Tag Archive | bűntudat

Gyenge énhatárok

A gyenge énhatárok eredete

Beszéltünk már az énhatárok áthágásáról korábban is, a nárcisztikus anyák általában úgy nevelik a gyerekeiket, hogy azok azt se tudják, mi az énhatár. Ha esetleg mégis a dackorszakban, vagy a kamaszkorban felmerülne néhány, csírájában kiirtják.

A konfliktusok zöme is a gyerek énhatáraiból származik, hiszen a nárcisztikus anya elemi érdeke, hogy ne is létezzen olyan, ha pedig felfedez énhatár-morzsákat, azt a személye elleni fenyegetésnek, sőt, támadásnak veszi.

Az énhatár-kiirtásból származik az a szülői narratíva, hogy “Piroska mennyire kis csendes gyerek volt mindig is, egy szavát sem lehetett hallani, ha orvoshoz vittük oltásra, nem is sírt, vagy legalábbis nem hangosan, az iskolában is mindig halk szavú, rendesen ül a helyén, stb.

Az énhatárok morzsáinak jelenlétéből származnak a következő megjegyzések:

  • “Mert te annyira önző vagy, hogy anyáddal már meg sem osztod a születésnapodra kapott ajándékot” (a mondat befejeztére már ki is kapta a kezedből és csak akkor látod viszont, amikor anyád vígan használja).
  • “Mivel nem mondtad meg, hogy mi volt ma az iskolában, ezért felhívtam az igazgatót, hogy lesz szíves rád jobban figyelni, mert valami nem stimmel veled.”
  • “Mi az, hogy a barátoddal voltál teázni?! Legközelebb engedélyt kérsz, mielőtt bárhova is mész” (sose kapsz engedélyt, vagy ha igen, vezekelhetsz egy hónapig amiért szegény anyádat magára hagytad szomorkodni).

A moralizáló monológok közben a nárcisztikus anya gyereke megtanulja, hogy az énhatár az a világ leggonoszabb dolga, önzés, ellenségesség, agresszió, és minden borzalom társul hozzá, ami csak lehet. A nárcisztikus anya narratívájában az énhatár az, ami miatt valaki soha nem érdemel szeretetet más emberektől (értsd: tőle), sem pedig tiszteletet.

A gyenge énhatárok eredménye a szeretet és tisztelet?

Emiatt a felnőtt gyerek úgy próbál evickélni a társadalomban és emberi kapcsolatokat kialakítani, hogy önmagát lépten-nyomon lábon lövő mártírrá válik, lábtörlőként fetreng bárki előtt, aki három méterre megközelíti, és próbál lehetőleg mindenkinek a kedvében járni. Igyekszik mindenki számára szimpatikus lenni és nem zavarni más embereket ilyesmivel, hogy saját érzések és szükségletek, ha pedig valakiben mégis felmerülne, hogy neki vannak szükségletei, azonnal letagadja és még jó gyerek módjára tapos is az adott szükségleten egyet, hiszen egész életében ezt gyakorolta.

Elárulok valamit: ez a viselkedés kifejezetten kontraproduktív az emberek szeretetének és tiszteletének kivívásában. Ahogy a mondás tartja: a lábtörlőt csak az az ember értékeli, akinek sáros a cipője (vagyis, a többi nárcisztikus ember). Nem véletlen, hogy az arcunkra rajzolt “ide taposs, légyszi, nem vagyok fontos, te viszont az vagy” felirattal legtöbbször a nárcisztikus, borderline, szocio- és pszichopata, vagy legalábbis a végletesen kodependens emberek számára leszünk vonzóak.

Az egészséges mentális állapotú emberek szeretetének és tiszteletének kivívásához ehelyett a következő kell:

  • egészséges önértékelés és önszeretet (az önszeretet NEM azonos az önzéssel, cserébe elengedhetetlen)
  • egészséges énhatárok

A tisztelet kialakulásához idő kell, de az alanyi joga minden egyes embernek, hogy tisztelettel viselkedjenek vele minden élethelyzetben. A szeretet és a bizalom szintén időigényes, ha valaki három napnyi ismeretség után házasságot és gyereket tervez velünk, vagy a legjobb barátjának tart, attól nagy valószínűséggel menekülni érdemes

A nárcisztikus anyák gyerekeinek felnőttként kell megtanulniuk, hogy mi is az az énhatár, felismerniük, hogy nekik nincs olyan, és kitartó, keserves munkával kifejleszteniük magukban ezeket. Az énhatár leginkább egy izomra hasonlít, először végtelenül kimerítő használni és csak rövid ideig sikerül (miután egyáltalán rájöttünk, hogy mi az és hogy is kell), és hosszú gyakorlással erősödik csak meg. Folyamatos gyakorlással és használattal idővel könnyebb észrevenni az énhatárokat sértő vagy támadó viselkedést, és könnyebb azokat az embereket felismerni, akik ennek ártani akarnak, de azokat is, akik értékelik az énhatárok létét.

Megerősödött énhatárokkal meglepően pihentető dolog létezni, körülbelül annyit ér, mintha minden nap legalább három órával többet aludnánk, és egy hétnyi munka után két hetet nyaralnánk valami nagyon békés helyen egész évben.

A gyenge énhatárok jelei

Ez a rész nem feltétlenül lesz kellemes olvasmány, ugyanis úgy nőttünk fel, hogy ezeket a tulajdonságokat a nárcisztikus anyánk és a környezetünk pozitív tulajdonságokként állította be. Általában ezek azok a tulajdonságok, amelyeket szeretünk magunkban, amikről úgy gondoljuk, hogy ettől jó emberek vagyunk, hogy ettől értékesek és szerethetőek vagyunk. Ha itt vagy a blogon, már kezdesz rájönni, hogy átvertek, és sajnos a saját, értékesnek gondolt tulajdonságaid nagy része is egy büdös nagy átverés, ami egy célt szolgált: anyád személyes céljait, és soha nem a te érdeked. Ezektől a tulajdonságoktól kizárólag olyan emberek számára válsz értékessé (fontos: sosem szerethetővé vagy megbecsülttél, bár ezt a két szót fogják hangoztatni), akik használni akarnak, a saját önző céljaikra.

Ahhoz, hogy ezeken a tulajdonságokon felülemelkedj, érdemes átértékelni a “jó ember” definícióját magadban, és hangsúlyozni, hogy akkor leszel “jó ember”, ha vannak egészséges énhatáraid, mert akkor képes leszel megvédeni magad (és a szeretteid, a gyerekeid(!)) azoktól, akik nem a javadat akarják, és felismerni és működő kapcsolatot kialakítani azokkal az emberekkel, akik viszont de.

