál eszembe amikor megláttam”, illetve “nem lehetett otthagyni” felkiáltások kíséretében. A megajándékozott jólnevelten igyekszik leplezni a döbbenetet és örömöt színlelni, aztán hazaviszi a tárgyat. A nárcisztikus időről időre ellenőrzi, hogy a borzadály a megajándékozott lakásában megfelelően központi helyre került-e, megfelelően tisztán van-e tartva, és eléggé ellehetetleníti-e az ott élők mindennapjait (mert például elfoglalja az egész ebédlőasztalt). Ha az áldozat a tárgy elpakolásával, vagy horribile dictu kidobásával próbálkozik, akkor jön a nárcisztikustól a “Megvan még amit a múltkor kaptál tőlem? Olyan szeretettel választottam ki neked, hogy örülj. Nem az ebédlőasztalon tartottad eddig?” Ez a fajta nárcisztikus nemcsak kötelező ünnepeken, hanem akár hetente is beállíthat egy újabb fölösleges kacattal, amit az áldozatnak “hálából” tárolnia kell élete végéig. Néha vendégeket is hív az áldozathoz, hogy bemutathassa altruizmusát: “Mutasd meg kisfiam Zsóka néninek hogy milyen szép üvegfejet kaptál tőlem, látod Zsókám, hogy megbecsülik, ugye kisfiam”. A nárcisztikus akkor boldog, ha az áldozat életterét kacatraktárrá változtatta és az mozdulni sem tud.

Hoztam is ajándékot meg nem is

Ez a népmesébe illő ajándék csak az ajándékozás pillanatáig kerül a megajándékozott tulajdonába, vagy csak papíron. Általában valami drága dolog, aminek a teljes haszonélvezete utána természetesen a nárcisztikusé, ha már ilyen nagylelkű volt. Tökéletesen alkalmas az önreklámozásra és az elismerő bólogatások begyűjtésére, akiknek elmeséli, hogy mert ő ennyire nagyvonalú, ilyet ajándékozott a gyerekének. Az áldozatnak ilyenkor illik hangot adnia hálájának és annak, hogy mennyire tökéletes az ő szülője, ellenkező esetben több hetes mentális kínzásnak és nyilvános megaláztatásnak teszi ki magát, főleg hogy a repülő majmok mindig a nárcisztikus pártján vannak és kíméletlenül büntetik a hálátlanságot. “Szegény anyád az utolsó megspórolt kisnyugdíjából vette ezt neked, te pedig ott pöffeszkedsz és annyit sem mondasz hogy köszönöm, hát milyen hálátlan alak vagy te. Nem is értem Margitom, hogy hogy bírod ezt a hálátlan gyereket” – itt következik egymás verbális lappogatása és az áldozat nyilvános ekézése. Az ajándék lehet hétvégi ház, üdülési jog, autó, a lényege, hogy papíron lehet az áldozaté, viszont esélye sincs arra, hogy egyszer is használja. Annyi legyen elég, hogy a nevén van egy ilyen drága dolog. A rezsit, kötelező biztosítást, fenntartási díjat persze fizetnie kell. Eközben a nárcisztikus minden hétvégéjét a hétvégi házban tölti, hogy “kisegítsen”, és természetesen az áldozat is szívesen látott vendég, ha hajlandó minden másodpercét terrorban tölteni. A nárcisztikus mindenképpen nyer, mert vagy vért szívhat, vagy övé az egész ház. Az üdülési jogot kizárólag ő veszi igénybe, hiszen neki szüksége van a pihenésre és ennyit igazán megérdemel, “majd ha te is ilyen öreg leszel megérted kisfiam, hát ennyit csak nem tagadsz meg szegény szüleidtől”. Az autót vagy kölcsönkéri és összetöri, vagy esetleg a saját lerobbant húszéves skodáját felajánlja cserébe “Te még úgyis erős vagy én meg már nem tudom forgatni azt a kormányt“. Az orvoshoz járás és a bevásárlás amúgy is fontosabb, mint az áldozat bármilyen tevékenysége. A nárcisztikus akkor is igényt tart az autó egész napos birtoklására, ha amúgy egy hónapig nem mozdul ki a házból. A koncertbérlet minden koncertjére is a nárcisztikus megy el, hiszen “Neked amúgy is a gyerek mellett a helyed, biztos lelkiismeretfurdalásod lenne, hogy szórakozol amíg ő otthon sír, így meg nem vész kárba, majd elmesélem“.

A hasznos csere

A nárcisztikus úgy dönt, hogy a 30 éves kávéfőzője, a 20 éve divatjamúlt saját kezűleg kötött kinyúlt pulóvere, vagy még az őskorban barkácsolt konyhabútora helyett igazán megérdemel valami vadiújat. Saját magának ezt meg is veszi, a régi használhatatlan selejtet pedig odaadja ajándékba. A használt szendvicssütőt nem mossa el becsomagolás előtt, de ezt tilos a megajándékozottnak látványosan észrevennie. Haladóbb nárcisztikusok az ajándékozással egy időben büszkén meg is mutatják a saját maguknak vett márkás vadiúj tárgyat, amire kötelező elismerően csettintgetni és érdeklődést mutatni.

A százforintos boltos

A nárcisztikus végtelenül spórolós alfaja (akinek amúgy telne rá) saját magának sem vesz semmit, és mindennek az értékét azon méri, hogy ingyen volt-e, vagy legalábbis akciós, vagy tizedannyiba került mint bárhol máshol. Éppen ezért az ajándékba adott tárgy is a kínai- vagy a bolhapiacról származik, hamismárkás “Raabok” vagy “Dubwil” vagy “Adios”, esetleg ingyen osztogatták repiajándékként egy rendezvényen, vagy egyenesen lopta. Mivel büszke az üzleti képességeire, és arra, hogy milyen “cseles”, ezért az ajándék átadásakor hosszasan ecseteli, hogy hogyan sikerült sokkal olcsóbban megvennie, mint a szomszéd, hogy az adott párt aláírásgyűjtéskor kapta ajándékba a tollat, esetleg hogyan hozta ki “véletlenül” a boltból. Az ajándék természetesen már az ajándékozás pillanatában használhatatlan, vagy legalábbis egy hét múlva elromlik, de garancia az sajnos nem volt hozzá, ezért visszavinni sem lehet. Haladók képesek tescos “leárazáson” vett lejárt csokit vagy lejárt sajtot ajándékba adni.

(Ezt a típusú nárcisztikust élesen el kell különíteni a szegény nagymamától, akinek tényleg nem telik másra és őszinte szeretetből adja a nyugdíjból félretett ezrest, vagy a kert végében termett három marék diót)

Amíg kicsi voltál és okos és kedves és szép

Ez a típusú nárcisztikus nem hajlandó tudomásul venni és elfogadni, hogy a pici cuki szőke göndör hajasbabája immár negyvenéves felnőtt ember. Sokat mutogat gyerekkori képeket “Nézd milyen édes voltál ugye látod bezzeg most mekkora ló vagy na nézd már” felkiáltások kíséretében, és emlegeti a régi szép időket amikor még bezzeg. Ajándékai között a következők szerepelhetnek: cumisüveg, babáknak való kiscipő vagy kiszokni, homokozó készlet (vödör, lapát, formák), LEGO, fésülős baba, matchbox vagy Transformers. Esetleg 12 darabos puzzle, 6-12 éves korig ajánlott társasjáték. Hozzá is teszi, “Mindig is ilyet szerettél volna kislányom, tudom én“. Ha az áldozat őszintén sokkot kap az ajándéktól, a nárcisztikus egy életre megbántódik, és attól fogva minden találkozáskor elmondja, hogy őt a legőszintébb érzéseiben sértette meg az ő kisgyermeke, mert nem engedi hogy a szerető anya őt szeresse, és a bezzeg a megtört anyai szív.

