Tag Archive | határsértés

Gyenge énhatárok

A gyenge énhatárok eredete

Beszéltünk már az énhatárok áthágásáról korábban is, a nárcisztikus anyák általában úgy nevelik a gyerekeiket, hogy azok azt se tudják, mi az énhatár. Ha esetleg mégis a dackorszakban, vagy a kamaszkorban felmerülne néhány, csírájában kiirtják.

A konfliktusok zöme is a gyerek énhatáraiból származik, hiszen a nárcisztikus anya elemi érdeke, hogy ne is létezzen olyan, ha pedig felfedez énhatár-morzsákat, azt a személye elleni fenyegetésnek, sőt, támadásnak veszi.

Az énhatár-kiirtásból származik az a szülői narratíva, hogy “Piroska mennyire kis csendes gyerek volt mindig is, egy szavát sem lehetett hallani, ha orvoshoz vittük oltásra, nem is sírt, vagy legalábbis nem hangosan, az iskolában is mindig halk szavú, rendesen ül a helyén, stb.

Az énhatárok morzsáinak jelenlétéből származnak a következő megjegyzések:

  • “Mert te annyira önző vagy, hogy anyáddal már meg sem osztod a születésnapodra kapott ajándékot” (a mondat befejeztére már ki is kapta a kezedből és csak akkor látod viszont, amikor anyád vígan használja).
  • “Mivel nem mondtad meg, hogy mi volt ma az iskolában, ezért felhívtam az igazgatót, hogy lesz szíves rád jobban figyelni, mert valami nem stimmel veled.”
  • “Mi az, hogy a barátoddal voltál teázni?! Legközelebb engedélyt kérsz, mielőtt bárhova is mész” (sose kapsz engedélyt, vagy ha igen, vezekelhetsz egy hónapig amiért szegény anyádat magára hagytad szomorkodni).

A moralizáló monológok közben a nárcisztikus anya gyereke megtanulja, hogy az énhatár az a világ leggonoszabb dolga, önzés, ellenségesség, agresszió, és minden borzalom társul hozzá, ami csak lehet. A nárcisztikus anya narratívájában az énhatár az, ami miatt valaki soha nem érdemel szeretetet más emberektől (értsd: tőle), sem pedig tiszteletet.

A gyenge énhatárok eredménye a szeretet és tisztelet?

Emiatt a felnőtt gyerek úgy próbál evickélni a társadalomban és emberi kapcsolatokat kialakítani, hogy önmagát lépten-nyomon lábon lövő mártírrá válik, lábtörlőként fetreng bárki előtt, aki három méterre megközelíti, és próbál lehetőleg mindenkinek a kedvében járni. Igyekszik mindenki számára szimpatikus lenni és nem zavarni más embereket ilyesmivel, hogy saját érzések és szükségletek, ha pedig valakiben mégis felmerülne, hogy neki vannak szükségletei, azonnal letagadja és még jó gyerek módjára tapos is az adott szükségleten egyet, hiszen egész életében ezt gyakorolta.

Elárulok valamit: ez a viselkedés kifejezetten kontraproduktív az emberek szeretetének és tiszteletének kivívásában. Ahogy a mondás tartja: a lábtörlőt csak az az ember értékeli, akinek sáros a cipője (vagyis, a többi nárcisztikus ember). Nem véletlen, hogy az arcunkra rajzolt “ide taposs, légyszi, nem vagyok fontos, te viszont az vagy” felirattal legtöbbször a nárcisztikus, borderline, szocio- és pszichopata, vagy legalábbis a végletesen kodependens emberek számára leszünk vonzóak.

Az egészséges mentális állapotú emberek szeretetének és tiszteletének kivívásához ehelyett a következő kell:

  • egészséges önértékelés és önszeretet (az önszeretet NEM azonos az önzéssel, cserébe elengedhetetlen)
  • egészséges énhatárok

A tisztelet kialakulásához idő kell, de az alanyi joga minden egyes embernek, hogy tisztelettel viselkedjenek vele minden élethelyzetben. A szeretet és a bizalom szintén időigényes, ha valaki három napnyi ismeretség után házasságot és gyereket tervez velünk, vagy a legjobb barátjának tart, attól nagy valószínűséggel menekülni érdemes

A nárcisztikus anyák gyerekeinek felnőttként kell megtanulniuk, hogy mi is az az énhatár, felismerniük, hogy nekik nincs olyan, és kitartó, keserves munkával kifejleszteniük magukban ezeket. Az énhatár leginkább egy izomra hasonlít, először végtelenül kimerítő használni és csak rövid ideig sikerül (miután egyáltalán rájöttünk, hogy mi az és hogy is kell), és hosszú gyakorlással erősödik csak meg. Folyamatos gyakorlással és használattal idővel könnyebb észrevenni az énhatárokat sértő vagy támadó viselkedést, és könnyebb azokat az embereket felismerni, akik ennek ártani akarnak, de azokat is, akik értékelik az énhatárok létét.

Megerősödött énhatárokkal meglepően pihentető dolog létezni, körülbelül annyit ér, mintha minden nap legalább három órával többet aludnánk, és egy hétnyi munka után két hetet nyaralnánk valami nagyon békés helyen egész évben.

A gyenge énhatárok jelei

Ez a rész nem feltétlenül lesz kellemes olvasmány, ugyanis úgy nőttünk fel, hogy ezeket a tulajdonságokat a nárcisztikus anyánk és a környezetünk pozitív tulajdonságokként állította be. Általában ezek azok a tulajdonságok, amelyeket szeretünk magunkban, amikről úgy gondoljuk, hogy ettől jó emberek vagyunk, hogy ettől értékesek és szerethetőek vagyunk. Ha itt vagy a blogon, már kezdesz rájönni, hogy átvertek, és sajnos a saját, értékesnek gondolt tulajdonságaid nagy része is egy büdös nagy átverés, ami egy célt szolgált: anyád személyes céljait, és soha nem a te érdeked. Ezektől a tulajdonságoktól kizárólag olyan emberek számára válsz értékessé (fontos: sosem szerethetővé vagy megbecsülttél, bár ezt a két szót fogják hangoztatni), akik használni akarnak, a saját önző céljaikra.

Ahhoz, hogy ezeken a tulajdonságokon felülemelkedj, érdemes átértékelni a “jó ember” definícióját magadban, és hangsúlyozni, hogy akkor leszel “jó ember”, ha vannak egészséges énhatáraid, mert akkor képes leszel megvédeni magad (és a szeretteid, a gyerekeid(!)) azoktól, akik nem a javadat akarják, és felismerni és működő kapcsolatot kialakítani azokkal az emberekkel, akik viszont de.