  • Folyamatosan dühös vagy és neheztelsz magadra vagy valaki másra. Ez általában váltakozni szokott, kicsit másra haragszol, amiért már megint átgázolt rajtad, aztán magadra, amiért engedted, aztán megint rá, amiért nem ismeri fel, hogy te mennyire jó ember vagy és képes bántalmazni. Aztán megint magadra, amiért hagyod, vagy amiért elhitted, hogy most máshogy lesz.
  • Alacsony az önértékelésed, nem szereted és nem tiszteled saját magad. Amikor belegondolsz, hogy magadat kéne szeretni, kicsit büszke is vagy magadra, hogy te ezt nem teszed, és némi undorral tölt el a gondolat, hogy egyáltalán felmerül, hogy szeresd magad. Talán még időnként büszkén mesélted is olyanoknak, akikkel szerettél volna közelebbi kapcsolatba kerülni, hogy te nem szereted ám magad, és átjárt valamiféle melegség, hogy na, innentől azért kicsit nőttem a szemében az illetőnek. Ha valaki önszeretet emleget, az önzés szó jut eszedbe, és rettegsz, nem akarsz önző lenni.
  • Gyakran kérsz bocsánatot. Ez leginkább egy reflex, van, aki ha rászólnak, hogy “ne kérj már mindig bocsánatot”, automatikusan kinyögi, hogy “bocsánat”. Érdemes gyakorolni, hogy bocsánatkérés helyett köszönetet mondasz. Ezzel a másik jobban érzi magát, hiszen az ő pozitív tulajdonságára reflektálsz, te is jobban érzed magad, ahelyett, hogy magadat ekéznéd, ami, mint mondtam, neked is szar, és ráadásul egyáltalán nem vonzó. Pl:
    • “Bocsánat, hogy raboltam az idődet” helyett “Köszönöm, hogy időt szántál rám”
    • “Bocsánat, hogy elkéstem” helyett “Köszönöm, hogy megvártál”
    • “Bocsánat, hogy zavartalak” helyett “Köszönöm, hogy figyeltél rám”
    • “Bocsánat, hogy már megint… ilyen meg olyan vagyok” helyett “Köszönöm, hogy türelmes vagy”
  • Olyan dolgokat csinálsz amik kellemetlen érzéssel töltenek el. Ez általában egy ilyen homályos belső érzés, sokszor az is előfordul, hogy másfél nappal később érzed csak, hogy valami nem stimmelt, vagy nem kellett volna, és meg sem nagyon tudod fogni, hogy mi az. A mögöttes ok általában az, hogy ne bántsunk meg mást, vagy hogy számunkra valójában mindegy, és ez utóbbi az, ami nem igaz (és az agyunk jelez is, a kellemetlen vagy fura érzéssel, csak el szoktuk hessegetni). A jóindulat megnyeréseként szoktuk azt gondolni, hogy ha az illetőnek pl. fontos, hogy beszámoljak arról hova megyek és mit csinálok, nekem meg mindegy, akkor miért ne számolnék be, meg nem akarok problémásnak tűnni, és az ilyenből lesz észrevétlenül száz másik (általában akkor szokott feltűnni, amikor már nagyon sok “mindegy” dologról mondtunk le és nagyon sok “kicsit kellemetlen” valamit tettünk vagy viseltünk el). A beszámolás után jön, hogy ő tehéntejet vesz csak otthonra, miközben mi laktózérzékeny vegánok vagyunk, de inkább feketén isszuk a kávét mert végülis úgy is jó, és nem szólunk, vagy szólunk, de érezzük, hogy valami kicsit megáll a levegőben és utána mondjuk, hogy de jó lesz ám feketén az a kávé…
  • Olyan dolgokat csinálsz amiket nem igazán akarsz csinálni. Lásd fent, csak még a gondolat is megvan, hogy te most ezt nem akarod. Például elmenni este a céges pizzázásra, amikor te legszívesebben hazamennél összeesni. Vagy kitakarítani a lakást, mert az egyik rokonod bejelentette magát (kérdés nélkül persze), hogy ő most nálad alszik és tudod róla, hogy mindig mondogatja hogy ő aztán háklis ám a rendetlenségre és a koszra. Vagy egy barátod megkér, hogy ugorj már át hozzájuk a hétvégén, mert elromlott a Windows és te úgyis értesz hozzá.
  • Valaki más terveit követed a közöttetek levő emberi kapcsolat alakulásában (ez általában túl gyors tempót jelent). Te szeretnél a mi a kedvenc ételed és van-e kutyád szinten maradni még, de ő arról érdeklődik, hogy miért is váltál el, és hogy kik is név szerint a barátaid, akikkel délután találkozol.
  • A személyes értékeid, jogaid, szükségleteid ellen cselekszel, hogy ezzel szeretetet, vagy megbecsülést érj el valakitől, vagy elkerüld a negatív reakciót. Elmész tüntetni azzal a helyes sráccal, pedig más a politikai értékrended, mint amiről a tüntetés szól. Elajándékozod a háziállatként tartott hüllőd, mert az új párod szerint a hüllők rondák és nem valók lakásba. Nem szeretnéd, hogy szexi fotók készüljenek rólad, de beleegyezel, és aztán nem törölteted ki őket, mert hát azt mondja, tetszel. A párod szerint a vasárnap az alvás és a közös reggelizés napja, ezért inkább leszoksz a misére járásról. Kölcsönadod a könyved a barátnődnek, pedig senkinek nem adsz kölcsön, szakadtan kapod vissza. Elárulod a lakcímed az új kollegának, mert nagyon erősködött, hogy valami meglepetést akar küldeni és majd te örülsz.
  • Más szükségleteit a sajátod elé helyezed. A kávézóban egyszemélyes a wc, te magad elé engeded a haverod, pedig nagyon kell már. Mosolyogva lemondasz az utolsó szelet rántott húsról, addig rá sem értél enni mert te sütötted mindet, de persze egyék csak, te nem vagy most éhes. A külföldre költözött barátnőd most van itthon két napig, találkozni akar, te legszívesebben otthon aludnál inkább, de persze, találkozzatok, hiszen szereted. Késő estig dolgoznod kéne otthon, holnap határidő, de a párod éppen most akar veled nagyot beszélgetni, te pedig arra gondolsz, hogy végülis majd dolgozol alvás helyett, legalább ő örül.
  • Belemész (vagy benne maradsz) olyan szexuális helyzetbe, amit nem akarsz, vagy ami kellemetlen érzéssel tölt el. Az adott személlyel, az adott pillanatban, az adott tevékenységet, stb. Ha egy aktus közben úgy döntesz, hogy nem szeretnéd folytatni vagy az adott tevékenységet, vagy az egészet úgy ahogy van, jogod van erről szólni a partnerednek, és neki pedig kötelessége leállni. Nőként ezt még nehezebb, nemcsak szólni róla, de észrevenni is, viszont férfiakkal is meg tud történni, és itt nemcsak az erőszakra gondolok, hanem bármire, amit valaki épp nem akar, vagy kényelmetlenül érzi magát.
  • Megengeded, hogy valaki megérintsen, miközben ez kellemetlen érzéssel tölt el. Ez a Manyi néni puszikájától a főnök taperolásán át bármeddig terjed.