Az ellenajándék

Mindenkinek van olyan, számára fontosnak tartott tulajdonsága, meggyőződése, ami körülbelül tíz mondatnyi felületes beszélgetés után kiderül az illetőről. Éppen ezért nagyon ritka, hogy valaki olyan ajándékot kapjon, ami pont ebbe tapos bele. A nárcisztikus viszont kéjes élvezettel ad ilyen ajándékot, egyrészt hogy megmutassa, mennyire rosszul is gondolja az áldozat, hogy megtérítse, vagy csak egyszerűen az orra alá dörgölje, hogy nem érdekli a másik ember lelke legmélye, és hogy ebbe a szeretet álcája alatt büntetlenül bármikor beleszarhat, hiszen ő Anya, hiszen ő Szeretetből. Ha bárkinek az áldozat megpróbálja elmesélni, a nárcisztikus kap megértést (“biztos nem tudta, szándékosan úgysem tenne veled ilyet“, “hát nem érti szegény mi az“, “ő csak jót akar“) Ha zsidó, Holokauszt-tagadó könyvet kap ajándékba. Ha keresztény, akkor sátánista metálzenét. Ha nem bírja elviselni a libafosszínt, akkor libafosszínű pulóvert, tökéletesen eltalált fos-árnyalattal. Ha vegetariánus, akkor “Mindent a húsételekről és az élő állat feldolgozásáról” című szakácskönyvet. Ha bioételeket eszik, zacskós leves a születésnapi ebéd. Ha a felesége szőke, szőkenős viccgyűjteményt kap. Ha gluténérzékeny, akkor hatalmas tortát “Ennyitől igazán nem lesz semmi bajod, direkt neked sütöttem három napig“. Ha fél a kutyáktól, akkor Stephen King: Cujo című regényét. Ha pár éve tiszta, miután kikecmergett az alkoholizmusból, akkor whiskyt. Ha egy szobás lakásban él és a modern minimalista bútorok rajongója, akkor hatalmas intarziás rokokó szekrényt.

A megkésett

A nárcisztikus emlékszik rá, hogy általánosban szerettél volna háromemeletes tolltartót, ezért harmincévesen kapsz egyet. Arra is emlékszik, hogy amikor tizenöt éve megvetted a lakásod, nem volt bútorod, ezért kapsz négy összehajtható széket. Két éve említetted, hogy egyszerre lyukadt ki több pár zoknid, ezért kapsz három párat. Most találta meg a magnókazettákat amiket elrejtett számodra az egyik karácsonyra, és most megkapod.

Az áttételes ajándék

Az ajándékot ugyan te kapod a kezedbe és te is bontod ki, de nem neked lesz hasznos, hanem valaki másnak. A születésnapodra a gyerekednek ad csörgőt vagy játékot. A férjednek vesz pulóvert, hiszen említetted, hogy nincs neki elég. Te kapsz egy tábla csokit, a tesód viszont egy mobilt, hogy ne legyen szomorú amiért most nem neki van szülinapja.

Az ígéret

Ez a típusú ajándék általában közepes, vagy teljes anyagi romlásba dönti a megajándékozottat. A nárcisztikus önvizsgálatot tart, beismeri, hogy eddig nem figyelt rád eléggé, de most minden megváltozik. Most látja, hogy szükséged van valamire, amit sosem vennél meg magadnak, mert embertelenül drága, vagy mert úgy érzed, hogy nem érdemled meg, de ő tudja, hogy megérdemled. Hónapokig ecseteli, hogy mennyire kéne már neked egy saját lakás, egy új telefon, vagy egy autó. Egy idő után elhiszed. Utánanéz a hitelopcióknak, linkeket küld, prospektusokat hoz, együtt gondolkozik veled, úgy érzed, végre kialakult közöttetek valami kapcsolat. Hálás vagy. Meg is ígéri, az összeg nagy részét ők fizetik, most végre igazi szüleid lesznek, most meglátták, hogy nyomorogsz az albérletben, sírtak is kicsit amikor megtudták hogy nincs ablakod és penészedik a fal, hogy télen is bringával jársz, hogy már nem tud senki felhívni mert nem működik a gomb. Elkísér a boltba, vagy aláírni a szerződést. Az utolsó másodpercben megkérdezi, lehet-e most úgy, hogy te kifizeted az egészet, mert akkor nem kell macerázni a több bankkártyával, aztán ő másnap utalja. Bólogatsz, persze, te sem szereted a macerát és még ennyit épp ki tudsz fizetni, vagy legalábbis jó lesz így a szerződés, mert majd a segítségükkel röhögve kifizeted a részletet.

Soha többet nem látod a pénzt, ha rákérdezel elterelik a témát, vagy közlik hogy “de hát tudod kisfiam hogy most nekünk nincs pénzünk”. Egy idő után már nem említed, és örülsz, ha valaki odaadja a félig megevett pogácsáját, aznap legalább ettél valamit.

A következő ilyennek is bedőlsz.

Virág elvtárs

Bármit is ad a nárcisztikus, azt kamatostul vissza kell fizetni. Az ajándék hivatkozási alap számára a különféle segítségek, anyagi támogatás, időfeláldozás, lábtörlővé válás, stb. kierőszakolására. Ha bármire a megajándékozott nemet mond, a nárcisztikus aduként előhúzza a “De hát én mit adtam neked és ennyire nem vagy képes cserébe” mondatot. Az undorító norvégmintás pulóverért cserébe fél évig minden héten hallgatni kell a nárcisztikus monológjait, hiszen meddig kötötte. Az ajándékba kapott kenyérpirítóért cserébe kölcsönkéri az áldozat fél fizetését, mert most az ajándék miatt anyagi nehézségeik vannak. Minden találkozáskor fél órás hálálkodást és az anyai szív dícséretét, havonta egyszer a csodálatos anyaság versbe foglalását várja el, hiszen ő ajándékba adott egy bögrét. A hálálkodás elmaradása esetén szívszaggató zokogásban tör ki: “Én már nem is számítok, hát nem örülsz az ajándéknak amit adtam, nem is szereted te igazán anyádat, pedig mennyi mindent megtesz érted”. Pár évtized elteltével az áldozat már könyörög, hogy ne kapjon ajándékot, de kap. És annak mindig kegyetlen és megfizethetetlen ára van.

A büntetés

A nárcisztikusnak az áldozat egy tulajdonsága nem tetszik, és ezért úgy gondolja, jó útra tereli az illetőt, vagy ha nem, hát megbünteti. Három számmal kisebb ruhát vesz ajándékba, hogy bemutassa, ő milyen vékony, a megajándékozott pedig bezzeg milyen kövér és miért nem fogy már le. Erőszakkal felpróbáltatja a ruhát, és mikor az nem jó, kajánul vigyorog és megjegyzéseket tesz. Erősen kopaszodó fiának (láthatóan kamu) hajnövesztőt és fésűt ad. “Hogyan vonzzuk be az ideális partnert” című könyvet vesz a lányának, aki szerinte nem a megfelelő partnerrel él.

Az ellenőrzés

A nárcisztikusnak szüksége van arra, hogy a nárcisztikus energia forrását biztosító alattvalók mindig a rendelkezésére álljanak és töretlen legyen a hűségük. Ezért a nekik adott ajándék arra szolgál, hogy kimutathassák lojalitásukat, vagy legalábbis valamiféle pórázként szolgáljanak. Ha az áldozat rájön az ajándék valódi céljára és ellenkezik, kíméletlenül visszatapossák az engedelmességbe. “Azt akarod, hogy a vendégek lássák, mennyire semmibe veszed anyádat?” “Hát nem szeretsz, azért nem használod?” “Szegény anyádnak a szíve szakad meg, hogy nem örülsz annak, amit szeretetből adott.” “Ajándékba adtuk neked a telefont és sosem veszed fel, mi van, ha azért hívnálak mert apád a halálán van?” Az ajándékba kapott pulóvert minden egyes találkozáskor kötelező hordani, akkor is, ha 35 fokos nyár van. Az ajándékba kapott telefont kötelező felvenni, éjszaka, szex közben, munkahelyen. Az ajándékba kapott könyvet egy héten belül fejből fel kell tudni mondani és utána bármikor idézni oldalszámmegjelöléssel. Ha az ajándékozó szívű nárcisztikus a nap bármely szakában be óhajt kopogni az áldozathoz, hogy ő pont most gondolt rá és hozott egy kis süteményt, kézi csipkét, ütvefúrót, akkor kötelező beengedni, és órákig szórakoztatni.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Találkoztatok már ezekkel az esetekkel, vagy esetleg olyannal, amit nem soroltam fel?

Komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD)

Definíció:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (Complex Post-Traumatic Stress Disorder (C-PTSD)) egy pszichológiai sérülés. Ennek áldozatai azok, akik hosszasan voltak kitéve szociális vagy interperszonális traumának, az önrendelkezési joguk elvesztésének, fogságnak vagy bezártságnak, kivitelezhető menekülési út nélkül, vagy legalábbis a menekülési lehetőség tartós elvesztésével.