  • Folyamatosan dühös vagy és neheztelsz magadra vagy valaki másra. Ez általában váltakozni szokott, kicsit másra haragszol, amiért már megint átgázolt rajtad, aztán magadra, amiért engedted, aztán megint rá, amiért nem ismeri fel, hogy te mennyire jó ember vagy és képes bántalmazni. Aztán megint magadra, amiért hagyod, vagy amiért elhitted, hogy most máshogy lesz.
  • Alacsony az önértékelésed, nem szereted és nem tiszteled saját magad. Amikor belegondolsz, hogy magadat kéne szeretni, kicsit büszke is vagy magadra, hogy te ezt nem teszed, és némi undorral tölt el a gondolat, hogy egyáltalán felmerül, hogy szeresd magad. Talán még időnként büszkén mesélted is olyanoknak, akikkel szerettél volna közelebbi kapcsolatba kerülni, hogy te nem szereted ám magad, és átjárt valamiféle melegség, hogy na, innentől azért kicsit nőttem a szemében az illetőnek. Ha valaki önszeretet emleget, az önzés szó jut eszedbe, és rettegsz, nem akarsz önző lenni.
  • Gyakran kérsz bocsánatot. Ez leginkább egy reflex, van, aki ha rászólnak, hogy “ne kérj már mindig bocsánatot”, automatikusan kinyögi, hogy “bocsánat”. Érdemes gyakorolni, hogy bocsánatkérés helyett köszönetet mondasz. Ezzel a másik jobban érzi magát, hiszen az ő pozitív tulajdonságára reflektálsz, te is jobban érzed magad, ahelyett, hogy magadat ekéznéd, ami, mint mondtam, neked is szar, és ráadásul egyáltalán nem vonzó. Pl:
    • “Bocsánat, hogy raboltam az idődet” helyett “Köszönöm, hogy időt szántál rám”
    • “Bocsánat, hogy elkéstem” helyett “Köszönöm, hogy megvártál”
    • “Bocsánat, hogy zavartalak” helyett “Köszönöm, hogy figyeltél rám”
    • “Bocsánat, hogy már megint… ilyen meg olyan vagyok” helyett “Köszönöm, hogy türelmes vagy”
  • Olyan dolgokat csinálsz amik kellemetlen érzéssel töltenek el. Ez általában egy ilyen homályos belső érzés, sokszor az is előfordul, hogy másfél nappal később érzed csak, hogy valami nem stimmelt, vagy nem kellett volna, és meg sem nagyon tudod fogni, hogy mi az. A mögöttes ok általában az, hogy ne bántsunk meg mást, vagy hogy számunkra valójában mindegy, és ez utóbbi az, ami nem igaz (és az agyunk jelez is, a kellemetlen vagy fura érzéssel, csak el szoktuk hessegetni). A jóindulat megnyeréseként szoktuk azt gondolni, hogy ha az illetőnek pl. fontos, hogy beszámoljak arról hova megyek és mit csinálok, nekem meg mindegy, akkor miért ne számolnék be, meg nem akarok problémásnak tűnni, és az ilyenből lesz észrevétlenül száz másik (általában akkor szokott feltűnni, amikor már nagyon sok “mindegy” dologról mondtunk le és nagyon sok “kicsit kellemetlen” valamit tettünk vagy viseltünk el). A beszámolás után jön, hogy ő tehéntejet vesz csak otthonra, miközben mi laktózérzékeny vegánok vagyunk, de inkább feketén isszuk a kávét mert végülis úgy is jó, és nem szólunk, vagy szólunk, de érezzük, hogy valami kicsit megáll a levegőben és utána mondjuk, hogy de jó lesz ám feketén az a kávé…
  • Olyan dolgokat csinálsz amiket nem igazán akarsz csinálni. Lásd fent, csak még a gondolat is megvan, hogy te most ezt nem akarod. Például elmenni este a céges pizzázásra, amikor te legszívesebben hazamennél összeesni. Vagy kitakarítani a lakást, mert az egyik rokonod bejelentette magát (kérdés nélkül persze), hogy ő most nálad alszik és tudod róla, hogy mindig mondogatja hogy ő aztán háklis ám a rendetlenségre és a koszra. Vagy egy barátod megkér, hogy ugorj már át hozzájuk a hétvégén, mert elromlott a Windows és te úgyis értesz hozzá.
  • Valaki más terveit követed a közöttetek levő emberi kapcsolat alakulásában (ez általában túl gyors tempót jelent). Te szeretnél a mi a kedvenc ételed és van-e kutyád szinten maradni még, de ő arról érdeklődik, hogy miért is váltál el, és hogy kik is név szerint a barátaid, akikkel délután találkozol.
  • A személyes értékeid, jogaid, szükségleteid ellen cselekszel, hogy ezzel szeretetet, vagy megbecsülést érj el valakitől, vagy elkerüld a negatív reakciót. Elmész tüntetni azzal a helyes sráccal, pedig más a politikai értékrended, mint amiről a tüntetés szól. Elajándékozod a háziállatként tartott hüllőd, mert az új párod szerint a hüllők rondák és nem valók lakásba. Nem szeretnéd, hogy szexi fotók készüljenek rólad, de beleegyezel, és aztán nem törölteted ki őket, mert hát azt mondja, tetszel. A párod szerint a vasárnap az alvás és a közös reggelizés napja, ezért inkább leszoksz a misére járásról. Kölcsönadod a könyved a barátnődnek, pedig senkinek nem adsz kölcsön, szakadtan kapod vissza. Elárulod a lakcímed az új kollegának, mert nagyon erősködött, hogy valami meglepetést akar küldeni és majd te örülsz.
  • Más szükségleteit a sajátod elé helyezed. A kávézóban egyszemélyes a wc, te magad elé engeded a haverod, pedig nagyon kell már. Mosolyogva lemondasz az utolsó szelet rántott húsról, addig rá sem értél enni mert te sütötted mindet, de persze egyék csak, te nem vagy most éhes. A külföldre költözött barátnőd most van itthon két napig, találkozni akar, te legszívesebben otthon aludnál inkább, de persze, találkozzatok, hiszen szereted. Késő estig dolgoznod kéne otthon, holnap határidő, de a párod éppen most akar veled nagyot beszélgetni, te pedig arra gondolsz, hogy végülis majd dolgozol alvás helyett, legalább ő örül.
  • Belemész (vagy benne maradsz) olyan szexuális helyzetbe, amit nem akarsz, vagy ami kellemetlen érzéssel tölt el. Az adott személlyel, az adott pillanatban, az adott tevékenységet, stb. Ha egy aktus közben úgy döntesz, hogy nem szeretnéd folytatni vagy az adott tevékenységet, vagy az egészet úgy ahogy van, jogod van erről szólni a partnerednek, és neki pedig kötelessége leállni. Nőként ezt még nehezebb, nemcsak szólni róla, de észrevenni is, viszont férfiakkal is meg tud történni, és itt nemcsak az erőszakra gondolok, hanem bármire, amit valaki épp nem akar, vagy kényelmetlenül érzi magát.
  • Megengeded, hogy valaki megérintsen, miközben ez kellemetlen érzéssel tölt el. Ez a Manyi néni puszikájától a főnök taperolásán át bármeddig terjed.
  • Nem veszed észre, amikor valaki viselkedése nem megfelelő veled szemben. Ez is általában “lépcsőházi effekt” módon működik, órákkal, vagy akár évekkel később jössz rá, hogy nem volt valami oké. A “nem megfelelő veled szemben” az nem egy abszolút morális érv, hanem bármi amit TE személyesen nem tartasz elfogadhatónak. Ez mindenki számára mást jelent, de attól, hogy valaki szerint a viselkedése igenis oké volt, számodra nem kell, hogy az legyen. Itt egyvalami fontos, hogy számodra kívánatos-e a viselkedés, vagy nem. Ha utána hőbörgést kapsz, vagy leszólást hogy mit érzékenykedsz, akkor azzal az emberrel nincs több dolgod.
  • Intim részleteket mesélsz el az életedről (ez bármi személyes lehet, nemcsak szexuális, például az érzéseidről, ha abúzus ért, ha meghalt az aranyhalad, hogy nem szereted a főnököd, hogy épp mit tartasz magadban elbaszottnak, vagy mi miatt aggódsz) valakinek, akit csak nemrég ismertél meg. Úgy gondoljuk, hogy a “mély beszélgetés” az igazán értékes időtöltés, és ez így is van, közeli barátokkal, akik már “bizonyítottak” (pl. nemet mondtam neki, a saját szükségletemet az övé elé helyeztem, nem értettem egyet vele valamiben, nem osztottam meg vele egy számomra személyes részletet az életemmel kapcsolatban és ezzel ő okénak tartott — ha ezekkel kapcsolatban retorzió ér, ott valami nem stimmel, ezek ugyanis az egészséges énhatárok mutatói). Akivel három hete találkoztál (vagy, akár három éve, ha úgy gondolod, hogy a kapcsolat nem tart ott), azzal nem szükséges megosztanod sem az aranyered részleteid, sem a munkahelyed nevét, sem a szüleiddel való kapcsolatod minőségét, sem semmi olyasmit, ami számodra személyes és nem szeretnéd megosztani. Ha noszogat, akkor nem akar neked jót. Ha azzal érvel, hogy “pedig én mennyi személyes dolgot megosztottam veled”, akkor egyrészt neki nincsenek egészséges énhatárai, másrészt pedig valószínűleg a mélyen személyes dolgok, amiket megosztott veled, a fele nem igaz, és információt akar belőled kimanipulálni. Ha tényleg jóindulatú, egészséges pszichéjű ember, akkor tiszteletben tartja a személyes tered, és a saját gondolataidhoz való jogod.
  • Olyan pár- vagy baráti kapcsolatban maradsz, ami boldogtalanná tesz. Amiben folyamatosan bizonytalannak érzed magad, ahol nem a kapcsolat létének örülsz, hanem az elvesztésétől félsz, amiben úgy érzed, hogy a világ legcsodálatosabb dolga történt veled és nem érted hogyan sikerül mégis elrontanod valahogy, ahol több a szomorú nap, mint az örömteli nap, amiben egyre több dolgot félsz elmondani, mert attól tartasz, hogy reagál a másik, stb.
  • Visszatérsz egy olyan pár- vagy baráti kapcsolatba, amibe tudod, hogy nem kéne.
  • Engeded, hogy mások irányítsák az életed. Anyád szerint programozónak kéne menned, mert az jól fizet, a tekerőlantozás meg hülyeség. Szerinte nem kéne felújítanod a fürdőszobád, de ha mégis, legyen az egész koszmintás, mert úgy legalább nem látszik hogy lúzer vagy takarítani, és a szín, amit kinéztél milyen igénytelen már (a csempét te bámulod még vagy húsz évig, mert úgyse jön át meglátogatni, cserébe kapod az ívet hogy be se teszed hozzá a lábad mert önző vagy).
  • Mindent, még annál is többet adsz, és nagyon keveset, vagy semmit nem kapsz (és vársz) érte. A baráti összejövetelek mindig a barátaidnál vannak, te másfél órát buszozol át a városon. Te sütöd a süteményekett is, négy órán át, őt vesznek chipset meg gyümölcslevet a lenti kisboltban. Te vigyázol a tengerimalacokra is, amíg ők nyaralnak, de neked kisállathotelt kell keresned a saját állataidnak hasonló helyzetben, mert sosem érnek rá. Ingyen fordítasz tizensok oldalakat hétvégén éjszaka a húgodnak, mert “elúszott a munkájával és ki fogják rúgni”, de amikor megkéred, hogy jöjjön már át megnézni, hogy miért nem működik a számítógépes levelezésed, közli, hogy hétvége van és ő pihen. Anyád felújítja a lakását, és nálad tárolja a komplett szekrénysorát hónapokig, amikor te cserélnéd le a hat darabos pohárkészleted, akkor nem tárolhatod az általa nem használt garázsában egy teljes éjszakán át, mert “hátha kelleni fog a hely”.
  • Engeded, hogy valaki(k) annyit vegyen el tőled, amennyit nem szégyell. Ez lehet fizikai erő, munka, mentális energia, érzelmi munka, anyagi források, stb. Általában “szívességkérés” néven fut. Egy jó indikátora lehet ennek a kimerültség érzése. Úgy érzed, hogy rengeteget teszel érte, de mégsem értékeli mindezt eléggé.
  • Folyamatosan valaki körül járnak a gondolataid, ami teljesen leterhel. próbálod megfejteni mi miért történik, elemzed, utánaolvasol, gondolkozol, miért mondta, miért úgy mondta, te mit tettél, ő erre mit reagált, hogy is van, stb.
  • Elfogadsz ételt, italt, ajándékokat, segítséget, amit nem igazán akarsz. Például hogy ne bántsd meg a másikat, vagy mert nincs erőd felvállalni emiatt a konfliktust, vagy elviselni a negatív reakcióját, stb. Lsd. a Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is posztot.
  • Megígéred hogy részt veszel olyan programban, amire nincs időd, energiád, pénzed, vagy kedved. Kötelességtudatból, félelemből, vagy bűntudatból teszed, ahelyett hogy a saját teljesen valid igényeidre fókuszálnál. Inkább ilyen programokon töltöd az időd “másokért”, minthogy olyan dolgokra szánj időt, amelyek valóban lelkesedéssel, örömmel töltenek el, vagy pihentetnek. Olyan emberekkel töltöd az időt, akik kimerítenek, vagy akik társaságában nem szeretsz lenni. Bárhova elmész, ahova elhívnak, akkor is, ha nem kötelező a részvétel. Elviszed anyádat vásárolni, kifizeted neki a ruhákat, a kerti kisásót és az új hangfalakat, te nem veszel magadnak semmit, cserébe nem is pihentél. Elmész az összes céges vacsorára és sörözésre. Az egyetlen heti pihenőnapodon, amikor épp otthon lehetnél, elmész a spontán baráti összejövetelre. Még akár jól is érzed magad, de kimerült vagy. Bedobnak a postaládádba egy jótékonysági eseményre felhívást, és arra is elmész, mert végülis meghívtak meg jótét. A távoli rokonok felhívnak, hogy menj segíteni szüretelni, mész, szabit veszel ki, és utána “vicceskedve” lehordanak hogy mit bénázol te városi link alak, azt se tudod mi az a munka. Kínosan érzed magad, ha le kell mondani egy programot, általában nem is mondasz le semmit, és még örülsz is, hogy van adott szavad. Ha mégis le kell mondanod, mert épp tüdőgyulladással fekszel otthon, akkor is lelkiismeretfurdalásod van és győzködöd magad, hogy de másfél órát végülis kibírtál volna. Nem mész el betegszabadságra a munkahelyedről ha beteg vagy, inkább kihordod lábon.
  • Engeded, hogy mások írják le a saját valóságodat számodra, vagy akár felülírják a saját valóságodat (pl. gázlángolás). “Soha nem mondtam olyat, hogy nem mehetsz el a barátaiddal, csak azt, hogy nagyon szomorúan fogok ülni itthon egyedül magányosan.” Mond egy állítást és a következő mondatában megcáfolja, te pedig alattomos gazember vagy, amiért egyáltalán feltételezni merészeled, hogy ő mondott volna ilyesmit.
  • Engeded, hogy más mondja meg, mik a gondolataid, érzéseid, szükségleteid, motivációid. Nem fázhatsz, hiszen nincs is hideg (ő nem fázik). Azért nem látogatod meg szegény szüleid, mert önző vagy (nem élvezed a társaságukat). Azért nem vállalsz gyereket, mert karrierista törtető állat vagy (nem lehet gyereked, vagy traumatizált vagy a nárcisztikus anyád miatt és nem akarod hogy a gyereked ugyanezen menjen keresztül, vagy esetleg: mert csak). A nagyfiúk nem sírnak, hát nem is történt semmi baj. Nem lehetsz éhes hát most ettél (ő akarja megenni az utolsó gyümölcsjoghurtot).
  • Engeded, hogy mások határozzák meg ki is vagy. Te mindig is olyan jó kislány voltál. Nem akarsz te Új Zélandra költözni, hát te egy igazi magyar vagy, nem akarod itt hagyni anyádat. Te a gyermekeim anyja vagy, egy anya nem mászkál el barátokkal és nem dolgozgat. Te ennél a cégnél sosem leszel más, csak egy tesztelő. Ostoba vagy, aki azt sem tudja, mennyi kétszer kettő. Sosem értettél rendesen a háztartáshoz, add ide azt majd felmosok én helyetted inkább még egyszer. Te egy szent vagy, a legtisztább lény akit valaha ismertem, te egész biztosan nem hagynál el engem sohasem és nem bántanál meg engem soha.
  • Nem vagy képes asszertív módon kérni, amit szeretnél, vagy amire szükséged van. Ehhez első körben az kéne, hogy felismerd: vannak szükségleteid, ezen szükségletek jogosak, mi pontosan az adott pillanatban a kielégítetlen szükségleted, milyen adaptív módokon lehet kielégíteni, és ezek közül te mit választasz. Angolul tudóknak ajánlom Kris Gage két cikkét, de ha időm engedi, majd megpróbálom lefordítani őket: We Fight Our Feelings – And then distract ourselves to cope, How To Know What You Want – When it’s really hard to figure that out.
  • Felelősnek érzed magad mások érzéseiért és problémáiért. NEM vagy felelős. Mindenki felelős a saját érzéseinek felismeréséért, és kezeléséért. Ha valaki feldühödik és nincsenek rá adaptív megküzdési módjai, vagy nem akarja alkalmazni őket és mondjuk összetöri az autóját amiatt, hogy dühében nem figyel oda eléggé, akkor nem “miattad tört össze az autóm, sőt, te törted össze az autóm mert feldühítettél”. Nincs olyan, hogy “ne idegesíts már”. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tetteink semmilyen hatással nincsenek a többi emberre, de azt igen, hogy a többi ember dönti el, hogy milyen reakciót választ a mi tetteinkre. És az is igaz, hogy nincsen olyan, hogy hibás érzés, de olyan van, hogy maladaptív gondolkodásból fakadó érzés. Ha valaki nem képes kezelni a saját érzéseit és problémáit, menjen vele ő terápiába, fizessen ő pénzt a terapeutának és szánja rá ő a privát szabadidejét, ne te.
  • Másoknak panaszkodsz ahelyett, hogy annak az embernek mondanád el a vele való problémád, aki a probléma valódi okozója. Ha azon kapod magad, hogy az összes barátodnak azt meséled, hogy nem hiszed hogy Alex már megint ezt meg azt csinálta, és szerinted miért mondta ezt és annyira megmondanám neki hogy rosszul esett, de hát tudod milyen, akkor valószínűleg Alex átlépte az egyik énhatárodat és nem vetted észre. Először valószínűleg csak az érzések vannak meg: düh, neheztelés, szomorúság, stb. Valószínűleg ha másoknak meséled a problémát, akkor nem gondolod úgy, hogy Alexszal megoszthatnád a gondolataid és érzéseid a viselkedésével kapcsolatban. Ha odaállsz elé és egyenesen megmondod, hogy ez a viselkedésed számomra nem oké, a mindenkivel meg kell beszélnem – igény alábbhagy, hiszen egy konstruktív átbeszélés (és a számodra elfogadhatatlan viselkedés megszűnése) után a probléma is elmúlik. Ha az átbeszélés nem konstruktív és utána rosszabbul érzed magad, gyanakodj, hogy Alex nem szeretné, hogy énhatáraid legyenek.
  • Érzelmileg könnyen túlterhelődsz. Ez csalhatatlan jele, hogy a legtöbb érzelmi energiád az énhatáraid átlépésére megy el. Ha az énhatáraid a helyükön vannak, az érzelmi energiád arra tudod fordítani, amire való: saját magadra, és a téged feltöltő emberi kapcsolatokra, amikor ott, ritkán, éppen szükség van rá. Ez azt is jelenti, hogy a saját problémáikat és érzelmeiket kezelni képes emberekkel való kapcsolat jóval kevesebb érzelmi munkával jár, hiszen nem várják el, hogy az érzelmeik felismerését, processzálását, visszatükrözését és enyhítését te végezd el helyettük, hanem elvégzik maguk.
  • Mások elismerését keresed. Ez együtt jár az alacsony önértékeléssel, a gyenge énhatárokkal és azzal is, hogy nem tudsz nemet mondani. Ha külső elismeréstől teszed függővé az önértékelésed (mint ahogy ezt anyád beléd verte, hogy csak akkor vagy értékes ha szerinte az vagy), az azzal jár, hogy hagyod, hogy bárki átgázoljon az énhatáraidon.
  • Képtelen vagy elválasztani az önértékelésed attól, hogy mások szerinted mit gondolnak rólad. Ez azzal is jár, hogy valószínűleg magad sem tudod mi a véleményed egyes dolgokról (még ha azt is hiszed, hogy igen). Ha megpróbálod lehámozni, hogy te tényleg szereted-e valójában a szilvát, vagy csak anyád gondolja úgy, hogy a rendes embereknek a szilva a kedvenc gyümölcse, sokszor kiderül, hogy nem tudod, a tiéd mi, sőt azt sem, szereted-e a gyümölcsöt. Hajlamos lehetsz aszerint változtatni a véleményeden, hogy éppen kivel beszélgetsz, főleg mert úgy gondolod, hogy számodra az adott téma igazából mindegy, és legalább a másik örül. A viselkedésed, az életstílusod, a beszédmódod, a döntéseid ahhoz igazítod, hogy szerinted a körülötted levő emberek megítélnek-e, vagy elfogadják-e, esetleg kívánatosnak tartják-e az adott választásod. A legátívelőbb példa erre a bevásárlólista-élet, ahol a társadalom elvárása szerint lediplomázol, ellenkező nemű párt találsz, megházasodsz a megfelelő módon, az elvárt időben az elvárt számú gyereked lesz és a valami közepesen tiszteletreméltó állásod, aztán megöregszel és meghalsz, függetlenül attól, hogy amúgy te tényleg ezekre a dolgokra vágytál volna-e így, ilyen formában, akkor, ennyiszer, és ilyen sorrendben. És ha megpróbálsz bármikor is letérni a mások által neked kijelölt útról, akár csak gondolatban, bűntudatod van, közben pedig mégis elég sokszor álmodozol arról, hogy kosárfonó leszel egy lakatlan szigeten. Te vagy az utolsó ember a szobában a munkahelyeden, vasalt ingben jársz, megtörlöd a lábad a lábtörlőn, közepesen egészségesnek látszó élelmiszereket vásárolsz, nem túl drága az autód, nem vásárolsz fölösleges rikító fülbevalót, nem táncolsz az utcán.
  • Szociális szorongásod van, és mindig benne van az agyad hátuljában a gondolat, hogy mi van, ha hülyén néz ki amit épp csinálsz.
  • Igent mondasz, amikor nemet akarsz mondani. Bűntudatod van amikor nemet mondasz. Minősített esetben utána tíz perccel felhívod az illetőt, bocsánatot kérsz és mégis igent mondasz. Nemet mondasz, amikor igent akarsz mondani (a fenti utolsó szelet rántotthúsra).
  • Nem szólalsz meg, nem emeled fel a hangod, amikor van valami mondanivalód. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ignorálod a problémákat, vagy csöndben maradsz, hogy megőrizd a békét.
  • Magadévá teszed valaki más gondolatait, ötleteit, hitvilágát, értékrendjét, hogy elfogadjon. Leszoksz az edzésről, mert az úgyis csak a hiú buta embereknek van. Ott hagyod a műanyagipari állásod, mert a zöld barátaid nem értenek egyet azzal, hogy ott dolgozol. Elkezdesz vallásos lelkigyakorlatokra járni, mert a párod is oda jár és szerinte az nem igazán jó ember, aki nem. Eladod a papíralapú könyveid amiket úgy szerettél, mert hirtelen “rájössz” arra, hogy párodnak igaza van, és az e-könyv olvasó sokkal kevesebb helyet foglal — majd rájössz, hogy az 1800-as évekből származó köteteid nem kaphatóak elektronikus formában, de az antikvárium már továbbadta őket.
  • Nem szólsz rá arra, aki rosszul bánik veled. Nem fejezed ki sem szavakban, sem tettekkel, hogy vannak számodra nem elfogadható viselkedések. Nem teszed le a telefont, ha valaki ordítozik veled. Nem mész arrébb, ha ütnek. Nem szólsz, hogy így márpedig nem beszélsz velem, és nem hagyod el a helyszínt, ha mégis folytatódik a viselkedés.
  • Túlzottan belefolysz valaki más személyes problémáiba. Hónapokig drogproblémákkal kapcsolatos cikkeket és posztokat bújsz, hallgatod a negativizmust, és mosol fel az drogproblémákkal küzdő barátod után, aki meglepő módon minden segítséged és önfeláldozásod hatására sem megy el az elvonóra, viszont te már a végkimerülés szélén vagy mind érzelmileg, mind fizikailag. Beállva üvöltözik veled, ha nem hallgatod végig a két órás monológjait munkaidőben, majd utána még két órán át hallgathatod az önsajnálatot hogy neki milyen rossz, hogy ordított veled. Éveken át megértően beszélgetsz a szomszéddal a párkapcsolati problémáiról, utánaolvasol, felkészülsz, megosztod a sajátélményt, ő öt évvel később elválik, és rád akaszkodik, mert magányos és nem akar saját magával egyedül lenni. A párod mentális problémákkal küzd, mellette állsz, nem mászik ki, magával ránt. Szakítasz vele, csodával határos módon hirtelen elmegy terápiába és felível az élete, a tied meg lefele, mert beleroppantál. Anyád hitelt vett fel egy második lakásra amit nem tud fizetni, ezért megkér, hogy vállalj kezességet az adósságáért. El kell adnod emiatt a kocsid végül.
  • Nem kommunikálod az érzelmi szükségleteid a legközelebbi kapcsolataidban. A többieké úgyis fontosabb, majd te azokat kielégíted, úgyis ezért szeretnek, mert te ilyen empatikus meg segítőkész meg megértő vagy. Közben gyűlik benned a megvetés és a neheztelés, egyszer csak robbansz, senki nem érti mi ütött beléd. Megrémülsz, azonnal visszakozol, minden marad a régiben, a te érzelmi szükségleteid nem elégülneki ki. Nem is gondolod, hogy jogod van az ilyesmihez, vagy hogy vannak szükségleteid. Néha szomorú vagy, azt hiszed, ilyen az élet, vagy hogy a partnerednek magától kéne rájönnie, hogy neked mi is kell, gondolatolvasással, hiszen ha szeret, vegye észre. Nem gondolatolvasó, te csalódott vagy, hogy nem szeret. Elvárod, hogy valaki más felismerje a szükségleteid anélkül, hogy tisztán és érthetően elmondanád neki ezeket.
  • Elkerülöd a nehéz beszélgetéseket, mert félsz a konfrontációtól és attól, hogy valakinek nem elégíted ki épp az összes igényét tökéletesen és emiatt majd jól nem szeret. Ez a fenti érzelmi szükségletek kielégítetlenségéhez vezet, és az őszinte kommunikáció hiányához. Kialakít egy látszat-konfliktusmentes kapcsolatot, amiben a partnered generálja folyamatosan a konfliktusokat aktívan, te pedig maximum passzív-agresszívan támadod, vagy lenyeled a békákat és éjszaka álmatlanul forgolódsz a brekegésük miatt.
  • Sokszor képtelen vagy őszinte lenni. Nem beszélsz a problémáidról, az érzéseidről (főleg, ha negatívak), arról, ha valakivel gondod van vagy nem értesz egyet. Nem mersz a saját igényeidről vagy preferenciáidról beszélni, attól félvén, hogy elveszíted mások szeretetét, vagy megbántod őket. Hazudsz arról, hogy hol vagy kivel voltál, mert attól félsz, hogy megtorlás fogja követni. Egy idő után azt sem mered elmondani őszintén, hogy mit ettél ebédre, már szinte rutinból, mert úgyis lenne azzal is a környező embereknek valami baja. Félsz nemet mondani, és helyette vagy igent mondasz, vagy inkább azt mondod, hogy “nem érek rá, nem leszek azon a héten a városban”. A “Nem.” az egy teljes, egész magyar mondat. Nem kötelességed válaszolni emberek kérdésére, nem kötelességed megtenni, amit kérnek, nem kötelességed kielégíteni a szükségletüket. Érdemes a “nem”-et olyan embereken gyakorolni először, akikhez semmi közöd és sosem látod őket többet, akár embereknek az utcán amikor megkérdezik megmondod-e mennyi az idő, vagy eladóknak a boltban, bármi ilyesmi. Hülye érzés lesz elsőre, tizedikre is, utána már nem, és akkor lehet gyakorlatba ültetni, és ténylegesen nemet mondani éles helyzetekben, amikor valamit nem akarsz. Magyarázkodás, bocsánatkérés, és egyebek nélkül.