  • Nem veszed észre, amikor valaki viselkedése nem megfelelő veled szemben. Ez is általában “lépcsőházi effekt” módon működik, órákkal, vagy akár évekkel később jössz rá, hogy nem volt valami oké. A “nem megfelelő veled szemben” az nem egy abszolút morális érv, hanem bármi amit TE személyesen nem tartasz elfogadhatónak. Ez mindenki számára mást jelent, de attól, hogy valaki szerint a viselkedése igenis oké volt, számodra nem kell, hogy az legyen. Itt egyvalami fontos, hogy számodra kívánatos-e a viselkedés, vagy nem. Ha utána hőbörgést kapsz, vagy leszólást hogy mit érzékenykedsz, akkor azzal az emberrel nincs több dolgod.
  • Intim részleteket mesélsz el az életedről (ez bármi személyes lehet, nemcsak szexuális, például az érzéseidről, ha abúzus ért, ha meghalt az aranyhalad, hogy nem szereted a főnököd, hogy épp mit tartasz magadban elbaszottnak, vagy mi miatt aggódsz) valakinek, akit csak nemrég ismertél meg. Úgy gondoljuk, hogy a “mély beszélgetés” az igazán értékes időtöltés, és ez így is van, közeli barátokkal, akik már “bizonyítottak” (pl. nemet mondtam neki, a saját szükségletemet az övé elé helyeztem, nem értettem egyet vele valamiben, nem osztottam meg vele egy számomra személyes részletet az életemmel kapcsolatban és ezzel ő okénak tartott — ha ezekkel kapcsolatban retorzió ér, ott valami nem stimmel, ezek ugyanis az egészséges énhatárok mutatói). Akivel három hete találkoztál (vagy, akár három éve, ha úgy gondolod, hogy a kapcsolat nem tart ott), azzal nem szükséges megosztanod sem az aranyered részleteid, sem a munkahelyed nevét, sem a szüleiddel való kapcsolatod minőségét, sem semmi olyasmit, ami számodra személyes és nem szeretnéd megosztani. Ha noszogat, akkor nem akar neked jót. Ha azzal érvel, hogy “pedig én mennyi személyes dolgot megosztottam veled”, akkor egyrészt neki nincsenek egészséges énhatárai, másrészt pedig valószínűleg a mélyen személyes dolgok, amiket megosztott veled, a fele nem igaz, és információt akar belőled kimanipulálni. Ha tényleg jóindulatú, egészséges pszichéjű ember, akkor tiszteletben tartja a személyes tered, és a saját gondolataidhoz való jogod.
  • Olyan pár- vagy baráti kapcsolatban maradsz, ami boldogtalanná tesz. Amiben folyamatosan bizonytalannak érzed magad, ahol nem a kapcsolat létének örülsz, hanem az elvesztésétől félsz, amiben úgy érzed, hogy a világ legcsodálatosabb dolga történt veled és nem érted hogyan sikerül mégis elrontanod valahogy, ahol több a szomorú nap, mint az örömteli nap, amiben egyre több dolgot félsz elmondani, mert attól tartasz, hogy reagál a másik, stb.
  • Visszatérsz egy olyan pár- vagy baráti kapcsolatba, amibe tudod, hogy nem kéne.
  • Engeded, hogy mások irányítsák az életed. Anyád szerint programozónak kéne menned, mert az jól fizet, a tekerőlantozás meg hülyeség. Szerinte nem kéne felújítanod a fürdőszobád, de ha mégis, legyen az egész koszmintás, mert úgy legalább nem látszik hogy lúzer vagy takarítani, és a szín, amit kinéztél milyen igénytelen már (a csempét te bámulod még vagy húsz évig, mert úgyse jön át meglátogatni, cserébe kapod az ívet hogy be se teszed hozzá a lábad mert önző vagy).
  • Mindent, még annál is többet adsz, és nagyon keveset, vagy semmit nem kapsz (és vársz) érte. A baráti összejövetelek mindig a barátaidnál vannak, te másfél órát buszozol át a városon. Te sütöd a süteményekett is, négy órán át, őt vesznek chipset meg gyümölcslevet a lenti kisboltban. Te vigyázol a tengerimalacokra is, amíg ők nyaralnak, de neked kisállathotelt kell keresned a saját állataidnak hasonló helyzetben, mert sosem érnek rá. Ingyen fordítasz tizensok oldalakat hétvégén éjszaka a húgodnak, mert “elúszott a munkájával és ki fogják rúgni”, de amikor megkéred, hogy jöjjön már át megnézni, hogy miért nem működik a számítógépes levelezésed, közli, hogy hétvége van és ő pihen. Anyád felújítja a lakását, és nálad tárolja a komplett szekrénysorát hónapokig, amikor te cserélnéd le a hat darabos pohárkészleted, akkor nem tárolhatod az általa nem használt garázsában egy teljes éjszakán át, mert “hátha kelleni fog a hely”.
  • Engeded, hogy valaki(k) annyit vegyen el tőled, amennyit nem szégyell. Ez lehet fizikai erő, munka, mentális energia, érzelmi munka, anyagi források, stb. Általában “szívességkérés” néven fut. Egy jó indikátora lehet ennek a kimerültség érzése. Úgy érzed, hogy rengeteget teszel érte, de mégsem értékeli mindezt eléggé.
  • Folyamatosan valaki körül járnak a gondolataid, ami teljesen leterhel. próbálod megfejteni mi miért történik, elemzed, utánaolvasol, gondolkozol, miért mondta, miért úgy mondta, te mit tettél, ő erre mit reagált, hogy is van, stb.
  • Elfogadsz ételt, italt, ajándékokat, segítséget, amit nem igazán akarsz. Például hogy ne bántsd meg a másikat, vagy mert nincs erőd felvállalni emiatt a konfliktust, vagy elviselni a negatív reakcióját, stb. Lsd. a Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is posztot.
  • Megígéred hogy részt veszel olyan programban, amire nincs időd, energiád, pénzed, vagy kedved. Kötelességtudatból, félelemből, vagy bűntudatból teszed, ahelyett hogy a saját teljesen valid igényeidre fókuszálnál. Inkább ilyen programokon töltöd az időd “másokért”, minthogy olyan dolgokra szánj időt, amelyek valóban lelkesedéssel, örömmel töltenek el, vagy pihentetnek. Olyan emberekkel töltöd az időt, akik kimerítenek, vagy akik társaságában nem szeretsz lenni. Bárhova elmész, ahova elhívnak, akkor is, ha nem kötelező a részvétel. Elviszed anyádat vásárolni, kifizeted neki a ruhákat, a kerti kisásót és az új hangfalakat, te nem veszel magadnak semmit, cserébe nem is pihentél. Elmész az összes céges vacsorára és sörözésre. Az egyetlen heti pihenőnapodon, amikor épp otthon lehetnél, elmész a spontán baráti összejövetelre. Még akár jól is érzed magad, de kimerült vagy. Bedobnak a postaládádba egy jótékonysági eseményre felhívást, és arra is elmész, mert végülis meghívtak meg jótét. A távoli rokonok felhívnak, hogy menj segíteni szüretelni, mész, szabit veszel ki, és utána “vicceskedve” lehordanak hogy mit bénázol te városi link alak, azt se tudod mi az a munka. Kínosan érzed magad, ha le kell mondani egy programot, általában nem is mondasz le semmit, és még örülsz is, hogy van adott szavad. Ha mégis le kell mondanod, mert épp tüdőgyulladással fekszel otthon, akkor is lelkiismeretfurdalásod van és győzködöd magad, hogy de másfél órát végülis kibírtál volna. Nem mész el betegszabadságra a munkahelyedről ha beteg vagy, inkább kihordod lábon.