Bevezetés a C-PTSD-be:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD) kialakulásának eredete az, hogy az áldozat krónikus, vagy hosszan tartó érzelmi traumának volt kitéve, mely felett vagy alig, vagy egyáltalán nem volt kontrollja, és amiből nem volt esélye kimenekülni, vagy legalábbis alig volt rá reménye. Pár példa ilyen esetekre:

  • párkapcsolatban elszenvedett érzelmi, fizikai, vagy szexuális abúzus
  • gyerekkorban elszenvedett érzelmi, fizikai, vagy szexuális abúzus
  • elrablás vagy bezárva tartás
  • rabszolgaság vagy kényeszermunka
  • hosszan tartó bebörtönzöttség és kínzás
  • személyes határok ismételt megsértése
  • hosszan tartó tárgyiasítottság
  • gázlángolásnak és hamis vádaskodásnak kitettség
  • hosszan tartó kitettség inkonzisztens viselkedésnek, mint például:
    • húzd meg – ereszd meg viselkedés
    • hirtelen váltogatása az agresszív, illetve a behálózó viselkedésnek
    • ciklikus erőszak, vagyis a következők ismétlődése:
      1. feszültség növekedése
      2. bántalmazási aktusok jelentkezése
      3. mézeshetek korszaka
  • mentálisan beteg, vagy krónikus beteg családtag hosszan tartó ellátása
  • hosszan tartó krízishelyzet

Amikor az áldozatok hosszú ideje vannak csapdában egy olyan helyzetben, ami fölött alig, vagy egyáltalán nincs kontrolljuk akár a helyzet elején, közepén, vagy végén, intenzív rettegést élnek át akkor is, amikor már eltávolodtak az adott helyzettől. Ez azért van, mert pontosan tudják, hogy a dolgok mennyire szörnyűek lehetnek. Azt is tudják, hogy erre minden esély megvan, hogy újra megtörténjen. És azt is, hogy ha ez valaha is újra megtörténik, könnyen lehet, hogy sokkal rosszabb lesz, mint korábban valaha is volt.

A C-PTSD trauma fokát nem lehet egyszerűen az elszenvedett trauma mértékével meghatározni. Nagyon fontos megérteni, hogy minden egyes embernek más a traumával szembeni toleranciaszintje. Amit az egyik ember könnyedén leráz magáról, a másik ember nem egyáltalán nem biztos. A nagyobb, vagy kisebb mértékű trauma nem feltétlenül teszi a C-PTSD-t súlyosabbá, vagy enyhébbé.

A C-PTSD-től szenvedők elnyomhatják a traumatikus eseményekre adott érzelmi válaszaikat bármiféle feloldás nélkül vagy azért, mert úgy hiszik, hogy az egyes különálló esetek önmagukban nem is tűnnek annyira nagy dolognak, vagy azért, mert nem látnak számukra elérhető kielégítő feloldási vagy megoldási lehetőséget. Ennek az “érzelmi csomagnak” az elnyomása hosszú időn keresztül folytatódhat, amíg nem történik egy olyan esemény, ami az “utolsó csepp a pohárban”, vagy amíg az áldozat nem kerül egy biztonságosabb érzelmi környezetbe, ahol is a gát elkezd átszakadni.

A “Komplex” szó a Komplex posztraumás stresszindrómában leírja, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással az egymásra rakódott traumarétegek. Néha tévesen úgy vélik, hogy az áldozatot a legfrissebb traumatikus esemény kényszerítette térdre. Viszont ha csak a legutóbbi eseménnyel foglalkozunk, az áldozat úgy élheti meg, hogy invalidáljuk a korábbi szenvedéseit. Éppen ezért nagyon fontos felismerni, hogy a C-PTSD-vel küzdők egyszerre élhetik át az összes elszenvedett traumával kapcsolatos érzéseiket, akkor is, amikor csak a legutolsó eseménnyel próbálnak foglalkozni.

Ez a legfontosabb faktor, ami megkülönbözteti a C-PTSD-t a klasszikus PTSD diagnózisától – ami tipikusan egy érzelmi reakció egy egyszeri, vagy alacsony számú traumatikus eseményre.

A C-PTSD és a PTSD közötti különbségek:

Habár hasonlóak, a C-PTSD kissé eltér a jóval ismertebb és szélesebb körben diagnosztizált PTSD-től mind a kiváltó okokban, mind a tünetekben.

A C-PTSD inkább krónikus, ismétlődő stresszre kialakult reakció, amiből alig van esély a menekülésre. A PTSD egyszeri traumatikus esetek, vagy rövid időtartamú extrém stressz vagy trauma eredménye.

Egy intenzív háborús bevetésből hazatérő katona mutathat PTSD-vel összefüggő tüneteket, viszont egy hosszú évekig fogságban tartott háborús hős valószínűleg a C-PTSD tüneteit is mutatja.

Hasonlóképpen a fentiekhez, egy gyerek, aki keresztülment azon, hogy látta a jóbarátját meghalni balesetben, PTSD tüneteket mutathat, de egy olyan gyerek, aki abuzív családban nőtt fel, ezen felül a C-PTSD tüneteit is mutathatja. Ezeket a tüneteket az alábbiakban sorolom fel:

Milyen érzés a C-PTSD:

A C-PTSD-ben szenvedők bizonytalannak, vagy labilisnak érezhetik magukat, mintha bármikor abba a kínos helyzetbe kerülhetnének, hogy nyilvánosan összeomlanak érzelmileg, vagy bármelyik pillanatban elsírhatják magukat. Úgy érzik, nem szerethetőek, vagy bármit is tesznek, akkor sem lehetnek soha “elég jók” mások számára.

A C-PTSD-ben szenvedők kényszert érezhetnek arra, hogy távol kerüljenek másoktól és egyedül lehessenek, hogy senki ne lehessen tanúja annak, ami jön. Félnek közeli barátságokat kialakítani, hogy ezzel megelőzzék a veszteséget, ha beüt egy újabb katasztróva.

A C-PTSD-ben szenvedőkúgy érezhetik, hogy minden egy szempillantás alatt összeomolhat, és nem lesznek képesek kezelni a legegyszerűbb feladatokat vagy problémákat sem. Túlságosan leterheli őket az otthoni abúzus ahhoz, hogy energiájuk maradjon a munkahelyi vagy iskolai sikerek eléréséhez.

A C-PTSD jellemzői:

Hogyan jelenhet meg az áldozatokban ahogy az idő telik:

Befelé irányuló düh: Evési zavarok. Depresszió. Szerhasználat / Alkoholizmus. Csavargás. Tanulmányok félbehagyása / Munkahely otthagyása. Promiszkuitás. Kodependencia. Lábtörlő szindróma (nem megfelelő partnert választ, mindenáron megpróbálja kielégíteni egy olyan ember igényeit akit soha nem lehet kielégíteni, megpróbálja megjavítani az elsődleges kapcsolatot)

Kifelé irányuló düh: Lopás. Rongálás. Erőszak. Kontrollmániássá válás.

Egyéb: Tanult hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot). Csökkent ítélőképesség vagy a valóság ignorálása másokkal kapcsolatban (főleg romantikus partnerekkel kapcsolatban). Hatalompozíciókat és/vagy kontrollpozíciókat keres: olyan foglalkozás vagy hobbi választása, ami esetlegesen fizikai veszélybe sodorhatja az illetőt. Olyan foglalkozást, vagy hobbit választ, amiben “megjavíthat” embereket (pl. pszichológus, mediátor).

Alacsony önértékelés: Negatív irányba torzult énkép, amely inkonzisztens a valósággal.

Csőlátás: Tendenciózusan egyetlen aggodalomra vagy problémára koncentrál, míg elhanyagol vagy mellőz más fontos prioritásokat.

Dependencia vagy függőség: A felnőtt egyén krónikusan, vagy helytelenül rá van utalva egy másik felnőtt egyénre a következők valamelyikében vagy mindegyikében: egészség, önfenntartás, döntéshozás, személyes jól-lét, érzelmi jól-lét.

Depresszió (nem poszttraumás): A hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Ez a permanens szomorú állapot nem feltétlenül korrelál a körülmények ténylegesen nyomasztó voltával, vagy időtartamával, hanem annál súlyosabb, és hosszabb ideig tart.

Elkerülés: Védekező mechanizmusként hátrébb lép a kapcsolatból, hogy csökkentse a visszautasítás, felelősség, kritika, vagy túlzott megismerés veszélyét.

Fantáziavilágba menekülés: Képzeletben egy boldogabb, reményteljesebb világban él, és zaklatottan érzi magát, ha kiszakítják onnan.