Fontos:

A tanácsok az énhatárok megerősítésére viszonylag biztonságos emberekkel szemben alkalmazandók. Ha abuzív, vagy bántalmazó kapcsolatban vagy, akár legyen ez pár- vagy munkakapcsolat, és félted a saját, vagy szeretteid biztonságát, egészségét vagy életét, akkor ne abban a kapcsolatban kezdd el próbálgatni az énhatáraid, mert ez általában az abúzus fokozásához, eszkalációjához vezet. Amennyiben van erre lehetőséged, keress fel egy – a helyzetedhez releváns – bántalmazottakat segítő szervezetet (NANE, Patent, TASZ, stb.), és vedd velük végig, hogy mit tudsz tenni, hogy a lehetőségekhez mérten ép bőrrel kikerülj ebből a helyzetből amikor készen állsz rá.

Reklámok

Az asszertív jogok listája 3.

12. Jogod van arra, hogy magatartásodat ne magyarázd mások előtt, ha ez nem érint előzetes megegyezést vagy közös érdeket.
Ugyanez vonatkozik másokra is.

Ha előzetesen megbeszéltétek, hogy délben találkoztok valahol, vagy van egy közös üzleti megállapodásotok, hogy ki milyen munkát végez el egy közös projektben, akkor természetesen a másik fél tudjon arról, ha te máshogy döntesz valamit. Ugyanígy neked is van jogod és beleszólásod, ha ugyanebben anyád hirtelen máshogy dönt. Ha a fontos vállalati eseményen részegen óbégatsz az asztal tetején, akkor igen, utána valószínűleg magyarázkodnod kell a főnöködnek. A szomszédodnak, vagy az anyádnak viszont nem.

Az, hogy milyen ruhát veszel fel a munkahelyedre, vagy mit eszel a kollegáiddal a céges vacsorán, arról nem vagy köteles beszámolni, sem magyarázkodni miatta. Sem előzetesen kikérni a véleményét. Ha utána ezzel nyomaszt, akkor az egyedül az ő személyes problémája, de nem a tiéd.

Tovább megyek. Ha családi ebédre vagy hivatalos, és van valamilyen speciális étkezési igényed, az a vendéglátó felelőssége, hogy ezt figyelembe vegye. Dönthet úgy is, hogy nem veszi figyelembe, de ebben az esetben te pedig dönthetsz úgy, hogy akkor nem kérsz az ebédből, vagy viszel magaddal egy dobozban kaját. Ha az anyád bűntudatot próbál benned kelteni, hogy ő mennyit pácolta napokig a húst, és hogy képzeled hogy te azzal jössz hogy vegetáriánus vagy (15 éve) és bezzeg régen szeretted a körömpörköltet, akkor ez az ő problémája. És mondhatja, hogy de ez a bélszín drága volt, de ez megint csak azt jelenti, hogy a saját maga számára létrehozott változatos gondokat (időbefektetés, anyagi befektetés, munka, mosogatás, stb.) a te felelősségeddé akarja tenni és még utána kérj is lehetőleg bocsánatot, amiért ilyen helyzetbe hoztad.

Ha azzal jön, hogy “egy sütikétől nem lesz bajod” miközben tudja, hogy cöliákiás vagy, akkor biztos lehetsz abban, hogy fontosabbnak tartja a saját akaratának érvényesülését, mint az egészséged. Ha az első pár hétben, hónapban tájékozatlan még, akkor természetesen megkérdezhet téged hogy ezt vagy azt ehetsz-e, de a valódi támogató hozzáállás az az, ha saját maga is utánanéz.

Sőt. Ha egyszerűen valamit nem szeretnél megenni, mert most épp nem, ahhoz is jogod van. Magyarázkodás nélkül.

Nem vagy köteles magyarázkodni a személyes döntéseid miatt. Te döntesz a saját tested és életmódod felől (étkezés, testmozgás, szexuális élet, gyerekvállalás, tetoválás, öltözködés, alvás, stb stb.) Ha a nappalidban lógsz a csillárodon, arról sem vagy köteles magyarázkodni (és te viseled a következményét amikor leszakad). Ha az ő nappalijában teszed ezt, akkor természetesen más a helyzet.

És ez más, mint amikor saját magát ássa bele egy gödörbe, és utána szerinte te vagy a felelős.

13. Jogod van arra, hogy a másokhoz való viszonyodat magad alakítsd, a magad által választott eszközökkel, feltéve, hogy ennek során nem sérted mások jogait.
El kell ismerned mások jogát ugyanerre.

Nem szólhat bele, hogy kivel barátkozol, kivel nem barátkozol, kivel tartasz fenn kapcsolatot és kivel nem. Nem kérdőjelezheti meg a párkapcsolatod, se azt ha van, se azt ha nincs.

Ha nem állsz szóba egy rokonoddal, mert bántalmazó, mert nincs közös témátok, mert messze lakik, mert csak, az a te dolgod, és a te, és a rokon közötti emberi kapcsolat. Attól, hogy történetesen anyád rokona is, semmi köze ehhez a kapcsolathoz.

Sőt. A másik szülőddel is jogod van saját, külön kapcsolatot kialakítanod és fenntartanod. Ha megbeszélitek, hogy találkoztok kettesben egy kávéra, és anyád “váratlanul” felbukkan mellette, akkor az nem oké. Ha majd vele akarsz kávézni, akkor vele beszéled meg, ha velük együtt, akkor pedig kettőjükkel.

Nem vagy köteles ugyanúgy viselkedni a tanároddal, a munkahelyi főnököddel, a kollegáiddal, a szomszéddal, mint ahogy ő viselkedik. Kezelheted máshogy az emberi kapcsolataidat.

14. Jogod van eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem a felelősséget mások problémájának megoldásáért. Ha segítségedet visszautasítják, nincs jogod megsértődni.
Nem igényelhetjük másoktól, hogy problémáink megoldásáért felelősséget vállaljanak. Ha mégis ezt akarják, jogunk van visszautasítani a segítségüket.

A bélszínes példánál maradva, ha anyád ezek után ki akarja veled fizettetni a bélszínt, az nem oké.

Ha anyádnak már nem tetszik egyik vagy másik ruhája, golyóstolla, kanapéja, hűtőszekrénye, wckeféje, három hetes szendvicse, és neked akarja adni, nem vagy köteles elfogadni.

Ha épp egy bútort próbálsz összeszerelni és ráütsz a kezedre a kalapáccsal, akkor jogod van elmenni orvoshoz, és nem elmenni orvoshoz. Ha anyád erőszakkal el akar rángatni a kórházba emiatt (hiszen ez is egy lehetőség hogy a hős mártír megmentő anya szerepében tetszelegjen nyilvánosan), akkor nincs joga megsértődni, ha elutasítod a segítségét.

Ha az esküvődet szervezed, vagy épp a gyereked születésére készülsz, nem vagy köteles anyádat bevonni bármelyikbe. Ha anyád ki akarja fizetni a lakodalom költségeit mindenáron, vagy felújítani a gyerekszobát, esetleg ő akar zongorázni vagy főzni az esküvői vacsorán, mindezt jogodban áll visszautasítani. Neki viszont nincs joga megsértődni ezen.

Ha anyád adósságokba veri saját magát, nem várhatja el tőled, hogy te fizesd ki helyette. Ha elveri a fizetését a hónap első napján akár random dolgokra, akár bélszínre, nem várhatja el tőled, hogy a hónap további részében te tartsd el.

Ha felajánlod neki hogy megmetszed a kertben a gyümölcsfáit, és ő erre nem tart igényt, természetesen ugyanúgy nincs jogod megsértődni. És nem várhatod el, hogy a rossz pénzügyi döntéseidért ő viselje a felelősséget.

15. Jogod van arra, hogy függetlennek érezd magad mások jóindulatától, amikor velük ügyeidet intézed, és eltekints attól, hogy előzőleg elnyerd a jóindulatukat.
Nem tarthatsz igényt erre másoktól sem.

Ha közösen kell intéznetek valamit, előtte nem vagy köteles hetekig hajbókolni, ajándékokat vinni, kedveskedni. Nem tagadhatja meg az üzleti szerződésben foglalt vállalásokat vagy pontokat csak azért, mert te épp nem mosolyogtál eléggé őszintén, vagy mert csak másfél órát beszéltek naponta telefonon és nem kettőt (a te számládra).

Ha aláírtátok a szerződést, hogy eladja neked az autóját, nem várhatja el, hogy hálálkodj ezért, sem azt, hogy utána kötelesnek érezd magad furikázni őt összevissza.

Ha megígérte, hogy locsolja a virágaid vagy megeteti a kutyád amíg nem vagy otthon, nem hanyagolhatja el ezt csak azért, mert nem tetszett neki a képeslap amit küldtél, vagy mert nem jöttél haza az üzleti út feléről csak azért, hogy elvidd őt kocsival postára.

Ha megígérte, hogy vigyáz a gyerekedre amíg elmész az orvoshoz, nem hanyagolhatja el a gyereket csak azért, mert szerinte nem vagy vele elég kedves, és amúgy is milyen szülő az aki csak úgy ott hagyja a gyerekét hogy flangáljon a városban.

16. Jogod van azt mondani másoknak, nem érted, mit akarnak tudatni veled, ha szándékaikat, problémáikat, érzéseiket, gondolataikat csupán jelzésekkel próbálják közölni és azt várják tőled, hogy kitaláld azokat.
Nincs jogod elvárni, hogy mások megértsenek, ha csupán jelzések útján próbálod meg tájékoztatni őket.

Egyetlen ember sem gondolatolvasó. A nárcisztikus anyák gyerekei nagyon sokszor képesek nagyon apró jelzésekből, rezdülésekből következtetni arra, hogy anyjuk épp milyen hangulatban van, vagy akár megérezni, hogy májkrémes kenyeret akar enni még mielőtt éhes lenne egyáltalán, de ez nem elvárható.

A tiszta, nyílt, egyértelmű kommunikáció az, amivel hatékonyan lehet gondolatokat közölni.

A szemöldökemelgetés, a sóhajtás, az “úgy” nézés, a legyintés, az nem egyértelmű kommunikáció. A passzív agresszió és a manipuláció szintén nem.

Utólag számonkérni rajtad valamit, amit “tudnod kellett volna”, igazságtalan.

Az egyenes szükségletkifejezés “receptje”: Megfigyelés – Érzés – Szükséglet – Kérés.

A Wikipédián: Erőszakmentes kommunikáció

17. Jogod van az egyedüllétre.
Nincs jogod másoktól zokon venni, ha időről időre magányba akarnak vonulni.

Jogod van bemenni a szobádba, becsukni az ajtót, és olvasni. Vagy tanulni. Vagy nézni a falat. Vagy meditálni. Vagy sírni. Vagy edzeni. Vagy örömöt szerezni magadnak.

Jogod van úgy zuhanyozni, hogy közben anyád nem nyit rád.

Jogod van úgy beszélgetni valakivel telefonon, hogy közben anyád nem áll melletted.

Jogod van úgy olvasni, hogy nem olvassa ő is ugyanazt a vállad fölött.

Jogod van ahhoz, hogy magányba vonulj, és ne akarj interakcióba lépni vele, vagy akár senkivel. A magányra egyeseknek ritkábban van szüksége, másoknak gyakrabban, néhány embernek pedig egyenesen létszükséglet.

Ha magányba vonulsz, azt nem mások ellen teszed, hanem saját magadért.

Ugyanúgy, ahogy te is elfogadod, ha másvalaki azt mondja, hogy “ne haragudj, most nem érek rá”, vagy “most nincs kedvem találkozni”, anyádnak is el kell fogadnia, vagy legalábbis nem terhelheti rád azt, hogy nem tud adaptív módon megküzdeni azzal, hogy a kommunikációs / társasági / egyéb szükségletét nem elégíted ki.

Jogod van a csöndhöz is. A zavartalansághoz. Jogod van aludni is. Ha ezektől valaki megfoszt, főleg ha huzamosabb ideig, gondolj azokra a börtönökre, ahol mindezt kínzásként alkalmazzák, és emberi jogi aktivisták dörömbölnek a kapun az embertelen bánásmód miatt.

Jogod van az egyedüllétre.

 

Az asszertív jogok listája

Az asszertív jogok listája 2.

6. Jogod van bármit csinálni, amíg ezzel nem zavarsz, nem korlátozol, nem hozol hátrányos helyzetbe másokat, nem akadályozod őket saját jogaik érvényesítésében.
Nincs jogod kifogásolni senkinek a cselekedeteit, míg az előbbiek érvényesülnek.

Ha anyád kéretlenül tanácsokat osztogat, megjegyzést tesz a viselkedésedre, kritizálja a személyes döntéseid vagy a választásaid az életben (feltéve hogy ezekkel nem veszélyezteted a testi épségét, a tulajdonát, a munkahelyét, stb), akkor az minimum a zavarás kategória. Ha megmondja, hogy hogyan kéne viselkedned, mit kellene tenned, esetleg tevőlegesen megakadályoz bizonyos tevékenységeidben, akkor az már korlátozás.