  • Engeded, hogy mások írják le a saját valóságodat számodra, vagy akár felülírják a saját valóságodat (pl. gázlángolás). “Soha nem mondtam olyat, hogy nem mehetsz el a barátaiddal, csak azt, hogy nagyon szomorúan fogok ülni itthon egyedül magányosan.” Mond egy állítást és a következő mondatában megcáfolja, te pedig alattomos gazember vagy, amiért egyáltalán feltételezni merészeled, hogy ő mondott volna ilyesmit.
  • Engeded, hogy más mondja meg, mik a gondolataid, érzéseid, szükségleteid, motivációid. Nem fázhatsz, hiszen nincs is hideg (ő nem fázik). Azért nem látogatod meg szegény szüleid, mert önző vagy (nem élvezed a társaságukat). Azért nem vállalsz gyereket, mert karrierista törtető állat vagy (nem lehet gyereked, vagy traumatizált vagy a nárcisztikus anyád miatt és nem akarod hogy a gyereked ugyanezen menjen keresztül, vagy esetleg: mert csak). A nagyfiúk nem sírnak, hát nem is történt semmi baj. Nem lehetsz éhes hát most ettél (ő akarja megenni az utolsó gyümölcsjoghurtot).
  • Engeded, hogy mások határozzák meg ki is vagy. Te mindig is olyan jó kislány voltál. Nem akarsz te Új Zélandra költözni, hát te egy igazi magyar vagy, nem akarod itt hagyni anyádat. Te a gyermekeim anyja vagy, egy anya nem mászkál el barátokkal és nem dolgozgat. Te ennél a cégnél sosem leszel más, csak egy tesztelő. Ostoba vagy, aki azt sem tudja, mennyi kétszer kettő. Sosem értettél rendesen a háztartáshoz, add ide azt majd felmosok én helyetted inkább még egyszer. Te egy szent vagy, a legtisztább lény akit valaha ismertem, te egész biztosan nem hagynál el engem sohasem és nem bántanál meg engem soha.
  • Nem vagy képes asszertív módon kérni, amit szeretnél, vagy amire szükséged van. Ehhez első körben az kéne, hogy felismerd: vannak szükségleteid, ezen szükségletek jogosak, mi pontosan az adott pillanatban a kielégítetlen szükségleted, milyen adaptív módokon lehet kielégíteni, és ezek közül te mit választasz. Angolul tudóknak ajánlom Kris Gage két cikkét, de ha időm engedi, majd megpróbálom lefordítani őket: We Fight Our Feelings – And then distract ourselves to cope, How To Know What You Want – When it’s really hard to figure that out.
  • Felelősnek érzed magad mások érzéseiért és problémáiért. NEM vagy felelős. Mindenki felelős a saját érzéseinek felismeréséért, és kezeléséért. Ha valaki feldühödik és nincsenek rá adaptív megküzdési módjai, vagy nem akarja alkalmazni őket és mondjuk összetöri az autóját amiatt, hogy dühében nem figyel oda eléggé, akkor nem “miattad tört össze az autóm, sőt, te törted össze az autóm mert feldühítettél”. Nincs olyan, hogy “ne idegesíts már”. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tetteink semmilyen hatással nincsenek a többi emberre, de azt igen, hogy a többi ember dönti el, hogy milyen reakciót választ a mi tetteinkre. És az is igaz, hogy nincsen olyan, hogy hibás érzés, de olyan van, hogy maladaptív gondolkodásból fakadó érzés. Ha valaki nem képes kezelni a saját érzéseit és problémáit, menjen vele ő terápiába, fizessen ő pénzt a terapeutának és szánja rá ő a privát szabadidejét, ne te.
  • Másoknak panaszkodsz ahelyett, hogy annak az embernek mondanád el a vele való problémád, aki a probléma valódi okozója. Ha azon kapod magad, hogy az összes barátodnak azt meséled, hogy nem hiszed hogy Alex már megint ezt meg azt csinálta, és szerinted miért mondta ezt és annyira megmondanám neki hogy rosszul esett, de hát tudod milyen, akkor valószínűleg Alex átlépte az egyik énhatárodat és nem vetted észre. Először valószínűleg csak az érzések vannak meg: düh, neheztelés, szomorúság, stb. Valószínűleg ha másoknak meséled a problémát, akkor nem gondolod úgy, hogy Alexszal megoszthatnád a gondolataid és érzéseid a viselkedésével kapcsolatban. Ha odaállsz elé és egyenesen megmondod, hogy ez a viselkedésed számomra nem oké, a mindenkivel meg kell beszélnem – igény alábbhagy, hiszen egy konstruktív átbeszélés (és a számodra elfogadhatatlan viselkedés megszűnése) után a probléma is elmúlik. Ha az átbeszélés nem konstruktív és utána rosszabbul érzed magad, gyanakodj, hogy Alex nem szeretné, hogy énhatáraid legyenek.
  • Érzelmileg könnyen túlterhelődsz. Ez csalhatatlan jele, hogy a legtöbb érzelmi energiád az énhatáraid átlépésére megy el. Ha az énhatáraid a helyükön vannak, az érzelmi energiád arra tudod fordítani, amire való: saját magadra, és a téged feltöltő emberi kapcsolatokra, amikor ott, ritkán, éppen szükség van rá. Ez azt is jelenti, hogy a saját problémáikat és érzelmeiket kezelni képes emberekkel való kapcsolat jóval kevesebb érzelmi munkával jár, hiszen nem várják el, hogy az érzelmeik felismerését, processzálását, visszatükrözését és enyhítését te végezd el helyettük, hanem elvégzik maguk.
  • Mások elismerését keresed. Ez együtt jár az alacsony önértékeléssel, a gyenge énhatárokkal és azzal is, hogy nem tudsz nemet mondani. Ha külső elismeréstől teszed függővé az önértékelésed (mint ahogy ezt anyád beléd verte, hogy csak akkor vagy értékes ha szerinte az vagy), az azzal jár, hogy hagyod, hogy bárki átgázoljon az énhatáraidon.
  • Képtelen vagy elválasztani az önértékelésed attól, hogy mások szerinted mit gondolnak rólad. Ez azzal is jár, hogy valószínűleg magad sem tudod mi a véleményed egyes dolgokról (még ha azt is hiszed, hogy igen). Ha megpróbálod lehámozni, hogy te tényleg szereted-e valójában a szilvát, vagy csak anyád gondolja úgy, hogy a rendes embereknek a szilva a kedvenc gyümölcse, sokszor kiderül, hogy nem tudod, a tiéd mi, sőt azt sem, szereted-e a gyümölcsöt. Hajlamos lehetsz aszerint változtatni a véleményeden, hogy éppen kivel beszélgetsz, főleg mert úgy gondolod, hogy számodra az adott téma igazából mindegy, és legalább a másik örül. A viselkedésed, az életstílusod, a beszédmódod, a döntéseid ahhoz igazítod, hogy szerinted a körülötted levő emberek megítélnek-e, vagy elfogadják-e, esetleg kívánatosnak tartják-e az adott választásod. A legátívelőbb példa erre a bevásárlólista-élet, ahol a társadalom elvárása szerint lediplomázol, ellenkező nemű párt találsz, megházasodsz a megfelelő módon, az elvárt időben az elvárt számú gyereked lesz és a valami közepesen tiszteletreméltó állásod, aztán megöregszel és meghalsz, függetlenül attól, hogy amúgy te tényleg ezekre a dolgokra vágytál volna-e így, ilyen formában, akkor, ennyiszer, és ilyen sorrendben. És ha megpróbálsz bármikor is letérni a mások által neked kijelölt útról, akár csak gondolatban, bűntudatod van, közben pedig mégis elég sokszor álmodozol arról, hogy kosárfonó leszel egy lakatlan szigeten. Te vagy az utolsó ember a szobában a munkahelyeden, vasalt ingben jársz, megtörlöd a lábad a lábtörlőn, közepesen egészségesnek látszó élelmiszereket vásárolsz, nem túl drága az autód, nem vásárolsz fölösleges rikító fülbevalót, nem táncolsz az utcán.