Félelem az elhagyatottságtól: Abban az irracionális hitben él, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet az a küszöbön álló fenyegetés, hogy elutasítják, eldobják, elhagyják, vagy helyettesítik valaki mással.

Hibáztatás: Ismételten a probléma létrejöttéért felelős embert vagy embereket próbálja felismerni és megnevezni ahelyett, hogy a probléma kezelésére és megoldására keresne módszereket.

Hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot): Folyamatosan fennálló, egészségtelen szintű érdeklődés, feszült odafigyelés és azonnali reagálás mások viselkedésére, megjegyzéseire, gondolataira, érdeklődésére, érzelmeire.

Identitászavar: Pszichológiai kifejezés, ami önazosságzavarra, inkonzisztens vagy széttöredezett személyiségre, az azonosságtudat zavarára utal.

“Irányíts engem” szindróma: Tendenciózusan olyan emberekkel alakít ki és tart fenn kapcsolatot, akik kontroll-mániások, narcisztikus személyiségzavarban szenvednek, antiszociálisak, vagy veszélyesen viselkednek.

Katasztrofizálás: Szokása, hogy automatikusan a “lehető legrosszabb” helyzetre próbál felkészülni minden esetben, illetve helytelenül enyhe illetve közepes eseményeket azonosít katasztrofális eseményekként.

Öngyűlölet: Extrém mértékben gyűlöli és elutasítja saját magát, a tetteit, az etnikai vagy demográfiai hátterét.

Pánikrohamok: Rövid intenzív félelemmel teli vagy szorongásos epizódok, melyeket gyakran fizikai tünetek kísérnek, mint például hiperventilláció, remegés, izzadás, hidegrázás, hányinger, gyomorégés, szédülés.

Perfekcionizmus: Az a maladaptív gyakorlat, hogy saját magát egy irreális, elérhetetlen vagy fenntarthatatlan követelményrendszerhez viszonyítja (és folyamatosan el is várja saját magától mindezt). A perfekcionizmus által érintett területeken általában magasan kiemelkedik szervezettség, rendezettség vagy eredményesség szintjén, viszont ezzel együtt más területekkel kapcsolatban elhanyagolja magát. Például példásan teljesít a munkahelyén, “tökéletes” barát és családtag, de nem törődik az egészségével, a megfelelő mértékű pihenéssel, vagy a csak számára személyesen fontos dolgokkal.

Szelektív emlékezet és szelektív amnézia: Az emlékeket, tapasztalatokat szelektíven kezeli, hogy azok így megerősítsék az előítéleteit, vagy egy bizonyos világképet vagy önképet. (Például ha azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, akkor azokra az emlékekre fókuszál, ahol valaki ezt a hiedelmét megerősíti, míg azokat az élményeket elfelejti, amik ezt a hiedelmet gyengítenék.)

Tagadás: Szentül meg van győződve, vagy legalábbis szereti rendszeresen elképzelni, hogy egy fájdalmas vagy traumatikus körülmény, esemény, vagy emlék nem létezik, vagy nem történt meg.

Tanult tehetetlenség: Meggyőződése, hogy nem rendelkezik a helyzet feletti kontrollal, még akkor sem, amikor valójában (már) igen.

A C-PTSD okai:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD) kialakulásának eredete az, hogy az áldozat krónikusan hosszú ideig, vagy szüntelenül érzelmi traumának vagy abúzusnak volt kitéve, melyből nem volt esélye rövid úton kimenekülni, vagy legalábbis nem volt számára ismert a menekülés módja.

Nem teljesen ismert még, hogy a C-PTSD áldozatokat milyen súlyos neurológiai sérülés érhette.

A C-PTSD kezelése:

Egyelőre kevesen kutatják klinikai környezetben a C-PTSD kezelését. Általánosságban véve a következők javasoltak:

  • Az áldozat eltávolítása a traumatikus és/vagy abuzív környezetből, ennek a forrásától, és az ezzel szembeni azonnali és teljes körű védelem.
  • Elismerése annak, hogy a trauma valóságos, fontos, és nem megérdemelt.
  • Elismerése annak, hogy a trauma olyan forrásból érkezett, ami erősebb / nagyobb hatalommal rendelkező volt, mint az áldozat, és ezért nem lehetett elkerülni.
  • A C-PTSD “komplex” természetének elismerése – vagyis hogy a korábban elszenvedett traumák hatása olyan döntésekhez vezethette az áldozatot, amely még több, nem megérdemelt trauma elszenvedéséhez vezethetett.
  • Az utólagos maradványproblémák közötti határozott különbségtétel:
  • amelyeket az áldozat képes megoldani (mint például önismeret, személyiségfeljesztés)
  • amelyeket az áldozat nem képes megoldani (mint például egy személyiségzavaros családtag viselkedése)
  • Elismerése annak, hogy a traumából történő felépülés nem könnyű vagy egyértelmű, és jelentős idő- és energiabefektetéssel jár.
  • Az elvesztett és vissza nem szerezhető dolgok, érzések, élmények, stb. elgyászolása.
  • Azon dolgok azonosítása, melyek elvesztek, de vissza lehet őket szerezni, állítani. stb.
  • A felépülési programnak azokra a faktorokra kell fókuszálnia az egyén életében, melyek az ő kontrollja alatt állnak.
  • Támogató környezetbe helyezés, ahol az áldozat felismerheti hogy nincs egyedül, értékelik és elismerik a sikereit, támogatást és validációit kap a küzdelmeivel, nehézségeivel kapcsolatban.
  • Szükség szerint egyéni terápia az önismeret és önfelfedezés elősegítésére.
  • Szükség szerint antidepresszáns gyógyszerek felírása.

Mit tegyek, ha C-PTSD-m van?

  • Távolítsd el magad az elsődleges abuzív szituációból, vagy az elsődleges abúzusból eredő másodlagos abuzív szituációkból.
  • Menj terápiába.
  • Beszélj róla.
  • Írj róla.
  • Meditálj.
  • Mozogj.
  • Írd át a sorskönyvedet.

Mit NE tegyek, ha C-PTSD-m van?

  • Ne maradj az abuzív szituációban.
  • Ne tartsd magadban.
  • Ne fojtsd el.
  • Ne veszélyeztesd saját magad.
  • Ne zárd el magad a külvilágtól és a segítségtől.
  • Ne abuzáld saját magad.
  • Ne folytasd az erőszak ciklusát.

Mit tegyek, ha ismerek valakit, akinek C-PTSD-je van?

  • Légy együttérző.
  • Ha segítséget kér, segíts.
  • Hallgasd meg figyelmesen, most nem te vagy a fontos.
  • Validáld az érzéseit és a tapasztalatait.
  • Ha vannak, oszd meg a hasonló tapasztalataid, ha érdeklődik, vagy ha azt hiszi, egyedül van a problémáival.
  • Segíts a gyakorlatban, amikor az megfelelő és nem sodrod vele veszélybe (terápiát keresni, albérletet keresni, segíteni a költözésben, stb), de mindezt úgy, hogy nagyon vigyázz, hogy ne csorbítsd a saját cselekvő- és döntésképességébe vetett amúgy is ingatag hitét. Ha helyetted oldod meg a dolgokat, azzal rontasz a problémán.
  • Légy türelmes.
  • Érezze, hogy mellette állsz.

Mit NE tegyek, ha ismerek valakit, akinek C-PTSD-je van?

  • Ne moralizálj
  • Ne beszélj megkérdőjelezhetetlen értékekről.
  • Ne próbálj hittéríteni.
  • Ne mondd, hogy lépjen túl rajta, hogy legyen ő a nagyobb ember, hogy járjon elől jó példával, hogy dobja vissza kenyérrel.
  • Ne mondd, hogy bocsásson meg.
  • Ne akard elérni, hogy kibéküljön az elkövetővel.
  • Ne ajánlj bombabiztos megoldásokat
  • Ne vedd ki a kezéből az irányítást. Eddig pont ugyanazt tette vele az elkövető is.
  • Ne ítélkezz. Az abuzert se ítéld el, maximum az abuzív viselkedést, azt viszont határozottan.
  • Ne akard erőszakkal “megmenteni”, ha még nem kész rá.
  • Ne arra használd a helyzetet, hogy megmutasd mennyire segítőkész, okos, rátermett, művelt, áldozatkész, jó ember vagy. Ez nem az önfényezésedre kapott lehetőség.
  • Ne veszélyeztesd, ha még benne van a bántalmazó szituációban. Tapasztalatok alapján az abuzív környezetből való kilépés után a legnagyobb az esély az erőszak eszkalálódására, illetve akár az élet veszélybekerülésére is.