Kéretlenül: Jogod van tanácsot kérni, segítséget kérni, kikérdezni a mások véleményét, akár anyádét is. Ha ezt nem kéred, viszont ő ennek ellenére minden nap véleményezi a öltözködésed, vagy egy-két elejtett mondattal megpróbál bűntudatot kelteni benned, amiért rendszeresen sportolsz, esetleg fennhangon lehülyézi a vegánokat miközben te is az vagy, ahhoz nincsen joga. Ezzel időt, figyelmet és energiát vesz el tőled úgy, hogy te erre őt nem hatalmaztad fel. Ilyenkor egyszer érdemes (amikor épp jól vagy és van türelmed) elmondani neki, hogy pl. most ő épp véleményt nyilvánít rólad úgy, hogy te ezt nem kérdezted és nem kérted, emiatt te szomorú/bánatos/mérges/stb vagy, ugyanis arra lenne szükséged, hogy ugyanannyira tiszteletben tartsa a személyes határaid mint amennyire te tiszteletben tartod az övét, ezért arra kéred, hogy kizárólag akkor véleményezze valamilyen döntésed, amikor kifejezetten megkéred rá. Esetleg mondhatsz példát is, hogy ha a véleményedet kérem, az úgy fog kinézni, hogy “Anya, érdekelne a véleményed, kérlek mondd el, mit gondolsz erről meg erről”. Helyezz kilátásba valamilyen szankciót ha mégsem így tesz (és képesnek érzed magad rá, bár az elején biztos iszonyatosan nehéz lesz). Pl: ha kéretlenül minősíted a tetteim, kimegyek az ajtón / leteszem a telefont / stb, és tedd is meg.

Ha korlátoz: Maradjunk a vegán példánál, tudja, elmondtad ezerszer, szerinte hülyeség mert az étel az márpedig hús, ezért csülökpörkölt van mindig amikor ott vagy, és “Na, csak a szaftját nyalintsd meg”. Esetleg bevonja minionnak az élettársad is: “Látod bezzeg Pista megeszi a rántott húst, hát mi lesz így a házasságotokkal ha nem eszitek ugyanazt, otthon is csak répát adsz szegénynek”? Esetleg ateistaként nem ért egyet azzal, hogy te vasárnaponként templomba jársz, és pont a mise időpontjára szervezi a családi eseményt, vagy pont véletlenül Shabbatkor kellene a kocsiddal elfuvaroznod A-ból B-be mert megütötte a lábát, és a taxi bezzeg drága. Esetleg nem ért egyet a gyereknevelési elveiddel és cinkos kacsintás kíséretében csúsztat kifejezett többszöri kérésed ellenére a lányod kezébe egy kis zsebpénzt, csokikát, szerinted nem neki való mesekönyvet, vagy sípolós játékot, mert “Anyának majd nem mondjuk meg, ez a mi titkunk, hát anyád mindig úgyis annyira szigorú, mi meg barátok vagyunk nemigaz?”. Nem hívod meg az első állatvédelemről tartott előadásodra, de ő a repülő majmok segítségével kideríti hol tartod és mikor, majd teátrálisan bevonul az eredeti nercbundájában, az egybegyűlteknek lelkesen magyarázza, hogy mert ez ám az igazi, majd felvonul a színpadra és nyilvánosan átnyújt ajándékként egy kékróka stólát. Ezek mind abba a kategóriába tartoznak, hogy korlátoz, hátrányos helyzetbe hoz, illetve akadályoz a jogaid érvényesítésében.

7. Jogod van arra, hogy tévedj, hibát ejts és viseld azok következményeit.
Nincs jogod elvitatni a másik jogát arra, hogy saját hibáira, tévedéseire úgy tekintsen, mint tevékenységének természetes kísérőire, és ne érezzen miattuk bűntudatot, amíg az általa okozott hiba nem korlátozza mások lehetőségeit és jogait.

A bűntudatkeltés a nárcisztikusoknál gyakorlatilag alap működés, szerintem mindannyian tapasztaltátok, de azért érdemes szót ejteni erről is.

Hibáznod szabad. Pont. Sőt, elkövetheted ugyanazt a hibát kétszer egymás után is. Ugyanez érvényes, mint a vélemény-témánál, ha nem kérdezed, akkor nincs joga beledörgölni az orrod a saját hibáidba. Nincs joga elvárni tőled, hogy az adott hibádat a szerinte megfelelő határidőn belül javítsd, vagy felhagyj egy szerinte káros szokásoddal. Ha tévedsz, arra nincs joga sem nyilvánosan, sem négyszemközt rámutatni, ha erre külön nem kéred. Te sem mászkálsz körbe a munkahelyeden azzal órákon keresztül, hogy ki hol gépelt félre egy betűt, vagy vizslatod a nyakkendőjüket, hogy nem ferde-e. Ha a barátnőd épp most tanul palacsintát sütni, és kifejezetten megkért, hogy ha esetleg valamit nem optimálisan csinál akkor légy szíves szólj neki, hogy jobban menjen neki, akkor természetes, hogy segítesz. Ha te sütsz palacsintát és anyád ott vércsézik a nyakadban és még hetek múlva is azt emlegeti, hogy mert hát igen, az első két palacsintád összeragadt és bezzeg a tesódnak nem szokott az se, ott már gond van. Ha neked meséli, hogy bezzeg a tesód mindig elbénázza a palacsintasütést de te milyen ügyes vagy, akkor is.

Ha szerinte nem hozzád való a párod, a jóbarátod, vagy szerinte elvétetted a pályaválasztást, az az ő dolga, de nem kell megosztania ezt veled. Ha fantasztikus sebész lennél de mégis elmentél rockzenésznek és egyik hónapról a másikra tengődsz, akkor sem. Ha nem méred fel jól a helyzetet és beszólsz a főnöködnek, majd emiatt kirúgnak, akkor jogod van viselni ennek a következményeit. Ha akarsz, majd tanulsz belőle. Hogy ezt utána minden családi ebéden felemlegeti, valamint részletesen kifaggat, hogy megfelelően keresel-e állást és ugye most már meghúzod magad, ahhoz nincs joga. Ha túllocsoltad a kaktuszod és kirohadt, majd te levonod a tanulságot, hogy legközelebb utánanézel, soha többet nem lesz kaktuszod, megpróbálod még egyszer, vagy elmész növénytant tanulni, de neki ebbe nincsen beleszólásba. Ha a negyvenedik kaktuszt veszed és az is kirohad, akkor sem.

Ha óvodásként egyszer széklettartási problémáid voltak egy vendégségben, ez nem jogosítja fel arra, hogy ezt utána harsányan hahotázva mesélje fűnek-fának az esküvődön. Ha iskolás korodban megetted a radírt mert más is ette, ezt nincs joga felhánytorgatni amikor nem eszed meg a levest, amit főzött. Ha másik szobában hagytad a plüssmacid és nem találtad meg, ő meg azt mondta, hogy a plüssmaci megszökött, te sírtál, majd utána lehülyézett, hogy de hát kis butus tudhatnád hogy a plüssmaci nem tud járni hát de hülye vagy hogy elhitted, és ezzel anekdotázik a felnőtt lányodnak, az se nem vicces, se nem jogos, viszont újratraumatizál.

8. Jogod van arra, hogy megváltoztasd a döntéseidet.
Tiszteletben kell tartanod, ha valaki egy csak rá tartozó kérdésben, saját felelősségére hozott döntését megváltoztatja. Nincs jogod számon kérni, miért tette, hacsak döntése nem sérti valamely megállapodásotokat vagy közös érdeketeket.

Az ember nem statikus lény. Hosszú önismereti könyvek szólnak a folyamatos változásról, a kapcsolati együttváltozásról, arról, hogy hogyan tudsz felhagyni a számodra káros szokásaiddal és új szokásokat kialakítani, hogyan tudsz alkalmazkodni egy új élethelyzethez, hogyan tudsz feldolgozni egy traumatikus eseményt. A változás az élet legtermészetesebb része, egyetlen esetben nem változol, ha halott vagy. A döntéseid ugyanúgy változhatnak, mint az életed egyéb területei. Az életed nagy döntései pedig általában kizárólag rád tartoznak.

Itt most nem arról beszélek, hogy rendszeresen lemondod a találkozókat amikre megígérted hogy ott leszel, cserbenhagysz valakit, vagy becsapsz, hanem azokról a nagy és kis döntésekről, amik egyedül a te életedet, vagy a saját családod (értsd a párod, gyerekeid) életét befolyásolják, mely esetben meg nyilván velük beszéled meg a döntésváltozást.

Jogod van elválni a házastársadtól, vagy elköltözni az élettársadtól. Jogotok van úgy dönteni, hogy visszafele lépkedtek a kapcsolati létrán és bár eddig együtt éltetek, mostantól inkább a mingli életmód lenne számotokra a megfelelő.

Jogod van elköltözni az országból és külföldön élni. Jogod van visszaköltözni is Magyarországra. Egyik döntésed sem jelenti azt, hogy innentől kezdve a másik végletesen rossz, és attól, hogy megváltoztatod, nem válik semlegessé az előző.

Attól, hogy eddig a kedvenc ételed a tökfőzelék volt, nem kell holnap is annak lennie. Ha anyád mégis azt főz, mert eddig ez volt a hallgatólagos egyezségetek, az rendben van, elmondod neki, hogy te mostantól a pacalt szereted a legjobban és igazából most már nem szereted a tökfőzeléket. Ha letámad hogy biztos sose szeretted és eddig hazudtál, az az ő kognitív problémája. Ha ezek után is tökfőzeléket főz, vagy arról magyaráz hogy normális ember nem szereti a pacalt és nem így neveltek téged, akkor nem tartja tiszteletben a kérésed és a határaid.

Ha vallásos családban nevelkedtél de rájöttél, hogy a te értékrendedhez egy másik vallás, vagy az ateizmus áll közel, az a te személyes döntésed. Ha utána visszatérsz a családi valláshoz, vagy megint máshogy döntesz, az is.

Lehet, hogy eddig irtóztál a víztől de most úgy döntesz, megtanulsz úszni. Lehet, hogy eddig antialkoholista voltál, de most beiratkozol egy sommelier tanfolyamra. Lehet, hogy eddig az egészséges étkezés volt az életed központja, de mégis beugrasz egy gyorséttermi hamburgerre. Dönthetsz úgy senior fejlesztőként, hogy mosogatni szeretnél Angliában.

Dönthetsz úgy, hogy ahelyett, hogy anyád lábtörlője vagy, saját határokat állítasz fel és betartatod őket.

9. Jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen.
Másoknak joga van ugyanerre, és nincs jogod saját logikádat számonkérni rajtuk.

Ezek nagy részét említettem a 8. pontban is, de azért leírok még pár példát. Itt főleg azokra a cselekedetekre, gondolkodásmódra érdemes gondolni, amik vagy az átlagember, vagy személyesen anyád számára nem tűnnek logikusnak.

Ne felejtsd el, hogy attól, hogy anyád szerint te nem viselkedhetsz logikátlanul, az nem jelenti számára azt, hogy ő sem viselkedhet úgy. Egy nárcisztikusnál az nem meglepő, hogy téged lehülyéz amiért te úgy döntesz hogy szoknyában sétálsz a hóesésben, és addig nem enged ki az ajtón, amíg nem veszel bundabugyit, majd kilibben melletted télen az utcára kabát nélkül egy pólóban (aztán panaszkodik, hogy megfázott és természetesen mivel ez a te hibád, ezért ápolhatod hetekig).

Szabad egészségtelen dolgot csinálnod akkor is, ha épp beteg vagy (maximum rájössz, hogy gyomorrontásra nem a legjobb ötlet ötfogásos vacsorát enni, de ez sem anyád problémája, hanem a tied). Ha a világ legszeretnivalóbb embere megkéri a kezed, mondhatsz nemet, akkor is, ha te is szereted. Felszámolhatod a jól menő céged. Tarthatsz macskát akkor is, ha allergiás vagy rá.

10. Jogod van azt mondani, “nem tudom”, ha az iránt érdeklődnek, mérlegelted-e döntésed minden következményét és tényezőjét, mielőtt döntöttél.
Nincs jogod elvárni senkitől, hogy mielőtt dönt, tökéletesen átlássa döntésének legtávolabbi következményeit is. Nincs jogod arra, hogyha ezt elismeri, és az általad fontosnak tartott szempontot nem tartja fontosnak, felelőtlennek tartsd őt, ha egyébként a legalapvetőbb tényezőket és következményeket számításba vette.

Nem kell megindokolnod a személyes döntéseid, és nem kötelességed az összes létező szempontot figyelembe venni. A tökéletes portfólió ugyanúgy csak elméletben létezik, mint a tökéletesen mérlegelt döntés. Szabad kevésbé tájékozottnak lenned, mint anyád. Szabad a saját szempontjaid szerint dönteni. Attól, hogy számára valami fontos, még nem kötelességed figyelembe venni az adott tényezőt. Attól, hogy egy bizonyos következmény számára negatív, te ezt ettől még megélheted pozitívumként, vagy semleges következményként. Itt is igaz, hogy szabad hibásan döntened.

Szabad másik városba költöznöd. Attól, hogy anyád szomorú, amiért kevesebbet látja az unokáit, még nem vagy felelőtlen. A legtöbb döntésed, amivel anyád nem ért egyet, valamilyen formában érdekellentétet jelent. Mivel az érdekellentét általában a nárcisztikusoknál úgy néz ki, hogy nem tökéletesen az történik, amit ő akar és ahogy ő akarja és amikor ő akarja, ezért azzal érdemes számolnod, hogy ha a saját kezedbe szeretnéd venni az életed, akkor számára a döntéseid nagy része megkérdőjelezhető lesz, felelőtlen, átgondolatlan, káros, vagy egyenesen őrültség, illetve személyesen te hozod el a világvégét. Ezek az aránytalan reakciók eleinte elég ijesztőek lehetnek, de nagyrészt arról van szó, hogy nem tudja/akarja kezelni, ha valami máshogy történik, mint ahogy ő elgondolta, tehát szerinte akkor a döntés alapjaiban téves és rossz.

Élvezd ki a saját döntésed. Akár azt is, hogy tévesen döntöttél és pofáraestél, de ez legalább a te, személyes, önálló döntésed és az általad vállalt következmény volt, és nem valaki más, kérés nélkül rád erőltetett akarata.

11. Jogod van arra, hogy magatartásodat, gondolataidat, érzéseidet magad ítéld meg, magad vállald értük a felelősséget, magad viseld következményeit, amíg ezek nem zavarnak másokat önérvényesítési jogaik gyakorlásában.
Tiszteletben kell tartanod mások jogát ugyanerre.

Attól, hogy anyádnak megvan a saját személyes értékrendje, világnézete, morális kódja, vallási meggyőződése, paradigmarendszere, kedvenc játszmája, maladaptív sématartománya, kognitív torzítása, stb, még nem azt jelenti, hogy ezeket neked válogatás nélkül kötelezően érvényesnek kell tartanod saját magadra minden pillanatban.

Sőt.

Lehet saját értékítéleted. Képes vagy megítélni a saját viselkedésed, gondolataid, a saját morális iránytűd szerint, képes vagy megállapítani, hogy épp a saját rendszeredben adaptívan viselkedtél-e vagy nem. Akár egyet is érthetsz anyáddal bizonyos jelenségekkel kapcsolatban, ettől szintén nem leszel gyenge, vagy rossz ember. Te te vagy, ő pedig egy tőled külön létező független ember. Ha mindenáron késztetést érez arra, hogy ítélkezzen a cselekedeteid felett, az az ő személyes problémája, járjon azzal ő terápiába, hogy ezt a késztetést miképpen tudja adaptívan kezelni, de ezzel nincs joga téged terhelni.

Olyan pedig, hogy jogtalan érzés, de facto nem létezik. Az ugyan lehetséges, hogy a hiedelemrendszeredben be vannak drótozva olyan minták, ami miatt például bűntudatod van amiért nem hívtad meg anyád a gyerek szülinapi zsúrjára, vagy szomorú vagy amiért nemet mondtál neki, esetleg rettegsz hogy mikor fog újra bedörömbölni hozzád hogy üvöltözzön veled, de ezt terápiával át lehet keretezni. Utána tisztában leszel azzal, hogy szabad eldöntened, hogy a gyereked zsúrján ki vesz részt. Jogodban áll nemet mondani egy kérésre. Jogod van a békéhez a saját otthonodban és jogodban áll azt beengedni akit te szeretnél, és nem beengedni akit nem szeretnél, hogy belépjen a személyes teredbe. Néha még akkor is előjöhetnek automatikus negatív gondolatok, hiszen évtizedeid voltak sajnos begyakorolni a nárcisztikus uralma alatt, de ezeket ugyanúgy gyógyítani is lehet.