  • Szociális szorongásod van, és mindig benne van az agyad hátuljában a gondolat, hogy mi van, ha hülyén néz ki amit épp csinálsz.
  • Igent mondasz, amikor nemet akarsz mondani. Bűntudatod van amikor nemet mondasz. Minősített esetben utána tíz perccel felhívod az illetőt, bocsánatot kérsz és mégis igent mondasz. Nemet mondasz, amikor igent akarsz mondani (a fenti utolsó szelet rántotthúsra).
  • Nem szólalsz meg, nem emeled fel a hangod, amikor van valami mondanivalód. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ignorálod a problémákat, vagy csöndben maradsz, hogy megőrizd a békét.
  • Magadévá teszed valaki más gondolatait, ötleteit, hitvilágát, értékrendjét, hogy elfogadjon. Leszoksz az edzésről, mert az úgyis csak a hiú buta embereknek van. Ott hagyod a műanyagipari állásod, mert a zöld barátaid nem értenek egyet azzal, hogy ott dolgozol. Elkezdesz vallásos lelkigyakorlatokra járni, mert a párod is oda jár és szerinte az nem igazán jó ember, aki nem. Eladod a papíralapú könyveid amiket úgy szerettél, mert hirtelen “rájössz” arra, hogy párodnak igaza van, és az e-könyv olvasó sokkal kevesebb helyet foglal — majd rájössz, hogy az 1800-as évekből származó köteteid nem kaphatóak elektronikus formában, de az antikvárium már továbbadta őket.
  • Nem szólsz rá arra, aki rosszul bánik veled. Nem fejezed ki sem szavakban, sem tettekkel, hogy vannak számodra nem elfogadható viselkedések. Nem teszed le a telefont, ha valaki ordítozik veled. Nem mész arrébb, ha ütnek. Nem szólsz, hogy így márpedig nem beszélsz velem, és nem hagyod el a helyszínt, ha mégis folytatódik a viselkedés.
  • Túlzottan belefolysz valaki más személyes problémáiba. Hónapokig drogproblémákkal kapcsolatos cikkeket és posztokat bújsz, hallgatod a negativizmust, és mosol fel az drogproblémákkal küzdő barátod után, aki meglepő módon minden segítséged és önfeláldozásod hatására sem megy el az elvonóra, viszont te már a végkimerülés szélén vagy mind érzelmileg, mind fizikailag. Beállva üvöltözik veled, ha nem hallgatod végig a két órás monológjait munkaidőben, majd utána még két órán át hallgathatod az önsajnálatot hogy neki milyen rossz, hogy ordított veled. Éveken át megértően beszélgetsz a szomszéddal a párkapcsolati problémáiról, utánaolvasol, felkészülsz, megosztod a sajátélményt, ő öt évvel később elválik, és rád akaszkodik, mert magányos és nem akar saját magával egyedül lenni. A párod mentális problémákkal küzd, mellette állsz, nem mászik ki, magával ránt. Szakítasz vele, csodával határos módon hirtelen elmegy terápiába és felível az élete, a tied meg lefele, mert beleroppantál. Anyád hitelt vett fel egy második lakásra amit nem tud fizetni, ezért megkér, hogy vállalj kezességet az adósságáért. El kell adnod emiatt a kocsid végül.
  • Nem kommunikálod az érzelmi szükségleteid a legközelebbi kapcsolataidban. A többieké úgyis fontosabb, majd te azokat kielégíted, úgyis ezért szeretnek, mert te ilyen empatikus meg segítőkész meg megértő vagy. Közben gyűlik benned a megvetés és a neheztelés, egyszer csak robbansz, senki nem érti mi ütött beléd. Megrémülsz, azonnal visszakozol, minden marad a régiben, a te érzelmi szükségleteid nem elégülneki ki. Nem is gondolod, hogy jogod van az ilyesmihez, vagy hogy vannak szükségleteid. Néha szomorú vagy, azt hiszed, ilyen az élet, vagy hogy a partnerednek magától kéne rájönnie, hogy neked mi is kell, gondolatolvasással, hiszen ha szeret, vegye észre. Nem gondolatolvasó, te csalódott vagy, hogy nem szeret. Elvárod, hogy valaki más felismerje a szükségleteid anélkül, hogy tisztán és érthetően elmondanád neki ezeket.
  • Elkerülöd a nehéz beszélgetéseket, mert félsz a konfrontációtól és attól, hogy valakinek nem elégíted ki épp az összes igényét tökéletesen és emiatt majd jól nem szeret. Ez a fenti érzelmi szükségletek kielégítetlenségéhez vezet, és az őszinte kommunikáció hiányához. Kialakít egy látszat-konfliktusmentes kapcsolatot, amiben a partnered generálja folyamatosan a konfliktusokat aktívan, te pedig maximum passzív-agresszívan támadod, vagy lenyeled a békákat és éjszaka álmatlanul forgolódsz a brekegésük miatt.
  • Sokszor képtelen vagy őszinte lenni. Nem beszélsz a problémáidról, az érzéseidről (főleg, ha negatívak), arról, ha valakivel gondod van vagy nem értesz egyet. Nem mersz a saját igényeidről vagy preferenciáidról beszélni, attól félvén, hogy elveszíted mások szeretetét, vagy megbántod őket. Hazudsz arról, hogy hol vagy kivel voltál, mert attól félsz, hogy megtorlás fogja követni. Egy idő után azt sem mered elmondani őszintén, hogy mit ettél ebédre, már szinte rutinból, mert úgyis lenne azzal is a környező embereknek valami baja. Félsz nemet mondani, és helyette vagy igent mondasz, vagy inkább azt mondod, hogy “nem érek rá, nem leszek azon a héten a városban”. A “Nem.” az egy teljes, egész magyar mondat. Nem kötelességed válaszolni emberek kérdésére, nem kötelességed megtenni, amit kérnek, nem kötelességed kielégíteni a szükségletüket. Érdemes a “nem”-et olyan embereken gyakorolni először, akikhez semmi közöd és sosem látod őket többet, akár embereknek az utcán amikor megkérdezik megmondod-e mennyi az idő, vagy eladóknak a boltban, bármi ilyesmi. Hülye érzés lesz elsőre, tizedikre is, utána már nem, és akkor lehet gyakorlatba ültetni, és ténylegesen nemet mondani éles helyzetekben, amikor valamit nem akarsz. Magyarázkodás, bocsánatkérés, és egyebek nélkül.