Innen

A versengő anya

A versengő anya akkor érzi magát elemében, ha nyer, ha ő a jobb valamiben, vagy legalábbis, ha a vele összehasonlított ember a gyengébb. Ezért eleve olyan versenytársat választ, akivel szemben biztosra mehet, hogy nyer, illetve akivel szemben úgy alakíthatja a szabályokat, hogy csak ő kerüljön ki győztesen. Mivel a gyerekével szemben túlnyomórészt fölényben van testi erő, életkor, tapasztalat, verbalitás, szociális helyzet, anyagiak, stb. tekintetében, ezért a kiszemelt versenytársa a gyerek lesz.

A versengő anyát apa jobban szereti. Ha az ödipális szakaszban vagy, bűntudatot kelt benned és a férjében, vérfertőzésnek tekinti a személyiségfejlődés természetes szakaszát. Ha apa el akar vinni fagyizni, jön ő is. Ha puszit adsz apának, szorosan hozzásimul: “látod apa hogy szereti anyát“?

A versengő anyát Te is jobban szereted. Ha azt kéred, hogy apa meséljen, ő érkezik meg, kezében a mesekönyvvel. Minden megnyilvánulásában a férje felé kihangsúlyozza, hogy te mennyivel jobban szeretsz vele babázni. Hogy külön kérted, hogy anyával menjetek sétálni. Hogy “ugye anya mennyivel finomabb rántottát tud sütni“? Anyával sokkal jobban szeretsz játszani, mint a testvéreiddel, mert ők ugye milyen durvák.

A versengő anya mindig igazibb nő. Ha lány vagy, akkor megtiltja a nővé válás rituáléit, nem sminkelhetsz, nem hordhatsz szép (az övénél divatosabb, drágább, újabb) ruhát, nem szőrteleníthetsz. Vagy nem is tudsz arról hosszú ideig, hogy ilyesmi létezik, vagy egyszerűen megtiltja. Gyakorlottabb nárcisztikusok nem a tiltás eszközével élnek, hanem félelmet, bűntudatot keltenek: “Ha sminkelsz, kurva vagy“. “Nem érdemled meg az új ruhát, szegények vagyunk, a pénz élelemre, lakbérre kell, látod anyád se vesz magának semmit“. “Nem illik ilyet felvenni, mit fognak gondolni rólad“. “Ebben a ruhában ne csodálkozz, ha megerőszakolnak“. “Gyerekeknek nem való a szőrtelenítés, utána sokkal vastagabb lesz, még csúnyább leszel“.

A versengő anya mindig vékonyabb, sportosabb. Ő salátán él, téged pedig túletet. Vigyáz a vonalaira, de te fejlődő szervezet vagy, illetve megbántod, amiért nem tisztelted meg azzal, hogy kétszer szedj a főztjéből, biztosan nem is ízlett, tehát nem szereted. Aggódásnak álcázza, hogy eltilt a sporttól: eleshetsz, a múltkor is felhorzsoltad a tenyered. Az ízületeid nem fogják bírni a futást, tönkre fognak menni. Ha balettozol, öregkorodra nyomorék lehetsz, ezt pedig csak nem akarhatod. Neked most a tanulás a dolgod, nem a futkározás. Ő azért táncolni jár, vagy fitnesszterembe, de te erről úgysem tudsz, vagy az más. Kitesz egy közös fotót Facebookra, amin ő szép, te épp fintorogsz, és betagel. Bezsebeli a “de csinos vagy Gizikém“-kommenteket, aztán alákommenteli, hogy “hát igen, szegény lányom kicsit meghízott az utóbbi időben“.

A versengő anyának mindig jobb partnerei vannak. A te párválasztásodat kritizálja, leszólja, a barátod/férjed nem elég gazdag, nem elég jól öltözött, nincs elég diplomája, nem szereti eléggé Van Goghot, kevesebb könyve van, értelmetlen hobbijai vannak, göndör a haja, vagy olyan furcsán vizenyőssárga a szeme. Vagy egyszerűen csak érzi, hogy nem neked való, majd meglátod hogy tönkretesz. “Bezzeg az apád, na ő aztán igen, neki saját vállalkozása van“. “Apád bezzeg eltartott minket amikor kicsi voltál“. Ha barátja van, akkor az lehetőség szerint jó testű, vagy legalábbis gazdag, illetve tud valamit, amivel társasági eseményeken villogni lehet. “A Pista épp a G8-ak találkozóján van mint kihelyezett tudósító“. Ha esetleg mégis neked lenne vonzóbb partnered, akkor igyekszik elszeretni tőled, meglepően sikeresen. Véletlenül nyer egy kétszemélyes belépőt az Operabálba, de sajnos apád nem ér rá, ezért felkéri a férjedet, hogy kísérje el. Utána elhenceg neked, hogy mennyire irigyelte mindenki, hogy milyen fiatal pasija van. Ha a partnered ne adj’Isten visszautasítja, akkor tönkreteszi a kapcsolatotokat: “Nem fogja neked bevallani, de udvarolni kezdett ám nekem“.

A versengő anyának mindene megvan, ami neked is, csak olyanabb. Ők is voltak Horvátországban nyaralni, de ők két hétre, és utána még elruccantak Dubaiba is. Látta, hogy vettél egy mosogatógépet, ezért felújította a konyhát, és a fürdőszobát is. Lát rajtad egy szép pulóvert, ezért vesz magának egy ugyanolyat, ha lehet, egy számmal kisebbet. Ő még kapott jegyet a híres zenekar koncertjére. Ők is voltak vacsorázni, de ők feleannyiért, az egy olcsóbb étterem de istenien főznek persze. Te tizenkétórázol, ő tanfolyamokra iratkozik be, hiszen az embernek mindig kell valami hobbi, ami értékes tudást is ad. Még mindig nem főzöd elég finomra a pörköltet, ahhoz azért érzék kell, meg tapasztalat. Ő hallott arról elsőként, hogy a Katika terhes, hát te nem is tudtad? Neki már tizennyolc évesen munkája volt, te csak azért nem találsz, mert nem akarsz.

A versengő anya lehet, hogy ráébred: semmit nem tud felmutatni veled szemben. Ekkor elveszi az örömödet. Fanyalogva simítja végig a kezét az új blúzodon: “hát manapság már csak ilyen rossz minőségű anyagok vannak“. “Szép-szép a lakásod, de tudod te ezt mind takarítani“? “Nem lehet, hogy mégis viselkedészavaros a gyereked“? “Eszik ez rendesen“? “Ilyen korban már csak nem kéne ennyit szórakozni járnod, nem fognak komolyan venni“. “Biztos minden rendben van köztetek a Bélával“? “Olyan keveset látunk, nem kéne ennyit dolgoznod, szegény anyádék“. “Örülök kislányom, hogy ilyen szépen éltek, bezzeg amikor apáddal összekerültünk, a patakban mostuk a tányért és egy cipőn osztoztunk ketten, oszt mégis vállaltunk téged, te meg itt önző vagy és mégse akarsz gyereket“. “Szegény állat biztos szenvedni fog abban a kis kertben“. “Érezd jól magad, ne törődj vele, hogy anyád itthon aggódik egyedül, menj csak“.

A versengő anya akkor is nyer, ha nem nyer. Ha benne maradsz a versenyben, ha megpróbálsz örömöt okozni neki azzal, hogy hagyod nyerni valamiben, akkor is: nem tudsz elég kevés lenni ahhoz, hogy megfelelj. Ha pedig nem vagy elég kevés, akkor nem vagy elég, tehát ismételten ő nyert, te pedig vesztettél. A helyzetből nehéz kilépni, nehéz saját élményeket gyűjteni úgy, hogy ne akarjon rögtön a részese lenni, és nem könnyű elhinni, hogy márpedig elég vagy, nagyonis.

De nem lehetetlen.

Választás

Az egyik legkorábbi tapasztalataim egyike az volt gyerekkoromban, hogy nincs választásom. Ez gyerekkorban lehet, hogy igaz, de felnőttként nem. A választási lehetőséget, sőt azt, hogy egyáltalán van olyan, nehéz felismerni. Főleg akkor, ha felnőtt létedre még mindig kapcsolatban vagy bántalmazó családtagjaiddal, mert minden találkozáskor azt erősítik meg benned, hogy valójában nincs választásod. A napi jótanácsok és bölcseletek azt állítják, hogy minden döntés a tied, hogy a kezedben tartod a sorsod, és minden rajtad múlik. Ha abuzív családban nőttél fel, elég hamar megtanultad, hogy dönthetsz úgy, ahogy te szeretnéd, viszont ennek kivétel nélkül te iszod meg a levét, és elsősorban nem a tetteid következményeivel kell számolnod, hanem a családtagjaid haragjával.