Az asszertív jogok listája

Az asszertív jogok listája 1.

Ez a lista több helyen is kereng az interneten, a postsorozat alján természetesen meglinkelem a forrást. Tapasztalataim alapján a nárcisztikusok gyerekeinek nagy része nem is tud ezekről a jogokról, illetve ha hallott is róluk, nagyon nehezükre esik egyáltalán elképzelni is, hogy milyen lehet ez, vagy hogyan is lehet érvényesíteni őket, még akkor is, ha nem épp a nárcisztikus szülővel állnak szemben, hanem egy alapvetően nem ellenséges emberrel, például egy jóbaráttal.

Nárcisztikusok gyerekeiként folyamatosan halljuk a háttérből a nárcisztikus szülőnk hangját (akár élőben, akár introjektumként – ami a szülő a fejünkben élő leképezése), hogy mi ezt nem érdemeljük meg, mi erre nem vagyunk képesek, a nárcisztikus úgyis erősebb, illetve hogy ha betartjuk és betartatjuk a saját határainkat, akkor ezzel a másik embert csorbítjuk meg, vagy tulajdonképpen önzők vagyunk, agresszívak, és érdemtelenek.

Nos, ez nem így van. Ezek olyan jogok, amihez minden embernek kivétel nélkül joga van. A rossz embereknek is. A gonoszoknak is. Sőt, neked is.

(Azt nem mondom, hogy anyádnak is, mert ebben éltél egész életedben eddig, és kizárólag az ő igényeit kellett figyelned és ellátnod.)

A vastaggal szedettek a te jogaid. Olvasd el, figyeld magad, ha valahol nagyon belső tiltakozást érzel, vagy az első reakciód az, hogy na ezt azért már mégse, akkor azzal nagyon dolgod van. Igen, még az is a te jogod, megkérdőjelezhetetlenül.

Az alatta levő a mások jogai. A másokkal való törődésben a nárcisztikusok gyerekei általában túlzottan is jók, de azért olvasd el ezt is, és gondold végig. Figyelem: ha a másokkal való interakció során csak te veszed figyelembe a másik ember jogait, de ő a tiedet nem, az súlyos egyenlőtlenség, és egészségtelen a számodra.

Ezek alá leírok egy-két példát ami minket érinthet, ha nektek is van saját személyes, örömmel várom a kommentekben.

1. Jogod van ahhoz, hogy önbecsülésed és méltóságod megőrzése érdekében megfelelően eljárj, még akkor is, ha ezt valaki sérelmesnek találja – feltéve, ha indítékaid, szándékaid nem agresszívek.
Nem vitathatod el mások jogát, hogy hasonlóan járjanak el, még ha ezt sérelmesnek is találod, ha egyébként indítékaik nem agresszívek.

Nem kötelező sem elfogadnod, sem elviselned, ha megaláznak, vagy sértik az érdekeid, esetleg az önbecsülésed. Ezeket a határaidat pedig jogod van betartani. Akár úgy, hogy azonnal kilépsz az adott helyzetből, akár úgy, hogy ideiglenesen vagy végleg megszakítod a kapcsolatot az illetővel. Jogod van jogi útra is terelni a dolgot, ha például rágalmaznak.

2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled, meghallgassanak és komolyan vegyenek.
Neked ugyanígy kell bánnod a hozzád fordulókkal.

Validáció. Mindig ezt hangsúlyozom. Ha épp próbálod megosztani a nárcisztikussal a saját tapasztalataidat, élményeidet, érzéseidet, ő pedig invalidál, akkor nem tartja tiszteletben ezt a jogodat.

Érzések invalidálása: Szomorú vagy, mert a nárcisztikus letagadja azokat a tetteit és azok rád gyakorolt hatását, amikkel az imént szembesítetted, neked pedig arra lenne szükséged, hogy meghallgasson és elfogadja hogy te ezt és ezt érzed. Ezért arra kéred a nárcisztikust, hogy csak hallgassa végig amit mondasz, és ha reagálni szeretne, kezdje azzal, hogy elhiszi, hogy te ezt így élted meg. Erre a sablon nárcisztikus invalidáló válasz az szokott lenni, hogy “De hát az nem is úgy volt”. Ha a nárcisztikus szerint túlérzékeny vagy, vagy jobban kellene tudnod kezelned az ő abuzív viselkedését, és ezzel benned próbál bűntudatot, vagy elégtelenség-érzést kelteni, az abúzus. Valószínűleg sokszor magyarázta gyerekkorodban is, hogy nem azt kellene érezned, amit érzel, vagy nem is az a valóság, mint amit tapasztalsz. Ez is abúzus.

Tiszteletlenség: Megjegyzéseket tesz a megjelenésedre. Hozzád, vagy a tulajdonodhoz ér az engedélyed nélkül.

Nem vesz komolyan: Megkérdőjelezi a döntéseid, az érzéseid, azt, hogy elég felelősségteljes vagy logikus vagy-e, hogy tudod, mit csinálsz, vagy hogy van-e elég okod az adott cselekedetedre.

A tisztelet témakörénél mindig képzelj el valakit, akivel valamennyire rendszeres kapcsolatban vagy. Ez lehet a zöldségárus, a kollegád, vagy a harmadikon lakó bácsi, akivel háromhavonta egyszer találkozol a lépcsőházban és köszönésen kívül nem nagyon beszéltek másról. Amit ők elvárhatnak tőled, te minimum ugyanazt el kell hogy várhasd bárkitől. Nem fogod a zöldségárust arról faggatni, hogy miből telik neki az üzlet bérleti díjára, vagy hogy eléggé átgondolta-e, hogy ő most vöröshagymát árul. Ha megkérdezed, hogy jövő héten már lesz-e padlizsán, és válaszol, akkor nem hülyézed le hogy de hát azt nem is úgy kell termeszteni tehát biztos hogy nem is lesz. Ha a kollegádnak eltörik a kedvenc bögréje, nem fogod azt mondani neki, hogy de hát az csak egy bögre volt, nem lehetsz szomorú. A harmadikon lakó bácsit pedig nem fogod köszönés helyett azzal zaklatni, hogy milyen már az öltözéke, és ha kölcsönkér egy kis lisztet, hogy sütni tudjon az unokáinak, akkor nem tartasz kiselőadást arról, hogy milyen hülyeség liszttel sütni mert az egészségtelen és biztos azért nem engedheti meg magának a nyugdíjából a mandulalisztet, mert nem dolgozott eléggé, de te bezzeg.

Lehet, hogy szökőévente egyszer gondolatban felmerül benned ezek közül egy-kettő, de az biztos, hogy szavakba már nem öntöd. Ugyanígy, ez anyádtól is elvárható, hogy nem kérdőjelezi meg a személyes döntéseidet, az integritásodat, a szavahihetőségedet, az érzéseidet és a tapasztalataid. Szabad elmondanod neki, hogy ha mégis megteszi, te abban a pillanatban leteszed a telefont, kimész az ajtón, kirakod a kocsiból, és ezt tartsd is be, akkor is, ha neki vagy neked kényelmetlen.

A nárcisztikus szülőd nem az újszülött gyereked, akit kötelességed felnevelni. Felnőtt ember, akinek ugyanannyi lehetősége és eszköze van változtatni a maladaptív viselkedésén, terápiába járni, figyelembe venni a számára fontos emberek szükségleteit, illetve új dolgokat tanulni a világról, a társadalomról, a saját mentális állapotáról és rólad, mint bárki másnak. Ahogy te emberfeletti mennyiségű energiát fektetsz abba, hogy valahogy változtass az életeden, vagy egyáltalán túlélj, úgy ugyanennyi energiát ő is bele tud fektetni abba, hogy moderálja a viselkedését a jelenlétedben. Amennyiben nem hajlandó felnőtt emberként viselkedni veled, vagy tenni azért, hogy képes legyen erre, akkor nem tisztel, és valójában nem törekszik veled egyenrangú kapcsolatra.

3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Nem várhatod el a másiktól, hogy bűntudatot érezzen, ha nemet mond a kérésedre.

Mondhatsz nemet és mondj is nemet. Ha te kérsz valamit valakitől, és az nemet mond, akkor általában csöndben el szoktad fogadni, mert erre kondicionáltak. Ez abból is fakad, hogy tudod, hogy visszautasítható vagy, és természetesnek veszed, hogy a másik ember igényei számára előrébb valók a tieidnél. Ezt most fordítsd meg. A te igényeid számodra fontosabbak kell hogy legyenek, mint más igényei, ugyanis hogy a viccet idézzem, belőled csak egy van, mások meg többen vannak. Senki nem fog tudni annyira törődni veled, mint te magad. Ugyanúgy, ahogy nem kérdőjelezed meg, ha más épp nem segít neked, nem ér rád, vagy nem tesz meg érted valamit, azt se kérdőjelezd meg, ha te épp nem teszel meg másért valamit. A kérés azért kérés, mert szabad igent és nemet is mondani rá. Ha csak az igent fogadja el a másik fél, vagy előre sejted, hogy dühöngene, sírna, vagy húzná a száját, ha nemet mondanál, akkor az nem kérés, hanem utasítás.

A kérés teljesítése: szívesség. Áldozol az idődből, az energiádból, a pénzedből, a társaságodból, a szakértelmedből. Akkor is így van ez, ha amúgy örömet okoz neked a másoknak segítés, ezt ne feledd. A kérésre bármikor mondhatsz nemet és ezt egyáltalán nem kell megindokolnod.

Akkor is mondhatsz nemet, ha nem akarod teljesíteni a kérést, nem kell elkendőzni azzal, hogy nem áll módodban. Akkor is mondhatsz nemet, ha a másik emiatt szomorú lesz, mert számára fontos lett volna, hogy igent mondj, ezek az ő érzései és az ő felelőssége. Akkor is mondhatsz nemet, ha emiatt lekési az aznapi vonatot és mondhatsz nemet ezek után arra is, hogy nálad aludjon. Akkor is mondhatsz nemet, ha nem tudod megindokolni mert csak. Akkor is mondhatsz nemet, ha utána megbánod. Akkor is, ha utána az illetőnek elviszi a bank a házát mert te nem adtál kölcsön.

Ha a nemet mondás után bűntudatod van, akkor gondolj arra, hogy valami nem stimmel. Akár beléd nevelt reakció, akár a másik próbál benned bűntudatot kelteni, mindenképpen azt jelenti, hogy vagy nem kérés volt, hanem utasítás, vagy érzelmi zsarolást alkalmaz rajtad az illető, vagy pedig túlságosan beléd verték hogy te vagy az egyetlen ember a Földön, aki nem mondhat nemet, és ez még mindig hatással van a gondolkodásodra és ezzel együtt az érzelmeidre is.

A szimbiota nárcisztikus szülő sokszor retteg attól, hogy független legyél és legyen saját életed, mivel nem képes a saját énjét megkülönböztetni a tiedtől. Minden függetlenedési kísérletedet, így a nemet mondást is a saját pusztulásaként érzékel, és ezért nyílt vagy burkolt módon mindent megtesz azért, hogy ne mondhass nemet. Bűntudatot kelt benned, fenyeget, jelenetet rendez, elhiteti veled hogy egyáltalán nincs más választásod, megpróbál megvesztegetni, elhiteti veled, hogy torz a valóságérzékelésed, illetve hogy a világ sorsa, de legalábbis az életetek múlik azon, hogy igent mondasz-e. Lehetséges, hogy mindezt még te is elhiszed, ha elég jól fejlett a vonatkozó maladaptív sémád, de képes vagy létezni akkor is, ha nemet mondasz, ő is képes létezni akkor is, ha nemet mondasz neki. A nárcisztikus szülőd aktuális öröme vagy bánata semmit nem mond a te szerethetőségedről, vagy arról, hogy jó ember, jó gyerek vagy-e, mindössze arról, hogy aktuálisan éppen mit érez. A saját érzése pedig kizárólag az ő dolga, és az ő felelőssége, te nem tartozol felelősséggel azért, hogy a szülőd mit érez.

Ha szeretnéd gyakorolni a nemet mondást, próbálj meg meg valakinek nemet mondani valami nagyon apró dologban úgy, hogy nem kérsz elnézést, és nem indoklod meg, hogy miért mondasz nemet.

4. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.
Kötelességed tájékoztatni azt, aki ezt kéri tőled, azokról a dolgokról és tényekről, amelyek őt személyében érintik.

Ez arra az esetre is vonatkozik, ha a nárcisztikus rokonod “segít” valamiben, és éppen ő az orvos, a villanyszerelő, a könyvelő, a jogász, vagy a kertész. A “kislányom én jobban értek hozzá” mondat kevés, hiszen a te életedbe, tulajdonodba, egészségedbe avatkozik bele tevőlegesen, tehát jogod van minden egyes részletről tudni, azokról is, amikhez egyébként nem értesz. A tájékoztatásnak pedig nem kötelező eleme a lehülyézés, az ostobának vagy műveletlennek nézés, a hozzá nem értés kifigurázása, a gúnyolódás, vagy a tájékoztatás megtagadása a munka fontosságára vagy az odafigyelésre hivatkozva. Jogod van a tárgyilagos, szakmailag releváns, érthető tájékoztatáshoz. Jogod van ahhoz is, hogy a nárcisztikus ezt ne a saját felsőbbrendűségének bebizonyítására használja fel, tehát ha információt kérsz tőle, akkor azt lehetőleg szakszavaktól mentesen, a te szakmai tájékozottsági szinteden tegye. Jogod van a tájékoztatás rövidségéhez, nem kell elviselned “büntetésből” hatórás kiselőadást bérszámfejtés nehézségeiről, ha a könyvelő rokonod segít elkészíteni az adóbevallásodat.

Ha az anyósod a nőgyógyászod/urológusod, akkor is jogod van az orvosi titoktartáshoz, és ahhoz is, hogy az egészségi állapotodról és az esetlegesen szükséges beavatkozásokról tájékoztasson. Jogod van ahhoz is, hogy annak ellenére, hogy a nárcisztikus rokon a szakértő, te döntsd el egyedül, hogy milyen mértékű és jellegű segítségre van, vagy éppen nincs szükséged. Jogod van felelőtlenül dönteni.

Rendelhetsz cukrászdából tortát akkor is, ha a rokonod cukrász. Kifizethetsz kétszer annyi pénzt egy vadidegen belsőépítésznek, mint amennyit a belsőépítész rokonod kért volna, fele olyan jó minőségű munkáért. Majd te, személyesen levonod magadnak a következtetést, de a rokonodnak nincs joga ezt számonkérni rajtad, vagy felemlegetni.

5. Jogod van arra, hogy ha önérvényesítő jogaid értelmezésében bizonytalanságok vannak, akkor ezeket tisztázd az érintett személlyel.
Tudomásul kell venned a másiknak ugyanezt a jogát, még akkor is, ha te ilyen problémákat nem látsz.

Ha a másik ember megsérti a határaidat, gátolja az önérvényesítésed, ez akkor is így van, ha ezt ő nem veszi észre, tudattalanul csinálja, vagy őt nem zavarja, esetleg az érzelmeire, a nehéz gyerekkorára, vagy bármi másra hivatkozik. Ha nincsen tisztában a személyes határaiddal, vagy az asszertív jogaiddal, akkor ezeket elmondhatod neki. Ha rendszeresen megsért bizonyos határokat, például megérint anélkül, hogy te ezt szeretnéd, belevág a szavadba, invalidál, órákon át beszél hozzád telefonon miközben te dolgoznál, ignorálja a nevelési szempontjaidat amikor a gyerekeid a közelében vannak, akkor jogod van elmondani, hogy itt húzódik a határ, ha átlépi ismételten ez lesz a következménye. Nem kötelességed egynél többször elmondani, a nárcisztikusoknak nem a szövegértéssel van gondjuk, hanem azzal, hogy saját magukra nem tartják érvényesnek a társadalmi együttélés szabályait. Ha azzal kezdi a személyes találkozásaitokat, hogy taperolja a hajad és megjegyzéseket tesz, hogy “mi ez a szénaboglya”, vagy egyszerűen csak lesajnálóan végigméri, esetleg mintegy véletlenül pont van nála hajgumi és a kezedbe nyomja, hogy látom elfelejtetted összekötni a hajad, akkor ezt érdemes tenned: Anya/Apa/egyéb, egyszer mondom el, nagyon figyelj.