Fontos:

A tanácsok az énhatárok megerősítésére viszonylag biztonságos emberekkel szemben alkalmazandók. Ha abuzív, vagy bántalmazó kapcsolatban vagy, akár legyen ez pár- vagy munkakapcsolat, és félted a saját, vagy szeretteid biztonságát, egészségét vagy életét, akkor ne abban a kapcsolatban kezdd el próbálgatni az énhatáraid, mert ez általában az abúzus fokozásához, eszkalációjához vezet. Amennyiben van erre lehetőséged, keress fel egy – a helyzetedhez releváns – bántalmazottakat segítő szervezetet (NANE, Patent, TASZ, stb.), és vedd velük végig, hogy mit tudsz tenni, hogy a lehetőségekhez mérten ép bőrrel kikerülj ebből a helyzetből amikor készen állsz rá.

Reklámok

Az asszertív jogok listája 3.

12. Jogod van arra, hogy magatartásodat ne magyarázd mások előtt, ha ez nem érint előzetes megegyezést vagy közös érdeket.
Ugyanez vonatkozik másokra is.

Ha előzetesen megbeszéltétek, hogy délben találkoztok valahol, vagy van egy közös üzleti megállapodásotok, hogy ki milyen munkát végez el egy közös projektben, akkor természetesen a másik fél tudjon arról, ha te máshogy döntesz valamit. Ugyanígy neked is van jogod és beleszólásod, ha ugyanebben anyád hirtelen máshogy dönt. Ha a fontos vállalati eseményen részegen óbégatsz az asztal tetején, akkor igen, utána valószínűleg magyarázkodnod kell a főnöködnek. A szomszédodnak, vagy az anyádnak viszont nem.

Az, hogy milyen ruhát veszel fel a munkahelyedre, vagy mit eszel a kollegáiddal a céges vacsorán, arról nem vagy köteles beszámolni, sem magyarázkodni miatta. Sem előzetesen kikérni a véleményét. Ha utána ezzel nyomaszt, akkor az egyedül az ő személyes problémája, de nem a tiéd.

Tovább megyek. Ha családi ebédre vagy hivatalos, és van valamilyen speciális étkezési igényed, az a vendéglátó felelőssége, hogy ezt figyelembe vegye. Dönthet úgy is, hogy nem veszi figyelembe, de ebben az esetben te pedig dönthetsz úgy, hogy akkor nem kérsz az ebédből, vagy viszel magaddal egy dobozban kaját. Ha az anyád bűntudatot próbál benned kelteni, hogy ő mennyit pácolta napokig a húst, és hogy képzeled hogy te azzal jössz hogy vegetáriánus vagy (15 éve) és bezzeg régen szeretted a körömpörköltet, akkor ez az ő problémája. És mondhatja, hogy de ez a bélszín drága volt, de ez megint csak azt jelenti, hogy a saját maga számára létrehozott változatos gondokat (időbefektetés, anyagi befektetés, munka, mosogatás, stb.) a te felelősségeddé akarja tenni és még utána kérj is lehetőleg bocsánatot, amiért ilyen helyzetbe hoztad.

Ha azzal jön, hogy “egy sütikétől nem lesz bajod” miközben tudja, hogy cöliákiás vagy, akkor biztos lehetsz abban, hogy fontosabbnak tartja a saját akaratának érvényesülését, mint az egészséged. Ha az első pár hétben, hónapban tájékozatlan még, akkor természetesen megkérdezhet téged hogy ezt vagy azt ehetsz-e, de a valódi támogató hozzáállás az az, ha saját maga is utánanéz.

Sőt. Ha egyszerűen valamit nem szeretnél megenni, mert most épp nem, ahhoz is jogod van. Magyarázkodás nélkül.

Nem vagy köteles magyarázkodni a személyes döntéseid miatt. Te döntesz a saját tested és életmódod felől (étkezés, testmozgás, szexuális élet, gyerekvállalás, tetoválás, öltözködés, alvás, stb stb.) Ha a nappalidban lógsz a csillárodon, arról sem vagy köteles magyarázkodni (és te viseled a következményét amikor leszakad). Ha az ő nappalijában teszed ezt, akkor természetesen más a helyzet.