A családomban hatalmas szabadság uralkodott mindig is, és erre büszkék is voltak. Minden rokon, minden barát, minden szomszéd tudta (büszke és lelkes elmesélésekből és nyilvános bemutatókból), hogy nálunk a gyerek dönti el, mit szeretne. Hogy nálunk a gyerek az valójában kis felnőtt, nálunk szava van a családi döntésekben. Nálunk a gyerek választhat. Mi megbízunk a gyerekben, hogy képes felelősségteljesen dönteni. Mi lehetőséget és szabadságot adunk a gyereknek. Nálunk a gyereknek csodájára járt mindenki, hogy a hatalmas szabadság ellenére úgy dönt, hogy mintagyerek. Nálunk a gyerek szabad akaratából járt vendégségbe [rokon, ismerős neve]ékhez, nálunk a gyerek úgy döntött, hogy szeretne [vallás neve] szertartásain rendszeresen részt venni. Nálunk a gyerek úgy döntött, hogy kitűnő tanuló, hogy ezen felül kiemelkedik [tantárgy neve]ból jobban, mint az átlag. Nálunk a gyerek úgy döntött, hogy jó gyerek szeretne lenni.

Minden kérdésemre az volt a válasz: “Te döntöd el”.

  • “Mi úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne [családi program neve]ra menni, szeretnéd te is, ha azt csinálnánk?”
  • “Van kedved eljönni velünk a [vendéglátó neve]ékhez?”
  • “Mit szeretnél enni ma ebédre?”
  • “A kék, vagy a zöld [ruhadarab]ot vennéd ma fel szívesen?”
  • “Arra gondoltunk, veszünk neked [használati tárgy]at, gyere el, válaszd ki melyik tetszik.”

Nagyon sokáig lelkesen hirdettem boldog-boldogtalannak, a többi gyereknek, hogy bezzeg én eldönthetem, bezzeg én választhatok. Nálunk szabadság van. (“Kérdezd meg csak [gyerektárs neve]-t, hogy náluk eldöntheti-e, hogy süteményt egyen-e ebédre? Na ugye megmondtam, hogy nem. Látod, mi mennyivel jobb szüleid vagyunk, mint bárki másé?”)

Ezek a kérdések valójában ugyanarra vonatkoztak: “Találd ki, majd tedd önként és dalolva, amit én akarok, különben mérhetetlenül csalódottá teszel”. Ez sosem volt szó szerint kimondva, viszont a következmények magukért beszéltek. Hányszor és hányszor ugrottam be ebbe a csapdába: lágy, meleg, búgó hangon felteszik a kérdést, hogy dönts, és én érzem belül, hogy én számítok, hogy nekem hangom van, én választhatok, én mondhatok nemet.

Ha sikeres volt a gondolatolvasás, ha épp ugyanarra vágytam valamiféle szerencsés csillagállás folytán, mint a családom , akkor körbetáncoltak, és fantasztikusnak minősítették az ötletemet és vele együtt engem is. Ez kisgyerekként könnyű volt, hiszen nem vettem észre, hogy nem is tudok arról, hogy létezik más. Hogy van a világon másfajta zene, mint a [együttes neve]. Hogy csak egy kabátom van és az is szakadt. Hogy evidencia volt, hogy az adott napon részt veszünk a [vallási szertartás]on. Hogy minden nap ebéd után a [játék neve]-t játsszuk. Hogy egy mesekönyvem van. És büszke voltam, hogy eldönthetem, hogy a bizonyos együttes zenéjét szeretném hallgatni, hogy a kék kabátomat szeretném felvenni, hogy szeretnék elmenni a szertartásra, hogy a bizonyos mesekönyvből szeretném, hogy felolvassanak, és hogy ebéd után a bizonyos játékot játsszik.

Kiskamasz koromban jöttek az első hatalmas pofonok, amikor még mindig azt hittem, hogy én választok. Megkérdezték, hogy szeretnék-e menni, én pedig végiggondoltam, hogy Juci néniék unalmasak, mert a híradóról beszélgetnek és nem lehet játszani velük, Juci néni folyamatosan etet valamivel, amit nem szeretek, Juci bácsi pedig büdös, és mindig valahogy kényelmetlenül sokáig ölelget, vagy csipkedi a [tetszőleges testrész]em. Hát mondtam, hogy nem, nem szeretnék menni. Mosolyogva mondták, hogy rendben van, akkor csak mi megyünk, a család többi tagja, te maradj csak nyugodtan. Én éreztem az elfogadást és a szeretetet. Negyed óra múlva kivágódott a szobám ajtaja, és dörgő hangon közölték, hogy “márpedig most öltözöl és jössz”. Én értetlenül néztem: de hát megkérdeztétek. De hát én választhatok. De hát azt mondtátok, hogy rendben van.

“Akkor is öltözöl és jössz. Illedelmes gyerek nem viselkedik így. Hogy nézne már ki, ha nélküled jelennénk meg. Mit kellene mondanunk rólad, hogy ilyen vagy, hogy nem akartál jönni. Hogy fekete bárány van a családunkban. Milyen bunkó vagy, nem vagy te képes szeretni senkit. Hát neked nincs szíved, szegény családodat így elszomorítani, ilyen helyzetbe hozni. Borzasztóan önző vagy. Mindig ennyi gond van veled. Majd megcsinálod a leckédet ha hazajöttünk, nem leszünk ott sokáig. Pedig szegény Juci néniék hogy szeretnek téged, Juci bácsi is mindig mondja, hogy milyen szép vagy. Mit szeretnél felvenni? Nem, hát azért abban mégsem illik menni, no, itt van a szép ünneplő, mondom felveszed. Akkor nem jöhetsz, ha nem veszed fel, mit fognak rólunk gondolni miattad, milyen népek vagyunk mi. Mi már rég elkészültünk, siess már. Te mindig ilyen undok képeket tudsz csak vágni, Juci néniéknél nem ám ilyet vágsz. De hát nem lehetsz ennyire modortalan, hogy nem adsz puszit Juci bácsinak, ő így kedves. Aztán megeszed ám a spenótot meg a száraz kekszet, hát Juci néni direkt miattad készítette, még a kedvedért ovis tea is lesz, azt három évesen is hogy szeretted. Akkor is megiszod, hát szeretet van benne, nem szabad vendégségben elégedetlenkedni. Pszt, ilyet nem mondunk vendégségben hogy menjünk már, úgyis olyan okos vagy, majd megírod a leckét gyorsan, nem kell arra három óra, hát még beszélgetünk nem látod? Te akartál jönni, most akkor viselkedj.”

Juci néniék pedig az undok kiskamaszt látták, aki felcsattan, aki feláll, aki  izeg-mozog, aki nem tud viselkedni, aki húzódozik. Juci néniék nem hallották, hogy a család valamelyik tagja mások számára nem hallhatóan sziszegi a fülembe a szurkálódó megjegyzéseit, a minősítgetéseket, a mindennek elmondásokat, amit egy idő után nem lehetett ép ésszel elviselni. Juci néniék nem látták, hogy az asztal alatt belerúgtak a lábamba, ha nem köszöntem meg elég hangosan az ovis teát. Juci néniék nem értették, hogy a családtag nem azért mosolyog rám, mert szeret engem, hanem hogy fel lehessen szólalni, hogy én bezzeg nem mosolygok vissza (mert a dühömmel küzdök). Juci néniék nem értették, hogy én nem örömmel mutogatom a festményeim, hanem erőszakkal bazári majmot csináltak belőlem. Juci néniék nem értették, hogy nem azért nem válaszolok szép kerek mondatokban, mert nem tudom mi az illem, hanem azért, mert a könnyeimmel küszködök. Juci néniék nem tudták, hogy nem szeretem az ovis teát, hiszen a család előre telefonált nekik, hogy az mindenképpen legyen, mert külön azt kértem. Juci néniék nem tudták, hogy azért bólogatok mindenre hatalmas lelkesedéssel, mert éppen valaki fehérre szorítja az ujjaim az abrosz rejtekében. Juci néniék döbbenten néztek rám, amikor egyedül elmentem hozzájuk és megpróbáltam menedéket keresni és elmeséltem, hogy a család velem hogy bánik, és Juci néniék megsimogatták a buksim, és elmagyarázták, hogy “de a család téged nagyon-nagyon szeret ám, és mindig olyan szeretettel, olyan aggodalommal beszélnek rólad, hát a család most telefonált át, mert aggódtak hogy eltűntél, és Juci néniék értően bólogatva mondták, hogy mi is voltunk ám rebellis fiatalok, meg barátkoztunk huligánokkal is, és hordtunk hippinadrágot, mi is voltunk ám kamaszok, értjük, hogy ilyenkor a hormonok meg az összezavarodottság, hát a mi szüleink is csörömpölésnek nevezték a beatzenét ettől azért még nem dől össze a világ, na édescsaládod mindjárt itt lesz érted, Juci bácsi most hívta őket vissza, hogy megvagy, élsz, nincs semmi bajod, hát látod hogy szeretnek”. Senki nem hitt nekem, soha, mert a család tökéletesen előre kiszámított előadása mindenkivel elhitette, hogy ők a mintacsalád. Juci bácsi telefonja és a hazahurcolás után pedig biztosra mentek: soha többet nem merészeltem segítséget kérni még egyszer azok után, ami az otthon melegében várt.