Nincs szükségem arra, hogy kommentáld a megjelenésemet, vagy hogy megérints anélkül, hogy én ezt kifejezetten kértem volna. Kérlek, többször ne tedd. Amennyiben legközelebb megjegyzéseket teszel a kinézetemre, vagy hozzám érsz, abban a pillanatban fel fogok állni, és kimegyek az ajtón.

Számíts rá, hogy amint ezt elmondtad, megpróbál hozzád érni, vagy kommentálni a hajad, illetve fennhangon érvel, hogy neki miért is van joga azt csinálni amit akar, és márpedig ő akkor sem fog rád hallgatni. Itt kell felállni és kimenni az ajtón, és ezek után nem kommunikálni vele legalább egy napig.

Számíts arra is, hogy ennek kétféle kimenetele lehet. Vagy csak addig van nyugtod, amíg nem találkoztok, majd utána személyesen ismét teljes mértékben ignorálja a kérésed és a határaid, és fokozatosan eszkalálja a viselkedését, vagy rájön, hogy nem tud elég gyakran nárcisztikus lökethez jutni, ha ritkán lát és ezért valamennyire beadja a derekát.

Az asszertív jogok listája

Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is

Semmi bajom a görögökkel amúgy, ez a régi, eredetileg latin nyelvű közmondás (“Timeo Danaos et dona ferentes“) a trójai faló történetével kapcsolatos.

A nárciszikusok képtelenek az empátiára, és a saját gyereküket általában saját maguk meghosszabbításaként kezelik. Az ajándékozás sosem őszinte önzetlen szeretetből történik, hanem vagy valamilyen meghatározott céllal, vagy valamiért cserébe, vagy rosszindulatból. A nárcisztikusok vagy olyan ajándékot adnak, ami tulajdonképpen nem a megajándékozottnak, hanem nekik jó, vagy olyat, ami a megajándékozott személyiségével, élethelyzetével, értékrendjével teljes mértékben ellentétes, vagy “látszatajándékot”, amivel lehet mások előtt villogni, hogy ő milyen nagylelkű, vagy olyat, amivel lehet valamilyen formában ellenőrzés alatt tartani a megajándékozottat. Mindig gondosan ellenőrzi, hogy a megajándékozott szerinte megfelelő mértékben örül-e, megfelelően gyakran használja-e az adott dolgot, vagy megfelelő mértékben hálás-e. Általában az ajándék ezek keveréke.

A nárcisztikusok mint mindenben, az ajándékozási szokásaikban is hasonlítanak egymásra. Az alábbiak egytől egyig megtörtént esetek alapján íródtak, és mindegyikre hallottam már legalább egy tucat példát.

Az önajándékozás

Ha a nárcisztikus érdekei úgy kívánják, megpróbál olyan ajándékot adni, aminek a megajándékozott örülne. Mivel nem tud saját magából kilépni, ezért olyan ajándékot ad, amit valójában magának szeretne. Természetesen ez teljesen független attól, hogy az áldozat amúgy szeretett volna-e olyasmit, mivel az nem szempont. Ha a nárcisztikus edénykészletre vágyik, akkor azt ajándékoz, ha horrorregényre, akkor azt. Ezek után gondosan ellenőrzi, hogy az áldozat elég gyakran főz-e az edényekben, vagy hogy a regényt elviszi-e magával az összes nyilvános helyre, amin megfordul. Ha úgy ítéli meg, hogy a használat nem elég intenzív, akkor kölcsönkéri, aztán “elfelejti” visszaadni.

Az üvegfej

Ez a típusú ajándék teljesen értelmetlen, használhatatlan, viszont foglalja a helyet. Ilyen lehet például egy életnagyságú üvegfej, amit a nárcisztikus a bolhapiacon talált, majd ajándékba adja “pont te jutottál eszembe amikor megláttam”, illetve “nem lehetett otthagyni” felkiáltások kíséretében. A megajándékozott jólnevelten igyekszik leplezni a döbbenetet és örömöt színlelni, aztán hazaviszi a tárgyat. A nárcisztikus időről időre ellenőrzi, hogy a borzadály a megajándékozott lakásában megfelelően központi helyre került-e, megfelelően tisztán van-e tartva, és eléggé ellehetetleníti-e az ott élők mindennapjait (mert például elfoglalja az egész ebédlőasztalt). Ha az áldozat a tárgy elpakolásával, vagy horribile dictu kidobásával próbálkozik, akkor jön a nárcisztikustól a “Megvan még amit a múltkor kaptál tőlem? Olyan szeretettel választottam ki neked, hogy örülj. Nem az ebédlőasztalon tartottad eddig?” Ez a fajta nárcisztikus nemcsak kötelező ünnepeken, hanem akár hetente is beállíthat egy újabb fölösleges kacattal, amit az áldozatnak “hálából” tárolnia kell élete végéig. Néha vendégeket is hív az áldozathoz, hogy bemutathassa altruizmusát: “Mutasd meg kisfiam Zsóka néninek hogy milyen szép üvegfejet kaptál tőlem, látod Zsókám, hogy megbecsülik, ugye kisfiam”. A nárcisztikus akkor boldog, ha az áldozat életterét kacatraktárrá változtatta és az mozdulni sem tud.

Hoztam is ajándékot meg nem is

Ez a népmesébe illő ajándék csak az ajándékozás pillanatáig kerül a megajándékozott tulajdonába, vagy csak papíron. Általában valami drága dolog, aminek a teljes haszonélvezete utána természetesen a nárcisztikusé, ha már ilyen nagylelkű volt. Tökéletesen alkalmas az önreklámozásra és az elismerő bólogatások begyűjtésére, akiknek elmeséli, hogy mert ő ennyire nagyvonalú, ilyet ajándékozott a gyerekének. Az áldozatnak ilyenkor illik hangot adnia hálájának és annak, hogy mennyire tökéletes az ő szülője, ellenkező esetben több hetes mentális kínzásnak és nyilvános megaláztatásnak teszi ki magát, főleg hogy a repülő majmok mindig a nárcisztikus pártján vannak és kíméletlenül büntetik a hálátlanságot. “Szegény anyád az utolsó megspórolt kisnyugdíjából vette ezt neked, te pedig ott pöffeszkedsz és annyit sem mondasz hogy köszönöm, hát milyen hálátlan alak vagy te. Nem is értem Margitom, hogy hogy bírod ezt a hálátlan gyereket” – itt következik egymás verbális lappogatása és az áldozat nyilvános ekézése. Az ajándék lehet hétvégi ház, üdülési jog, autó, a lényege, hogy papíron lehet az áldozaté, viszont esélye sincs arra, hogy egyszer is használja. Annyi legyen elég, hogy a nevén van egy ilyen drága dolog. A rezsit, kötelező biztosítást, fenntartási díjat persze fizetnie kell. Eközben a nárcisztikus minden hétvégéjét a hétvégi házban tölti, hogy “kisegítsen”, és természetesen az áldozat is szívesen látott vendég, ha hajlandó minden másodpercét terrorban tölteni. A nárcisztikus mindenképpen nyer, mert vagy vért szívhat, vagy övé az egész ház. Az üdülési jogot kizárólag ő veszi igénybe, hiszen neki szüksége van a pihenésre és ennyit igazán megérdemel, “majd ha te is ilyen öreg leszel megérted kisfiam, hát ennyit csak nem tagadsz meg szegény szüleidtől”. Az autót vagy kölcsönkéri és összetöri, vagy esetleg a saját lerobbant húszéves skodáját felajánlja cserébe “Te még úgyis erős vagy én meg már nem tudom forgatni azt a kormányt“. Az orvoshoz járás és a bevásárlás amúgy is fontosabb, mint az áldozat bármilyen tevékenysége. A nárcisztikus akkor is igényt tart az autó egész napos birtoklására, ha amúgy egy hónapig nem mozdul ki a házból. A koncertbérlet minden koncertjére is a nárcisztikus megy el, hiszen “Neked amúgy is a gyerek mellett a helyed, biztos lelkiismeretfurdalásod lenne, hogy szórakozol amíg ő otthon sír, így meg nem vész kárba, majd elmesélem“.

A hasznos csere

A nárcisztikus úgy dönt, hogy a 30 éves kávéfőzője, a 20 éve divatjamúlt saját kezűleg kötött kinyúlt pulóvere, vagy még az őskorban barkácsolt konyhabútora helyett igazán megérdemel valami vadiújat. Saját magának ezt meg is veszi, a régi használhatatlan selejtet pedig odaadja ajándékba. A használt szendvicssütőt nem mossa el becsomagolás előtt, de ezt tilos a megajándékozottnak látványosan észrevennie. Haladóbb nárcisztikusok az ajándékozással egy időben büszkén meg is mutatják a saját maguknak vett márkás vadiúj tárgyat, amire kötelező elismerően csettintgetni és érdeklődést mutatni.

A százforintos boltos

A nárcisztikus végtelenül spórolós alfaja (akinek amúgy telne rá) saját magának sem vesz semmit, és mindennek az értékét azon méri, hogy ingyen volt-e, vagy legalábbis akciós, vagy tizedannyiba került mint bárhol máshol. Éppen ezért az ajándékba adott tárgy is a kínai- vagy a bolhapiacról származik, hamismárkás “Raabok” vagy “Dubwil” vagy “Adios”, esetleg ingyen osztogatták repiajándékként egy rendezvényen, vagy egyenesen lopta. Mivel büszke az üzleti képességeire, és arra, hogy milyen “cseles”, ezért az ajándék átadásakor hosszasan ecseteli, hogy hogyan sikerült sokkal olcsóbban megvennie, mint a szomszéd, hogy az adott párt aláírásgyűjtéskor kapta ajándékba a tollat, esetleg hogyan hozta ki “véletlenül” a boltból. Az ajándék természetesen már az ajándékozás pillanatában használhatatlan, vagy legalábbis egy hét múlva elromlik, de garancia az sajnos nem volt hozzá, ezért visszavinni sem lehet. Haladók képesek tescos “leárazáson” vett lejárt csokit vagy lejárt sajtot ajándékba adni.

(Ezt a típusú nárcisztikust élesen el kell különíteni a szegény nagymamától, akinek tényleg nem telik másra és őszinte szeretetből adja a nyugdíjból félretett ezrest, vagy a kert végében termett három marék diót)

Amíg kicsi voltál és okos és kedves és szép

Ez a típusú nárcisztikus nem hajlandó tudomásul venni és elfogadni, hogy a pici cuki szőke göndör hajasbabája immár negyvenéves felnőtt ember. Sokat mutogat gyerekkori képeket “Nézd milyen édes voltál ugye látod bezzeg most mekkora ló vagy na nézd már” felkiáltások kíséretében, és emlegeti a régi szép időket amikor még bezzeg. Ajándékai között a következők szerepelhetnek: cumisüveg, babáknak való kiscipő vagy kiszokni, homokozó készlet (vödör, lapát, formák), LEGO, fésülős baba, matchbox vagy Transformers. Esetleg 12 darabos puzzle, 6-12 éves korig ajánlott társasjáték. Hozzá is teszi, “Mindig is ilyet szerettél volna kislányom, tudom én“. Ha az áldozat őszintén sokkot kap az ajándéktól, a nárcisztikus egy életre megbántódik, és attól fogva minden találkozáskor elmondja, hogy őt a legőszintébb érzéseiben sértette meg az ő kisgyermeke, mert nem engedi hogy a szerető anya őt szeresse, és a bezzeg a megtört anyai szív.

Az ellenajándék

Mindenkinek van olyan, számára fontosnak tartott tulajdonsága, meggyőződése, ami körülbelül tíz mondatnyi felületes beszélgetés után kiderül az illetőről. Éppen ezért nagyon ritka, hogy valaki olyan ajándékot kapjon, ami pont ebbe tapos bele. A nárcisztikus viszont kéjes élvezettel ad ilyen ajándékot, egyrészt hogy megmutassa, mennyire rosszul is gondolja az áldozat, hogy megtérítse, vagy csak egyszerűen az orra alá dörgölje, hogy nem érdekli a másik ember lelke legmélye, és hogy ebbe a szeretet álcája alatt büntetlenül bármikor beleszarhat, hiszen ő Anya, hiszen ő Szeretetből. Ha bárkinek az áldozat megpróbálja elmesélni, a nárcisztikus kap megértést (“biztos nem tudta, szándékosan úgysem tenne veled ilyet“, “hát nem érti szegény mi az“, “ő csak jót akar“) Ha zsidó, Holokauszt-tagadó könyvet kap ajándékba. Ha keresztény, akkor sátánista metálzenét. Ha nem bírja elviselni a libafosszínt, akkor libafosszínű pulóvert, tökéletesen eltalált fos-árnyalattal. Ha vegetariánus, akkor “Mindent a húsételekről és az élő állat feldolgozásáról” című szakácskönyvet. Ha bioételeket eszik, zacskós leves a születésnapi ebéd. Ha a felesége szőke, szőkenős viccgyűjteményt kap. Ha gluténérzékeny, akkor hatalmas tortát “Ennyitől igazán nem lesz semmi bajod, direkt neked sütöttem három napig“. Ha fél a kutyáktól, akkor Stephen King: Cujo című regényét. Ha pár éve tiszta, miután kikecmergett az alkoholizmusból, akkor whiskyt. Ha egy szobás lakásban él és a modern minimalista bútorok rajongója, akkor hatalmas intarziás rokokó szekrényt.

A megkésett

A nárcisztikus emlékszik rá, hogy általánosban szerettél volna háromemeletes tolltartót, ezért harmincévesen kapsz egyet. Arra is emlékszik, hogy amikor tizenöt éve megvetted a lakásod, nem volt bútorod, ezért kapsz négy összehajtható széket. Két éve említetted, hogy egyszerre lyukadt ki több pár zoknid, ezért kapsz három párat. Most találta meg a magnókazettákat amiket elrejtett számodra az egyik karácsonyra, és most megkapod.

Az áttételes ajándék

Az ajándékot ugyan te kapod a kezedbe és te is bontod ki, de nem neked lesz hasznos, hanem valaki másnak. A születésnapodra a gyerekednek ad csörgőt vagy játékot. A férjednek vesz pulóvert, hiszen említetted, hogy nincs neki elég. Te kapsz egy tábla csokit, a tesód viszont egy mobilt, hogy ne legyen szomorú amiért most nem neki van szülinapja.

Az ígéret

Ez a típusú ajándék általában közepes, vagy teljes anyagi romlásba dönti a megajándékozottat. A nárcisztikus önvizsgálatot tart, beismeri, hogy eddig nem figyelt rád eléggé, de most minden megváltozik. Most látja, hogy szükséged van valamire, amit sosem vennél meg magadnak, mert embertelenül drága, vagy mert úgy érzed, hogy nem érdemled meg, de ő tudja, hogy megérdemled. Hónapokig ecseteli, hogy mennyire kéne már neked egy saját lakás, egy új telefon, vagy egy autó. Egy idő után elhiszed. Utánanéz a hitelopcióknak, linkeket küld, prospektusokat hoz, együtt gondolkozik veled, úgy érzed, végre kialakult közöttetek valami kapcsolat. Hálás vagy. Meg is ígéri, az összeg nagy részét ők fizetik, most végre igazi szüleid lesznek, most meglátták, hogy nyomorogsz az albérletben, sírtak is kicsit amikor megtudták hogy nincs ablakod és penészedik a fal, hogy télen is bringával jársz, hogy már nem tud senki felhívni mert nem működik a gomb. Elkísér a boltba, vagy aláírni a szerződést. Az utolsó másodpercben megkérdezi, lehet-e most úgy, hogy te kifizeted az egészet, mert akkor nem kell macerázni a több bankkártyával, aztán ő másnap utalja. Bólogatsz, persze, te sem szereted a macerát és még ennyit épp ki tudsz fizetni, vagy legalábbis jó lesz így a szerződés, mert majd a segítségükkel röhögve kifizeted a részletet.

Soha többet nem látod a pénzt, ha rákérdezel elterelik a témát, vagy közlik hogy “de hát tudod kisfiam hogy most nekünk nincs pénzünk”. Egy idő után már nem említed, és örülsz, ha valaki odaadja a félig megevett pogácsáját, aznap legalább ettél valamit.