És ez más, mint amikor saját magát ássa bele egy gödörbe, és utána szerinte te vagy a felelős.

13. Jogod van arra, hogy a másokhoz való viszonyodat magad alakítsd, a magad által választott eszközökkel, feltéve, hogy ennek során nem sérted mások jogait.
El kell ismerned mások jogát ugyanerre.

Nem szólhat bele, hogy kivel barátkozol, kivel nem barátkozol, kivel tartasz fenn kapcsolatot és kivel nem. Nem kérdőjelezheti meg a párkapcsolatod, se azt ha van, se azt ha nincs.

Ha nem állsz szóba egy rokonoddal, mert bántalmazó, mert nincs közös témátok, mert messze lakik, mert csak, az a te dolgod, és a te, és a rokon közötti emberi kapcsolat. Attól, hogy történetesen anyád rokona is, semmi köze ehhez a kapcsolathoz.

Sőt. A másik szülőddel is jogod van saját, külön kapcsolatot kialakítanod és fenntartanod. Ha megbeszélitek, hogy találkoztok kettesben egy kávéra, és anyád “váratlanul” felbukkan mellette, akkor az nem oké. Ha majd vele akarsz kávézni, akkor vele beszéled meg, ha velük együtt, akkor pedig kettőjükkel.

Nem vagy köteles ugyanúgy viselkedni a tanároddal, a munkahelyi főnököddel, a kollegáiddal, a szomszéddal, mint ahogy ő viselkedik. Kezelheted máshogy az emberi kapcsolataidat.

14. Jogod van eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem a felelősséget mások problémájának megoldásáért. Ha segítségedet visszautasítják, nincs jogod megsértődni.
Nem igényelhetjük másoktól, hogy problémáink megoldásáért felelősséget vállaljanak. Ha mégis ezt akarják, jogunk van visszautasítani a segítségüket.

A bélszínes példánál maradva, ha anyád ezek után ki akarja veled fizettetni a bélszínt, az nem oké.

Ha anyádnak már nem tetszik egyik vagy másik ruhája, golyóstolla, kanapéja, hűtőszekrénye, wckeféje, három hetes szendvicse, és neked akarja adni, nem vagy köteles elfogadni.

Ha épp egy bútort próbálsz összeszerelni és ráütsz a kezedre a kalapáccsal, akkor jogod van elmenni orvoshoz, és nem elmenni orvoshoz. Ha anyád erőszakkal el akar rángatni a kórházba emiatt (hiszen ez is egy lehetőség hogy a hős mártír megmentő anya szerepében tetszelegjen nyilvánosan), akkor nincs joga megsértődni, ha elutasítod a segítségét.

Ha az esküvődet szervezed, vagy épp a gyereked születésére készülsz, nem vagy köteles anyádat bevonni bármelyikbe. Ha anyád ki akarja fizetni a lakodalom költségeit mindenáron, vagy felújítani a gyerekszobát, esetleg ő akar zongorázni vagy főzni az esküvői vacsorán, mindezt jogodban áll visszautasítani. Neki viszont nincs joga megsértődni ezen.

Ha anyád adósságokba veri saját magát, nem várhatja el tőled, hogy te fizesd ki helyette. Ha elveri a fizetését a hónap első napján akár random dolgokra, akár bélszínre, nem várhatja el tőled, hogy a hónap további részében te tartsd el.

Ha felajánlod neki hogy megmetszed a kertben a gyümölcsfáit, és ő erre nem tart igényt, természetesen ugyanúgy nincs jogod megsértődni. És nem várhatod el, hogy a rossz pénzügyi döntéseidért ő viselje a felelősséget.

15. Jogod van arra, hogy függetlennek érezd magad mások jóindulatától, amikor velük ügyeidet intézed, és eltekints attól, hogy előzőleg elnyerd a jóindulatukat.
Nem tarthatsz igényt erre másoktól sem.

Ha közösen kell intéznetek valamit, előtte nem vagy köteles hetekig hajbókolni, ajándékokat vinni, kedveskedni. Nem tagadhatja meg az üzleti szerződésben foglalt vállalásokat vagy pontokat csak azért, mert te épp nem mosolyogtál eléggé őszintén, vagy mert csak másfél órát beszéltek naponta telefonon és nem kettőt (a te számládra).

Ha aláírtátok a szerződést, hogy eladja neked az autóját, nem várhatja el, hogy hálálkodj ezért, sem azt, hogy utána kötelesnek érezd magad furikázni őt összevissza.

Ha megígérte, hogy locsolja a virágaid vagy megeteti a kutyád amíg nem vagy otthon, nem hanyagolhatja el ezt csak azért, mert nem tetszett neki a képeslap amit küldtél, vagy mert nem jöttél haza az üzleti út feléről csak azért, hogy elvidd őt kocsival postára.

Ha megígérte, hogy vigyáz a gyerekedre amíg elmész az orvoshoz, nem hanyagolhatja el a gyereket csak azért, mert szerinte nem vagy vele elég kedves, és amúgy is milyen szülő az aki csak úgy ott hagyja a gyerekét hogy flangáljon a városban.

16. Jogod van azt mondani másoknak, nem érted, mit akarnak tudatni veled, ha szándékaikat, problémáikat, érzéseiket, gondolataikat csupán jelzésekkel próbálják közölni és azt várják tőled, hogy kitaláld azokat.
Nincs jogod elvárni, hogy mások megértsenek, ha csupán jelzések útján próbálod meg tájékoztatni őket.

Egyetlen ember sem gondolatolvasó. A nárcisztikus anyák gyerekei nagyon sokszor képesek nagyon apró jelzésekből, rezdülésekből következtetni arra, hogy anyjuk épp milyen hangulatban van, vagy akár megérezni, hogy májkrémes kenyeret akar enni még mielőtt éhes lenne egyáltalán, de ez nem elvárható.

A tiszta, nyílt, egyértelmű kommunikáció az, amivel hatékonyan lehet gondolatokat közölni.

A szemöldökemelgetés, a sóhajtás, az “úgy” nézés, a legyintés, az nem egyértelmű kommunikáció. A passzív agresszió és a manipuláció szintén nem.

Utólag számonkérni rajtad valamit, amit “tudnod kellett volna”, igazságtalan.

Az egyenes szükségletkifejezés “receptje”: Megfigyelés – Érzés – Szükséglet – Kérés.