Kamasz koromra már majdnem szerepelhettem volna valamelyik ezoterikus műsorban a gondolatolvasási képességeimmel. Pontosan tudtam, melyik a jó válasz. Tudtam, hogy ha a jó választ válaszolom, akkor jó gyerek vagyok, akkor elfogadnak. Ha nem azt választom, vagy nem tudom kitalálni, mi lenne a jó válasz (vigyázat, a kérdések 80%-ánál nem is létezett jó választás, csak rossz: ha azonnal mosogattam el, akkor “Milyen lassú vagy már, mennyi ideig folyatod a vizet, már megint milyen trehányul csináltad meg, most csinálhatom meg újra helyetted, semmit sem ért amit csináltál, még segíteni sem vagy hajlandó rendesen”, ha később mosogattam el, addigra már meg volt csinálva helyettem, és “már nincs rá szükség, már megcsináltam, úgysem szoktál rendesen elmosogatni, mert nem csinálod eleget, bezzegacsaládod, semmit sem ér amit csinálsz, még segíteni sem vagy hajlandó rendesen”), akkor elképzelhetetlen abúzus és büntetés, hetekig. Hónapokig. Láthatatlanul. Az apró, odavetett szurkálásoktól a több napig tartó egy személyes kiselőadásokig. Értettem én, nem találtam ki elég jól, én vagyok a kevés, én nem szeretem őket eléggé, nem tudok elég jó lenni. Nem gondoltam végig az ötezeregyedik lehetséges kimenetelt, pedig pont az lett volna a jó válasz. Lám, ha megkérdeztem volna a család véleményét, ők megmondták volna, most nem tartanék itt. Ezt mindig mézesmázosan, kedvesen, sajnálattal, szeretettelin, mint ahogy a filmekben a nagyon pici gyerekekhez, vagy a szellemi fogyatékosokhoz beszélnek. És én szégyelltem magam, hát én vagyok a gonosz. Ezeket a kedves embereket, akik csak a javamat akarják, nem szeretem eléggé. Én vagyok az önző, hát még ezt sem tudom megtenni értük.

Minden egyes kérdés, minden egyes döntési helyzet megbénított. Végiggondoltam-e eléggé, elég sokszor mindent? Mindent számításba vettem-e? Megúszom-e a borzalmakat, ha azt választom? Fel sem merült bennem, hogy létezhet olyan opció, aminek én, személyesen örülnék. Hiszen nem is volt olyan opció. Ha örültem is rövid ideig a döntésemnek, mindig kiderült róla, hogy miért helytelen, miért hülyeség, miért átgondolatlan, szeretettelen, sőt: önző, rosszindulatú és egyenesen gonosz.

Minden választási helyzet élet-halál kérdésnek tűnt. Természetesen sok történetet hallottam arról, hogy akik önző módon hátat fordítottak a családjuknak, akik nem voltak elég összetartóak, azok utána hogy csúsztak le a társadalom peremére, hiszen az embernek őszintén nem segít sem a házastársa, sem a barátai, hanem végső soron csak a családja. Hogy akik nem a megfelelő öltözéket viselik, azokat megerőszakolják. Hogy akik nem a családjukkal akarják az idejüket tölteni, hanem a barátaikkal, azok önzőek, azokat kitaszítja a család és meggyűlöli, és szabad prédák lesznek a kegyetlen világ számára. Azokat kirabolják az utcán, azok drogosok lesznek, azokat megrontják a nyilvános vécékben az azonosneműek és homokossá térítik őket. Az önző embert senki nem szereti. Ha bármikor felröppent olyan történet, hogy valakit valami atrocitás ért, a tudomásomra hozták, hogy ez azért esett meg vele, mert egyedül volt. Mert előtte önző volt és ezért a bajban már nem volt aki segítse.

Egyetlenegyszer mentem az előző incidens után Juci néniékhez egyedül: fiatal felnőttként. A család engedte, hiszen Juci néniék már bizonyítottak: nem hittek nekem és be is köptek. Mégis, ők voltak nekem a Többi Ember, akik legalább nem a családom. Pár napot náluk töltöttem, akkor már súlyos depressziósan, próbáltam menekülni, kapaszkodni, békét találni, legalább néhány napra. Az utolsó napon Juci néni elszaladt bevásárolni, én pedig Juci bácsival egyedül maradtam. Hazatérvén, Juci néni a kanapén reszketve talált meg, próbált kérdezgetni hogy mi bajom, de képtelen voltam válaszolni, Juci bácsi pedig ordított az arcomba, hogy most kéne igazán vidámnak lennem, mit vágom a fancsali pofát. Hazamenekültem azzal a biztos tudattal, hogy valóban, aki önző módon elhagyja a családját, azt bizony megerőszakolják, meg is érdemli.

Kicsit eltávolodva a családomtól, rájöttem, hogy attól függ, mit választok, hogy kinek a társaságában vagyok. A vegetariánus barátaimmal a brokkolileves tűnt a legfinomabb választásnak az étlapról az étteremben. A geek barátaimnak magam javasoltam, hogy rendezzünk LAN-partyt. Amikor nem volt ennyire egyértelmű a válasz, mert egy [egyik párt] és egy [másik párt] hívével ültem egy szobában, és felmerült a kérdés, hogy szerintem [XY politikus] milyen, közöltem, hogy vannak jó és rossz tulajdonságai is, de igazából nem érdekel a politika. Amikor [X sportcsapat] és [Y sportcsapat] mérkőzött egymással, elmeséltem, hogy én annak drukkolok utólag, aki nyert a végén.

Még mindig könnyebb útnak tűnik, hogy megkérdezzem a barátaimtól: ti mit néznétek szívesen a moziban, mit innátok, vagy legalább mondjatok három választási lehetőséget, hogy dönteni tudjak, szerintetek melyik színdarab az érdekes manapság, ti mit gondoltok, mi a véleményetek? Néha még mindig megbénít a pánik, ha megkérdezik, hogy mit szeretnék ebédre, vagy gyorsan lefut a fejemben az elemzés, hogy melyik ételt a legkönnyebb elkészíteni, illetve a vendéglátóim mit szeretnek enni általában.

Elkezdtem tudatosan gyakorolni és tanulni, hogy milyen nekem, számomra a világ. Szeretem-e a langyos vízbe mártani az ujjaim? Szeretem-e a fakéreg tapintását? Szeretem-e az eső illatát? Szeretem-e a málnaszörp ízét? Szeretem-e a szimmetrikus alakzatokat?

Szeretem-e, vagy csak tudom, hogy a családtagom szereti-e? Szeretem-e, vagy csak az okoz a lehető legkevesebb kellemetlenséget másoknak? Szeretem-e, vagy csak a környezetemben ez az átlagos? Szeretem-e, vagy…?

Elkezdtem kutatni, hogy milyen ételt szeretek? Milyen ruhákat? Milyen színeket? Milyen zenét? Milyen filmeket? Milyen könyveket? Mindazon dolgokat, amiket mások a gyerekkorukban, kamaszéveikben már tudnak saját magukról. Mit nem szeretek? Mi az, amit nem akarok az életembe? Mi az, amitől távol szeretném tartani magam?