A következő ilyennek is bedőlsz.

Virág elvtárs

Bármit is ad a nárcisztikus, azt kamatostul vissza kell fizetni. Az ajándék hivatkozási alap számára a különféle segítségek, anyagi támogatás, időfeláldozás, lábtörlővé válás, stb. kierőszakolására. Ha bármire a megajándékozott nemet mond, a nárcisztikus aduként előhúzza a “De hát én mit adtam neked és ennyire nem vagy képes cserébe” mondatot. Az undorító norvégmintás pulóverért cserébe fél évig minden héten hallgatni kell a nárcisztikus monológjait, hiszen meddig kötötte. Az ajándékba kapott kenyérpirítóért cserébe kölcsönkéri az áldozat fél fizetését, mert most az ajándék miatt anyagi nehézségeik vannak. Minden találkozáskor fél órás hálálkodást és az anyai szív dícséretét, havonta egyszer a csodálatos anyaság versbe foglalását várja el, hiszen ő ajándékba adott egy bögrét. A hálálkodás elmaradása esetén szívszaggató zokogásban tör ki: “Én már nem is számítok, hát nem örülsz az ajándéknak amit adtam, nem is szereted te igazán anyádat, pedig mennyi mindent megtesz érted”. Pár évtized elteltével az áldozat már könyörög, hogy ne kapjon ajándékot, de kap. És annak mindig kegyetlen és megfizethetetlen ára van.

A büntetés

A nárcisztikusnak az áldozat egy tulajdonsága nem tetszik, és ezért úgy gondolja, jó útra tereli az illetőt, vagy ha nem, hát megbünteti. Három számmal kisebb ruhát vesz ajándékba, hogy bemutassa, ő milyen vékony, a megajándékozott pedig bezzeg milyen kövér és miért nem fogy már le. Erőszakkal felpróbáltatja a ruhát, és mikor az nem jó, kajánul vigyorog és megjegyzéseket tesz. Erősen kopaszodó fiának (láthatóan kamu) hajnövesztőt és fésűt ad. “Hogyan vonzzuk be az ideális partnert” című könyvet vesz a lányának, aki szerinte nem a megfelelő partnerrel él.

Az ellenőrzés

A nárcisztikusnak szüksége van arra, hogy a nárcisztikus energia forrását biztosító alattvalók mindig a rendelkezésére álljanak és töretlen legyen a hűségük. Ezért a nekik adott ajándék arra szolgál, hogy kimutathassák lojalitásukat, vagy legalábbis valamiféle pórázként szolgáljanak. Ha az áldozat rájön az ajándék valódi céljára és ellenkezik, kíméletlenül visszatapossák az engedelmességbe. “Azt akarod, hogy a vendégek lássák, mennyire semmibe veszed anyádat?” “Hát nem szeretsz, azért nem használod?” “Szegény anyádnak a szíve szakad meg, hogy nem örülsz annak, amit szeretetből adott.” “Ajándékba adtuk neked a telefont és sosem veszed fel, mi van, ha azért hívnálak mert apád a halálán van?” Az ajándékba kapott pulóvert minden egyes találkozáskor kötelező hordani, akkor is, ha 35 fokos nyár van. Az ajándékba kapott telefont kötelező felvenni, éjszaka, szex közben, munkahelyen. Az ajándékba kapott könyvet egy héten belül fejből fel kell tudni mondani és utána bármikor idézni oldalszámmegjelöléssel. Ha az ajándékozó szívű nárcisztikus a nap bármely szakában be óhajt kopogni az áldozathoz, hogy ő pont most gondolt rá és hozott egy kis süteményt, kézi csipkét, ütvefúrót, akkor kötelező beengedni, és órákig szórakoztatni.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Találkoztatok már ezekkel az esetekkel, vagy esetleg olyannal, amit nem soroltam fel?

Komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD)

Definíció:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (Complex Post-Traumatic Stress Disorder (C-PTSD)) egy pszichológiai sérülés. Ennek áldozatai azok, akik hosszasan voltak kitéve szociális vagy interperszonális traumának, az önrendelkezési joguk elvesztésének, fogságnak vagy bezártságnak, kivitelezhető menekülési út nélkül, vagy legalábbis a menekülési lehetőség tartós elvesztésével.

Bevezetés a C-PTSD-be:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD) kialakulásának eredete az, hogy az áldozat krónikus, vagy hosszan tartó érzelmi traumának volt kitéve, mely felett vagy alig, vagy egyáltalán nem volt kontrollja, és amiből nem volt esélye kimenekülni, vagy legalábbis alig volt rá reménye. Pár példa ilyen esetekre:

  • párkapcsolatban elszenvedett érzelmi, fizikai, vagy szexuális abúzus
  • gyerekkorban elszenvedett érzelmi, fizikai, vagy szexuális abúzus
  • elrablás vagy bezárva tartás
  • rabszolgaság vagy kényeszermunka
  • hosszan tartó bebörtönzöttség és kínzás
  • személyes határok ismételt megsértése
  • hosszan tartó tárgyiasítottság
  • gázlángolásnak és hamis vádaskodásnak kitettség
  • hosszan tartó kitettség inkonzisztens viselkedésnek, mint például:
    • húzd meg – ereszd meg viselkedés
    • hirtelen váltogatása az agresszív, illetve a behálózó viselkedésnek
    • ciklikus erőszak, vagyis a következők ismétlődése:
      1. feszültség növekedése
      2. bántalmazási aktusok jelentkezése
      3. mézeshetek korszaka
  • mentálisan beteg, vagy krónikus beteg családtag hosszan tartó ellátása
  • hosszan tartó krízishelyzet

Amikor az áldozatok hosszú ideje vannak csapdában egy olyan helyzetben, ami fölött alig, vagy egyáltalán nincs kontrolljuk akár a helyzet elején, közepén, vagy végén, intenzív rettegést élnek át akkor is, amikor már eltávolodtak az adott helyzettől. Ez azért van, mert pontosan tudják, hogy a dolgok mennyire szörnyűek lehetnek. Azt is tudják, hogy erre minden esély megvan, hogy újra megtörténjen. És azt is, hogy ha ez valaha is újra megtörténik, könnyen lehet, hogy sokkal rosszabb lesz, mint korábban valaha is volt.

A C-PTSD trauma fokát nem lehet egyszerűen az elszenvedett trauma mértékével meghatározni. Nagyon fontos megérteni, hogy minden egyes embernek más a traumával szembeni toleranciaszintje. Amit az egyik ember könnyedén leráz magáról, a másik ember nem egyáltalán nem biztos. A nagyobb, vagy kisebb mértékű trauma nem feltétlenül teszi a C-PTSD-t súlyosabbá, vagy enyhébbé.

A C-PTSD-től szenvedők elnyomhatják a traumatikus eseményekre adott érzelmi válaszaikat bármiféle feloldás nélkül vagy azért, mert úgy hiszik, hogy az egyes különálló esetek önmagukban nem is tűnnek annyira nagy dolognak, vagy azért, mert nem látnak számukra elérhető kielégítő feloldási vagy megoldási lehetőséget. Ennek az “érzelmi csomagnak” az elnyomása hosszú időn keresztül folytatódhat, amíg nem történik egy olyan esemény, ami az “utolsó csepp a pohárban”, vagy amíg az áldozat nem kerül egy biztonságosabb érzelmi környezetbe, ahol is a gát elkezd átszakadni.

A “Komplex” szó a Komplex posztraumás stresszindrómában leírja, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással az egymásra rakódott traumarétegek. Néha tévesen úgy vélik, hogy az áldozatot a legfrissebb traumatikus esemény kényszerítette térdre. Viszont ha csak a legutóbbi eseménnyel foglalkozunk, az áldozat úgy élheti meg, hogy invalidáljuk a korábbi szenvedéseit. Éppen ezért nagyon fontos felismerni, hogy a C-PTSD-vel küzdők egyszerre élhetik át az összes elszenvedett traumával kapcsolatos érzéseiket, akkor is, amikor csak a legutolsó eseménnyel próbálnak foglalkozni.

Ez a legfontosabb faktor, ami megkülönbözteti a C-PTSD-t a klasszikus PTSD diagnózisától – ami tipikusan egy érzelmi reakció egy egyszeri, vagy alacsony számú traumatikus eseményre.

A C-PTSD és a PTSD közötti különbségek:

Habár hasonlóak, a C-PTSD kissé eltér a jóval ismertebb és szélesebb körben diagnosztizált PTSD-től mind a kiváltó okokban, mind a tünetekben.

A C-PTSD inkább krónikus, ismétlődő stresszre kialakult reakció, amiből alig van esély a menekülésre. A PTSD egyszeri traumatikus esetek, vagy rövid időtartamú extrém stressz vagy trauma eredménye.

Egy intenzív háborús bevetésből hazatérő katona mutathat PTSD-vel összefüggő tüneteket, viszont egy hosszú évekig fogságban tartott háborús hős valószínűleg a C-PTSD tüneteit is mutatja.

Hasonlóképpen a fentiekhez, egy gyerek, aki keresztülment azon, hogy látta a jóbarátját meghalni balesetben, PTSD tüneteket mutathat, de egy olyan gyerek, aki abuzív családban nőtt fel, ezen felül a C-PTSD tüneteit is mutathatja. Ezeket a tüneteket az alábbiakban sorolom fel:

Milyen érzés a C-PTSD:

A C-PTSD-ben szenvedők bizonytalannak, vagy labilisnak érezhetik magukat, mintha bármikor abba a kínos helyzetbe kerülhetnének, hogy nyilvánosan összeomlanak érzelmileg, vagy bármelyik pillanatban elsírhatják magukat. Úgy érzik, nem szerethetőek, vagy bármit is tesznek, akkor sem lehetnek soha “elég jók” mások számára.

A C-PTSD-ben szenvedők kényszert érezhetnek arra, hogy távol kerüljenek másoktól és egyedül lehessenek, hogy senki ne lehessen tanúja annak, ami jön. Félnek közeli barátságokat kialakítani, hogy ezzel megelőzzék a veszteséget, ha beüt egy újabb katasztróva.

A C-PTSD-ben szenvedőkúgy érezhetik, hogy minden egy szempillantás alatt összeomolhat, és nem lesznek képesek kezelni a legegyszerűbb feladatokat vagy problémákat sem. Túlságosan leterheli őket az otthoni abúzus ahhoz, hogy energiájuk maradjon a munkahelyi vagy iskolai sikerek eléréséhez.

A C-PTSD jellemzői:

Hogyan jelenhet meg az áldozatokban ahogy az idő telik:

Befelé irányuló düh: Evési zavarok. Depresszió. Szerhasználat / Alkoholizmus. Csavargás. Tanulmányok félbehagyása / Munkahely otthagyása. Promiszkuitás. Kodependencia. Lábtörlő szindróma (nem megfelelő partnert választ, mindenáron megpróbálja kielégíteni egy olyan ember igényeit akit soha nem lehet kielégíteni, megpróbálja megjavítani az elsődleges kapcsolatot)

Kifelé irányuló düh: Lopás. Rongálás. Erőszak. Kontrollmániássá válás.

Egyéb: Tanult hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot). Csökkent ítélőképesség vagy a valóság ignorálása másokkal kapcsolatban (főleg romantikus partnerekkel kapcsolatban). Hatalompozíciókat és/vagy kontrollpozíciókat keres: olyan foglalkozás vagy hobbi választása, ami esetlegesen fizikai veszélybe sodorhatja az illetőt. Olyan foglalkozást, vagy hobbit választ, amiben “megjavíthat” embereket (pl. pszichológus, mediátor).

Alacsony önértékelés: Negatív irányba torzult énkép, amely inkonzisztens a valósággal.

Csőlátás: Tendenciózusan egyetlen aggodalomra vagy problémára koncentrál, míg elhanyagol vagy mellőz más fontos prioritásokat.

Dependencia vagy függőség: A felnőtt egyén krónikusan, vagy helytelenül rá van utalva egy másik felnőtt egyénre a következők valamelyikében vagy mindegyikében: egészség, önfenntartás, döntéshozás, személyes jól-lét, érzelmi jól-lét.

Depresszió (nem poszttraumás): A hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Ez a permanens szomorú állapot nem feltétlenül korrelál a körülmények ténylegesen nyomasztó voltával, vagy időtartamával, hanem annál súlyosabb, és hosszabb ideig tart.

Elkerülés: Védekező mechanizmusként hátrébb lép a kapcsolatból, hogy csökkentse a visszautasítás, felelősség, kritika, vagy túlzott megismerés veszélyét.

Fantáziavilágba menekülés: Képzeletben egy boldogabb, reményteljesebb világban él, és zaklatottan érzi magát, ha kiszakítják onnan.

Félelem az elhagyatottságtól: Abban az irracionális hitben él, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet az a küszöbön álló fenyegetés, hogy elutasítják, eldobják, elhagyják, vagy helyettesítik valaki mással.

Hibáztatás: Ismételten a probléma létrejöttéért felelős embert vagy embereket próbálja felismerni és megnevezni ahelyett, hogy a probléma kezelésére és megoldására keresne módszereket.

Hipervigilancia (folyamatos felfokozott figyelem, készenléti állapot): Folyamatosan fennálló, egészségtelen szintű érdeklődés, feszült odafigyelés és azonnali reagálás mások viselkedésére, megjegyzéseire, gondolataira, érdeklődésére, érzelmeire.

Identitászavar: Pszichológiai kifejezés, ami önazosságzavarra, inkonzisztens vagy széttöredezett személyiségre, az azonosságtudat zavarára utal.

“Irányíts engem” szindróma: Tendenciózusan olyan emberekkel alakít ki és tart fenn kapcsolatot, akik kontroll-mániások, narcisztikus személyiségzavarban szenvednek, antiszociálisak, vagy veszélyesen viselkednek.

Katasztrofizálás: Szokása, hogy automatikusan a “lehető legrosszabb” helyzetre próbál felkészülni minden esetben, illetve helytelenül enyhe illetve közepes eseményeket azonosít katasztrofális eseményekként.

Öngyűlölet: Extrém mértékben gyűlöli és elutasítja saját magát, a tetteit, az etnikai vagy demográfiai hátterét.

Pánikrohamok: Rövid intenzív félelemmel teli vagy szorongásos epizódok, melyeket gyakran fizikai tünetek kísérnek, mint például hiperventilláció, remegés, izzadás, hidegrázás, hányinger, gyomorégés, szédülés.

Perfekcionizmus: Az a maladaptív gyakorlat, hogy saját magát egy irreális, elérhetetlen vagy fenntarthatatlan követelményrendszerhez viszonyítja (és folyamatosan el is várja saját magától mindezt). A perfekcionizmus által érintett területeken általában magasan kiemelkedik szervezettség, rendezettség vagy eredményesség szintjén, viszont ezzel együtt más területekkel kapcsolatban elhanyagolja magát. Például példásan teljesít a munkahelyén, “tökéletes” barát és családtag, de nem törődik az egészségével, a megfelelő mértékű pihenéssel, vagy a csak számára személyesen fontos dolgokkal.

Szelektív emlékezet és szelektív amnézia: Az emlékeket, tapasztalatokat szelektíven kezeli, hogy azok így megerősítsék az előítéleteit, vagy egy bizonyos világképet vagy önképet. (Például ha azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, akkor azokra az emlékekre fókuszál, ahol valaki ezt a hiedelmét megerősíti, míg azokat az élményeket elfelejti, amik ezt a hiedelmet gyengítenék.)

Tagadás: Szentül meg van győződve, vagy legalábbis szereti rendszeresen elképzelni, hogy egy fájdalmas vagy traumatikus körülmény, esemény, vagy emlék nem létezik, vagy nem történt meg.

Tanult tehetetlenség: Meggyőződése, hogy nem rendelkezik a helyzet feletti kontrollal, még akkor sem, amikor valójában (már) igen.

A C-PTSD okai:

A komplex poszttraumás stressz szindróma (C-PTSD) kialakulásának eredete az, hogy az áldozat krónikusan hosszú ideig, vagy szüntelenül érzelmi traumának vagy abúzusnak volt kitéve, melyből nem volt esélye rövid úton kimenekülni, vagy legalábbis nem volt számára ismert a menekülés módja.

Nem teljesen ismert még, hogy a C-PTSD áldozatokat milyen súlyos neurológiai sérülés érhette.