Azért akarok dönteni és választani, mert ez az, amit ÉN szeretnék. Nem azért, mert más elvárja, másnak tetszik, ez a népszerű, a divatos, a könnyű. Azért is, mert nem akarom, hogy a döntésképtelenségem miatt más válasszon számomra, helyettem. Túl sokáig nem döntöttem sehogy, attól való félelmemben, hogy esetleg rosszul döntök.

  • Dönthetek úgy, hogy teszek az alapvető szükségleteimért (eleget és megfelelő minőségűt eszem, iszom, alszom; megérdemlem a drágább ételt, a nem ízesített ásványvizet, az illatos tusfürdőt és a kényelmes ágyat).
  • Dönthetek úgy, hogy teszek az egészségemért (vigyázhatok a testemre, sportolhatok, étkezhetek egészségesen, felöltözhetek az időjárásnak megfelelően, távol tarthatom magamtól az engem bántó embereket és forrásokat).
  • Dönthetek úgy, hogy teszek a biztonságomért (lehet csak nekem kulcsom a lakásomhoz, lehet nálam engedélyezett önvédelmi eszköz, mondhatok nemet, kiállhatok a jogaimért).
  • Dönthetek úgy, hogy teszek a jókedvemért (tehetek valamit azért, mert örömmel tölt el engem).
  • Dönthetek úgy, hogy teszek az önmegvalósításomért (tehetek olyat, amitől szebbnek látom a világot, a környezetemet, saját magamat, választhatok hobbit, amire régóta vágytam, búvárkodhatok, bungee jumpingolhatok, kertészkedhetek, szájharmonikázhatok, megtanulhatok franciául, sziklát mászhatok, megtanulhatok kötni, gyűjthetek épületeket ábrázoló bélyegeket, felmászhatok egy fára és nézhetek magam elé a levegőbe, átélhetem a spiritualitást, bármit, amitől úgy érzem, hogy én vagyok, és élek).
  • Dönthetek úgy, hogy én, mielőtt bárki más.

Nem kell elvárnom magamtól, hogy ez egyik napról a másikra tökéletesen menjen.

Anya mindent tud

Kamaszkorában az anyja legjobb barátnője. Együtt vásárolnak ruhákat, együtt járnak fodrászhoz. Együtt vihognak egy jó seggű pasi láttán. Büszke magára, hiszen az anyja szerint fantasztikus barát, jó beszélgetőtárs, és mindent meg lehet vele osztani. Még azt is el lehet neki mesélni, hogy apával már régóta nincs szex, mert apa már nem olyan vonzó. Még azt is el lehet neki mesélni, hogy van az a Peti, a céges jogász, hát annak olyan szemei vannak, hogy az ember elalél, és hát a Petivel biztos jó lenne a szex. Még falaz is: persze apa, anya felhívott, hogy ma sokat dolgozik, majd hazaér.

Néha elgondolkozik, hogy vajon a vele egykorú lányok között miért nincsenek barátai, de az anyja legyint: hát látod, mennyire éretlenek, nem valók azok hozzád, te ennél többet érsz, hiszen olyan felnőtt a lelked, mint az enyém. Néha azon is elgondolkozik, hogy vajon milyen is lehet, amikor az ember lányára ránéz egy Peti, de nem veszik észre a fiúk, nem is érti miért. Talán nem is érdemes, hiszem apa sem ad már magára annyira, de legalább ott van anya, neki ezt is el lehet mesélni.

Anya mindent tud. Anya jós. Anyának különleges képességei vannak. Előre tudja, hogy mi fog tetszeni neki, hogy szereti a spenótot (hát hiszen szereted ezt, no, még nem ettél ilyet, de szereted, tudom). Ha mégsem eszi, akkor sír a főzelék (köszönöm Csakazolvassa), és hát akkor már ő is sír, inkább ő sírjon, mint hogy a főzelék legyen szomorú, azt nem lehet. Anya is szomorú, őt is meg kell vígasztalni. Utána titokban hány. Anya előre tudja, hogy milyen pompásan fogja érezni magát a hétvégén. Boldogan repül ki majd az ágyból frissen hajnali ötkor, hiszen várja az uszoda, a kirándulás, a múzeum. Ugye milyen jó hogy eljöttünk ide kislányom, fantasztikusan érezzük magunkat hát nem? Bólogat, tényleg, megérte, anya boldog, akkor bizonyosan ő is az.

Anya mindent tud. Hogy melyik fiú tetszik (sikertelenül), hogy éppen mennyire hülyék a többiek, mindenki cikiz a ruhák miatt, de a ruhákat anyával együtt vette, és anyának tetszettek. Anya szomorú, mikor megemlíti, hogy ránézett egy Pali, hát nem egy Peti, de az is P-vel kezdődik. Anya megsúgja, hogy ő már régóta tudja, hogy a Pali megbízhatatlan alak, látszik a szemén, meglásd kislányom. Anya őrjöng, mikor deszkás nadrágot szeretne, mert a Viviennek is az van. Ki az a Vivien? Vivien sem való hozzá, rosszul tanul és szakadt farmert visel, az meg olyan stílustalan. Hiszen az ő lábain amúgy is jobban mutat a térd alá érő rakott kord szoknya, a narancssárga vastag zokni és a Scholl cipő, az még kényelmes is, a magassarkú egészségtelen.

Pali megcsalja, majd szakít, Vivien elköltözik. Anya marad, mert anya mindig ott lesz, akkor is, ha már mindenki elhagyta, bizony. Anya megmondta előre.

Anya mindent tud. Hogy Apával néha beszélget titokban, mikor Anya már alszik, és hogy Apa olyankor nevet. Hogy Apa olyankor örül, mert végre a barkácsolásról beszélgethet, és nézheti a horgásztévét, és néha még Bee Geest is hallgatnak együtt. Apa jó haver. Anya azt is tudja, hogy ők ketten apával ellene szövetkeznek és szándékosan kihagyják a buliból, pedig anya nem szereti a barkácsolást, se a horgásztévét, se a Bee Geest, ki is kapcsolja mindig a rádiót és kidobálja a favackokat is meg a szögeket, úgyse kellett az.

Anya mindent tud. Hogy hány napja van szorulása. Mert mindig azokat a hülyeségeket eszi, halfilé, meg párolt zöldség, meg bulgur, ki hallott már ilyet. Eszel zsírosdeszkát, bő olajban rántott húst, jó sok körettel, na vegyél még egyszer, hát persze hogy szorulásod van így. Anya sír. Nem táplálhatja a saját édesgyermekét.

Anya mindent tud. Ezért készségesen megmutatja a naplók tartalmát, az sms-eket, az emaileket, idézi szóról szóra mit beszélt másokkal, mit érzett közben. Készségesen, hiszen ha nem teszi, akkor anya úgyis megtudja és akkor elszabadul a földi pokol.

Anya mindent tud. Hogy fürdéskor meg kell mosni a hátát húszévesen is, hát olyan pattanásos vagy, nem tudsz te jól fürödni, na, anyád majd megmossa neked. Hogy nem megfelelő intimbetétet használ, hát büdös vagy kislányom, így nem kellesz senkinek meglásd. Hogy milyen volt az első érintés Második Palitól, ott lent, és szégyelli magát mélységesen, nem mert fájt, nem mert Második Pali otthagyta a bokorban félrészegen, pénz nélkül, hanem mert anya egész éjszaka zokogott, hiszen megbeszélték, hogy hazaér időben és elmennek együtt moziba. Anya egész éjjel aggódott, és ő megszegte az ígéretét, most már anya soha többet nem bízik benne.

Anya mindent tud. Hogy nem érdemli meg az emberi életet, hiszen szőkére festette a haját, és a szőkék azok mind kurvák. Hiszen Második Palival is hogy összefeküdt már, hát mindenkinek csak úgy odadobja magát, ilyen fiatalon, huszonöt évesen.

Anya mindent tud. Anyának már nincs sok hátra, anya meg fog halni. Anya tizenöt éve tudja ezt, hogy minden napja akár az utolsó is lehetne. Anya tudja, hogy majd bezzeg sírni fog, ha már nem lesz. Hogy akkor fog ráébredni igazán, ki szerette a legjobban. Hogy ki maradt volna mellette a halála napjáig egyedül. Hogy nincs aki levest főzzön majd neki negyvenévesen, két gyerekkel, hát ki főz neki levest, ha nem anya. Hogy amikor már késő lesz, amikor már a föld alatt rágják a kukacok élettelen testét, akkor a két kezével kaparná majd ki a sírból. Hogy akkor fog rádöbbenni: boldogan szentelte volna életét, nem is, boldogan feláldozta, odaadta volna életét az ő egyetlen, Édes Anyjáért.