A C-PTSD kezelése:

Egyelőre kevesen kutatják klinikai környezetben a C-PTSD kezelését. Általánosságban véve a következők javasoltak:

  • Az áldozat eltávolítása a traumatikus és/vagy abuzív környezetből, ennek a forrásától, és az ezzel szembeni azonnali és teljes körű védelem.
  • Elismerése annak, hogy a trauma valóságos, fontos, és nem megérdemelt.
  • Elismerése annak, hogy a trauma olyan forrásból érkezett, ami erősebb / nagyobb hatalommal rendelkező volt, mint az áldozat, és ezért nem lehetett elkerülni.
  • A C-PTSD “komplex” természetének elismerése – vagyis hogy a korábban elszenvedett traumák hatása olyan döntésekhez vezethette az áldozatot, amely még több, nem megérdemelt trauma elszenvedéséhez vezethetett.
  • Az utólagos maradványproblémák közötti határozott különbségtétel:
  • amelyeket az áldozat képes megoldani (mint például önismeret, személyiségfeljesztés)
  • amelyeket az áldozat nem képes megoldani (mint például egy személyiségzavaros családtag viselkedése)
  • Elismerése annak, hogy a traumából történő felépülés nem könnyű vagy egyértelmű, és jelentős idő- és energiabefektetéssel jár.
  • Az elvesztett és vissza nem szerezhető dolgok, érzések, élmények, stb. elgyászolása.
  • Azon dolgok azonosítása, melyek elvesztek, de vissza lehet őket szerezni, állítani. stb.
  • A felépülési programnak azokra a faktorokra kell fókuszálnia az egyén életében, melyek az ő kontrollja alatt állnak.
  • Támogató környezetbe helyezés, ahol az áldozat felismerheti hogy nincs egyedül, értékelik és elismerik a sikereit, támogatást és validációit kap a küzdelmeivel, nehézségeivel kapcsolatban.
  • Szükség szerint egyéni terápia az önismeret és önfelfedezés elősegítésére.
  • Szükség szerint antidepresszáns gyógyszerek felírása.

Mit tegyek, ha C-PTSD-m van?

  • Távolítsd el magad az elsődleges abuzív szituációból, vagy az elsődleges abúzusból eredő másodlagos abuzív szituációkból.
  • Menj terápiába.
  • Beszélj róla.
  • Írj róla.
  • Meditálj.
  • Mozogj.
  • Írd át a sorskönyvedet.

Mit NE tegyek, ha C-PTSD-m van?

  • Ne maradj az abuzív szituációban.
  • Ne tartsd magadban.
  • Ne fojtsd el.
  • Ne veszélyeztesd saját magad.
  • Ne zárd el magad a külvilágtól és a segítségtől.
  • Ne abuzáld saját magad.
  • Ne folytasd az erőszak ciklusát.

Mit tegyek, ha ismerek valakit, akinek C-PTSD-je van?

  • Légy együttérző.
  • Ha segítséget kér, segíts.
  • Hallgasd meg figyelmesen, most nem te vagy a fontos.
  • Validáld az érzéseit és a tapasztalatait.
  • Ha vannak, oszd meg a hasonló tapasztalataid, ha érdeklődik, vagy ha azt hiszi, egyedül van a problémáival.
  • Segíts a gyakorlatban, amikor az megfelelő és nem sodrod vele veszélybe (terápiát keresni, albérletet keresni, segíteni a költözésben, stb), de mindezt úgy, hogy nagyon vigyázz, hogy ne csorbítsd a saját cselekvő- és döntésképességébe vetett amúgy is ingatag hitét. Ha helyetted oldod meg a dolgokat, azzal rontasz a problémán.
  • Légy türelmes.
  • Érezze, hogy mellette állsz.

Mit NE tegyek, ha ismerek valakit, akinek C-PTSD-je van?

  • Ne moralizálj
  • Ne beszélj megkérdőjelezhetetlen értékekről.
  • Ne próbálj hittéríteni.
  • Ne mondd, hogy lépjen túl rajta, hogy legyen ő a nagyobb ember, hogy járjon elől jó példával, hogy dobja vissza kenyérrel.
  • Ne mondd, hogy bocsásson meg.
  • Ne akard elérni, hogy kibéküljön az elkövetővel.
  • Ne ajánlj bombabiztos megoldásokat
  • Ne vedd ki a kezéből az irányítást. Eddig pont ugyanazt tette vele az elkövető is.
  • Ne ítélkezz. Az abuzert se ítéld el, maximum az abuzív viselkedést, azt viszont határozottan.
  • Ne akard erőszakkal “megmenteni”, ha még nem kész rá.
  • Ne arra használd a helyzetet, hogy megmutasd mennyire segítőkész, okos, rátermett, művelt, áldozatkész, jó ember vagy. Ez nem az önfényezésedre kapott lehetőség.
  • Ne veszélyeztesd, ha még benne van a bántalmazó szituációban. Tapasztalatok alapján az abuzív környezetből való kilépés után a legnagyobb az esély az erőszak eszkalálódására, illetve akár az élet veszélybekerülésére is.

Innen

A diszfunkcionális családok tizenegy parancsolata

Thomas F. Fischer listája következik a diszfunkcionális családok működésének legjellemzőbb elemeiről. Bármilyen hasonlóság a valósággal nem a véletlen műve, azokra a családokra meglehetősen igaz, ahol legalább az egyik szülő nárcisztikus.

Első Parancsolat:
A tökéletes élet látszatát tartsd fent.

Példahelyzet: Ez a parancsolat elrejti a családi titkokat. Ha az apád részegen tántorogva leesett a lépcsőn, nem mondhatod el az igazat. Ehelyett újra kell értelmezned a valóságot egy elfogadható fantáziává. “Apu nem volt részeg, csak elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. Szegény Apu.”

Alkalmazás: Még ha a saját szemeddel látod is, akkor sem valóságos. Bizonyosan rosszul láttad, vagy hibáztál. Ezért rakd össze az eseményeket úgy a fejedben, hogy az szépnek és tiszteletre méltónak látsszon. Ha nem teszed, az emberek azt fogják hinni rólad, és rólunk is, hogy őrültek vagyunk. Mi pedig nem szeretnénk, hogy ezt gondolják, ugye?

Mottó: Hidd mindig az igazat, csakis az igazat, az alkoholista igazat.

Második Parancsolat:
Mindig önellentmondó üzeneteket küldj, különösen ha ez kapcsolatokat érint.

Példahelyzet: Egy uralkodó apa a következőt mondja a gyerekének: “Úgy szeretlek. Na kotródj innen és hagyj békén.”

Alkalmazás: Te nem tudod igazán, hogy mi valódi. Az apád vagy szeret, vagy gyűlöl. Mivel sosem tudhatod biztosra, ezért abban sem lehetsz soha biztos, hogy bárki is a világon azt mondja, amit valójában gondol, hiszen azok, akiket a legjobban szerettél, mindig önellentmondásos üzeneteket közvetítettek feléd. Jól hangzott, amit mondtak, de nem bízhattál bennük.

Mottó: Kerüld el az embereket és a kapcsolatokat. Ez a legbiztonságosabb, amit tehetsz.

Harmadik Parancsolat:
Légy felnőtt.

Példahelyzet: A gyerekek arra kényszerülnek, hogy a szüleik érzelmi, fizikai vagy szexuális szükségleteit kielégítsék, illetve ellássák szüleik “gyerekes” igényét a hatalomra, figyelemre, szexre, és valahova tartozásra. Hogy ezek a gyerekek elkerüljék azt, hogy a szüleik fizikailag vagy érzelmileg elhagyják őket, inkább a saját szüleik “szüleivé” válnak. Az ilyen környezetben felnőtt gyerekek nem igazán emlékeznek arra, hogy lett volna gyerekkoruk. Emiatt mindig is azt várták el tőlük, hogy felnőttek legyenek.

Alkalmazás: Ha gyerekként viselkedsz és spontán vagy, akkor felelőtlen vagy és rossz. Minden körülmények között felelősségteljes felnőttként kell viselkedned, akkor is, ha történetesen ötéves vagy.

Mottó: Nincs olyan, hogy gyerekjáték. Ez itt mind komoly dolog.

Negyedik Parancsolat:
A titkokat ne fecsegd ki.

Példahelyzet: Apának van egy “titka”, amit csak ő és a kislánya tudnak. Természetesen a kislány nem mesélheti el Anyának. Ha elfecseged, Apa bántani fog, Anya pedig elhagy téged és soha többet nem jön vissza

Alkalmazás: A gyerek legfontosabb feladata, hogy a szülei és a család jó hírnevét megvédje a közösség szemében. Vigyázz mit beszélsz és légy nagyon óvatos, hogy ne viselkedj furcsán más emberek előtt. Elvégre mi a családod vagyunk és meg kell védenünk egymást. Ha csendben vagy, lojális vagy a családodhoz. Ha nem, akkor nem fogunk szeretni.

Mottó: Ha valakit igazán szeretsz, akkor ezt úgy mutatod ki, hogy hűségesen megvéded a “titkaikat”, mindenáron.

Ötödik Parancsolat:
Védd meg a család imázsát.

Példahelyzet: Az egyik családtag öngyilkosságot követ el. Mivel nem elfogadott erről beszélni még a családon belül sem, az összes fényképet, emléktárgyat, és bármi olyat, ami azt jelezné, hogy ez a családtag valamikor élt, meg kell semmisíteni. Elvégre a mi családunkban soha senki nem lenne öngyilkos, nem igaz???

Alkalmazás: A mi családunkban soha semmilyen probléma nincs, ugye? Még ha lenne is, nem szükséges megbeszélnünk, vagy foglalkoznunk vele. Végül is ezek nem fontosak. Egyszerűen letagadjuk a létezésüket és így nem kell foglalkoznunk a gyásszal.

Mottó: Az élet túl fájdalmas ahhoz, hogy a fájdalommal, vagy a problémákkal foglalkozzunk. Ha ignorálod, magától elmúlik.

Hatodik Parancsolat:
Ne érezz.

Példahelyzet: A gyerek sírdogál, mivel a legjobb barátja külföldre fog költözni. “Hülye vagy, mit bőgsz itt emiat. Hagyd már abba a sírást!” üvölti az anyja dühösen.

Alkalmazás: Mivel bármilyen érzelemkifejezés elárulhatná a családi titkot, hogy mégsem annyira tökéletes minden, ezért minden érzelmet el kell nyomni és el kell fojtani. Hiszen mi egy normális család vagyunk. Mi nem vagyunk olyanok, mint más családok, ahol az emberek dühösek, szomorúak, vagy ijedtek.

Mottó: Légy tiszteletreméltó. A tiszteletreméltó emberek pedig soha nem mutatják ki az érzelmeiket, vagy a fájdalmukat.

Hetedik Parancsolat:
Hagyd, hogy áthágják a határaidat, különösen azok számára, akik “szeretnek” téged.

Példahelyzet: Egy gyerek megpróbál kitartóan a saját erejéből elvégezni egy feladatot, hogy sikert és elismerést érhessen el. “Ne légy már ennyire makacs!” mondja Anya. “Add már fel. Sokkal fontosabb dolgokkal kéne foglalkoznod! Tedd el azt a hülyeséget és takarítsd ki a házat, hát ennyire nem szereted Anyádat, hogy még ezt sem teszed meg? Na ugye szereted Anyát, mutasd meg szépen.”

Alkalmazás: Bármi, ami számodra fontos, nem érdemes arra, hogy megvédd. Csak azok mondhatják meg, hogy mi fontos és mi nem az, akiket szeretsz. Felejtsd el a saját gondolatokat és csináld szépen azt, ami mindenki mást boldoggá tesz.

Mottó: Mivel mások jóval értékesebbek, mint te vagy, ezért nincs semmi jogod ahhoz, hogy saját határokat húzzál meg, vagy döntéseket hozz.

Nyolcadik Parancsolat:
Légy mindig résen.

Példahelyzet: A gyereket folyamatosan emlékeztetik rá, hogy a világ egy veszélyes hely. Az emberekben sem lehet megbízni. Maradj tartózkodó, ne kerülj túl közel senkihez.

Alkalmazás: Csak úgy lehetsz ebben a világban biztonságban, ha nagyon óvatos vagy és elszigeteled magad másoktól. Légy óvatos. Mindig legyél résen, hiszen bármikor fájdalmat okozhatnak neked. Ha szükséged volna rá, akkor se merészelj segítséget kérni. Oldd meg egyedül, az a biztos.

Mottó: Mindig legyél ugrásra kész, a veszély bármikor lecsaphat. A bölcs ember mindig inkább túlságosan felkészült, és soha nem bízik meg semmiben és senkiben.

Kilencedik Parancsolat:
Ne fogadj el senkitől semmit, csinálj meg mindent egyedül.

Példahelyzet: A szülők állandóan emlékeztetik a gyereket, hogy nincs megbízható ember. Ha valaki érted tesz valamit, akkor manipulálni akar.

Alkalmazás: Szigeteld el magad mindenkitől és ne barátkozz senkivel. Elvégre ha túl közel kerülsz hozzájuk, akkor kihasználnak, fájdalmat okoznak és bántalmaznak. Sose feledd: senki sem kedves veled ingyen, maximum ha akarnak tőled valamit.

Mottó: Oldj meg mindent magad.

Tizedik Parancsolat:
Légy tökéletes.

Példahelyzet: “Csak azért, mert a bizonyítványod színötös, még nem jelenti azt, hogy nem tudtál volna jobban teljesíteni. Lusta vagy és nem tanulsz eléggé. Na húzz vissza tanulni, és meg ne lássam hogy csillagos ötösnél rosszabbat hozol!

Alkalmazás: Ha nem vagy mindenben tökéletes, nem vagy szerethető. Senki sem fog szeretni. Mindegy mennyire jó vagy, sosem vagy elég jó. De azért próbálkozz, legyél még annál is jobb!

Mottó: Csak annyira vagy értékes, amennyire a teljesítményed az. Az pedig még mindig nem elég jó.

Tizenegyedik Parancsolat:
Se magadnak, se másnak ne bocsáss meg.

Példahelyzet: “Mindig az utamban vagy te gyerek! Miért nyaggatsz mindig azzal, hogy játsszak veled? Hát nem emlékszel, hogy múlt évben már játszottam veled? Neked soha semmi nem elég? Szégyellned kéne magad. Mars a szobádba. Ne zavarj.”

Alkalmazás: Az egyetlen módja annak, hogy bocsánatot és szeretetet kapjak az az, ha kiérdemlem a tökéletességemmel. Minél inkább bűntudatom van, annál keményebben kell megdolgoznom azért, hogy mások elismerését elnyerjem. Ha hibát követek el, még ha oly kicsit is, visszautasítanak, azt gondolják, hogy inkompetens és értéktelen vagyok. Rettegek attól, hogy hibázni fogok, pedig tudom, hogy hibázni fogok, és emiatt annyira bűnösnek érzem magam. Ezért még akkor sem csinálom meg, ha úgy vélem, hogy meg tudnám. Hiszen lehet, hogy hibát követnék el, és akkor mit csinálnának velem! Soha nem tudnék visszamenni és a szemükbe nézve bocsánatot kérni!

Mottó: Mivel Jézus nem bocsát meg nekem, én sem tudok megbocsátani neked.

A diszfunkcionális családok tizenegy parancsolata:
Összefoglaló

Ez az első és nagy parancsolat:

“Legyél “jó” ember: Légy vak, légy csendben, légy érzéketlen, légy óvatos, tartsd meg a titkokat, óvakodj a valóságtól, óvakodj a kapcsolatoktól, ne sírj, ne bízz, ne érezz, légy komoly, ne beszélj, ne szeress, és mindenek felett, hitesd el mindenkivel, hogy tökéletes vagy… még akkor is, ha ettől bűntudatod van.

A második pedig hasonlatos ehhez:

“Mivel értéktelen vagy és amúgy sem szeret senki (még te sem szereted magad), ezért ne is próbálj megváltozni. Nem érdemled meg a beléd fektetett energiát, és amúgy sem tudnád megcsinálni akkor sem, ha megpróbálnád. Isten sem fog neked segíteni. Húzzál vissza oda, ahova tartozol. Ott semmi probléma nincs, tehát mégis mi bajod? Látod, megmondtam hogy hülye vagy.”

Innen