A Wikipédián: Erőszakmentes kommunikáció

17. Jogod van az egyedüllétre.
Nincs jogod másoktól zokon venni, ha időről időre magányba akarnak vonulni.

Jogod van bemenni a szobádba, becsukni az ajtót, és olvasni. Vagy tanulni. Vagy nézni a falat. Vagy meditálni. Vagy sírni. Vagy edzeni. Vagy örömöt szerezni magadnak.

Jogod van úgy zuhanyozni, hogy közben anyád nem nyit rád.

Jogod van úgy beszélgetni valakivel telefonon, hogy közben anyád nem áll melletted.

Jogod van úgy olvasni, hogy nem olvassa ő is ugyanazt a vállad fölött.

Jogod van ahhoz, hogy magányba vonulj, és ne akarj interakcióba lépni vele, vagy akár senkivel. A magányra egyeseknek ritkábban van szüksége, másoknak gyakrabban, néhány embernek pedig egyenesen létszükséglet.

Ha magányba vonulsz, azt nem mások ellen teszed, hanem saját magadért.

Ugyanúgy, ahogy te is elfogadod, ha másvalaki azt mondja, hogy “ne haragudj, most nem érek rá”, vagy “most nincs kedvem találkozni”, anyádnak is el kell fogadnia, vagy legalábbis nem terhelheti rád azt, hogy nem tud adaptív módon megküzdeni azzal, hogy a kommunikációs / társasági / egyéb szükségletét nem elégíted ki.

Jogod van a csöndhöz is. A zavartalansághoz. Jogod van aludni is. Ha ezektől valaki megfoszt, főleg ha huzamosabb ideig, gondolj azokra a börtönökre, ahol mindezt kínzásként alkalmazzák, és emberi jogi aktivisták dörömbölnek a kapun az embertelen bánásmód miatt.

Jogod van az egyedüllétre.

 

Az asszertív jogok listája

Az asszertív jogok listája 1.

Ez a lista több helyen is kereng az interneten, a postsorozat alján természetesen meglinkelem a forrást. Tapasztalataim alapján a nárcisztikusok gyerekeinek nagy része nem is tud ezekről a jogokról, illetve ha hallott is róluk, nagyon nehezükre esik egyáltalán elképzelni is, hogy milyen lehet ez, vagy hogyan is lehet érvényesíteni őket, még akkor is, ha nem épp a nárcisztikus szülővel állnak szemben, hanem egy alapvetően nem ellenséges emberrel, például egy jóbaráttal.

Nárcisztikusok gyerekeiként folyamatosan halljuk a háttérből a nárcisztikus szülőnk hangját (akár élőben, akár introjektumként – ami a szülő a fejünkben élő leképezése), hogy mi ezt nem érdemeljük meg, mi erre nem vagyunk képesek, a nárcisztikus úgyis erősebb, illetve hogy ha betartjuk és betartatjuk a saját határainkat, akkor ezzel a másik embert csorbítjuk meg, vagy tulajdonképpen önzők vagyunk, agresszívak, és érdemtelenek.

Nos, ez nem így van. Ezek olyan jogok, amihez minden embernek kivétel nélkül joga van. A rossz embereknek is. A gonoszoknak is. Sőt, neked is.

(Azt nem mondom, hogy anyádnak is, mert ebben éltél egész életedben eddig, és kizárólag az ő igényeit kellett figyelned és ellátnod.)

A vastaggal szedettek a te jogaid. Olvasd el, figyeld magad, ha valahol nagyon belső tiltakozást érzel, vagy az első reakciód az, hogy na ezt azért már mégse, akkor azzal nagyon dolgod van. Igen, még az is a te jogod, megkérdőjelezhetetlenül.

Az alatta levő a mások jogai. A másokkal való törődésben a nárcisztikusok gyerekei általában túlzottan is jók, de azért olvasd el ezt is, és gondold végig. Figyelem: ha a másokkal való interakció során csak te veszed figyelembe a másik ember jogait, de ő a tiedet nem, az súlyos egyenlőtlenség, és egészségtelen a számodra.

Ezek alá leírok egy-két példát ami minket érinthet, ha nektek is van saját személyes, örömmel várom a kommentekben.

1. Jogod van ahhoz, hogy önbecsülésed és méltóságod megőrzése érdekében megfelelően eljárj, még akkor is, ha ezt valaki sérelmesnek találja – feltéve, ha indítékaid, szándékaid nem agresszívek.
Nem vitathatod el mások jogát, hogy hasonlóan járjanak el, még ha ezt sérelmesnek is találod, ha egyébként indítékaik nem agresszívek.

Nem kötelező sem elfogadnod, sem elviselned, ha megaláznak, vagy sértik az érdekeid, esetleg az önbecsülésed. Ezeket a határaidat pedig jogod van betartani. Akár úgy, hogy azonnal kilépsz az adott helyzetből, akár úgy, hogy ideiglenesen vagy végleg megszakítod a kapcsolatot az illetővel. Jogod van jogi útra is terelni a dolgot, ha például rágalmaznak.

2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled, meghallgassanak és komolyan vegyenek.
Neked ugyanígy kell bánnod a hozzád fordulókkal.

Validáció. Mindig ezt hangsúlyozom. Ha épp próbálod megosztani a nárcisztikussal a saját tapasztalataidat, élményeidet, érzéseidet, ő pedig invalidál, akkor nem tartja tiszteletben ezt a jogodat.

Érzések invalidálása: Szomorú vagy, mert a nárcisztikus letagadja azokat a tetteit és azok rád gyakorolt hatását, amikkel az imént szembesítetted, neked pedig arra lenne szükséged, hogy meghallgasson és elfogadja hogy te ezt és ezt érzed. Ezért arra kéred a nárcisztikust, hogy csak hallgassa végig amit mondasz, és ha reagálni szeretne, kezdje azzal, hogy elhiszi, hogy te ezt így élted meg. Erre a sablon nárcisztikus invalidáló válasz az szokott lenni, hogy “De hát az nem is úgy volt”. Ha a nárcisztikus szerint túlérzékeny vagy, vagy jobban kellene tudnod kezelned az ő abuzív viselkedését, és ezzel benned próbál bűntudatot, vagy elégtelenség-érzést kelteni, az abúzus. Valószínűleg sokszor magyarázta gyerekkorodban is, hogy nem azt kellene érezned, amit érzel, vagy nem is az a valóság, mint amit tapasztalsz. Ez is abúzus.

Tiszteletlenség: Megjegyzéseket tesz a megjelenésedre. Hozzád, vagy a tulajdonodhoz ér az engedélyed nélkül.

Nem vesz komolyan: Megkérdőjelezi a döntéseid, az érzéseid, azt, hogy elég felelősségteljes vagy logikus vagy-e, hogy tudod, mit csinálsz, vagy hogy van-e elég okod az adott cselekedetedre.

A tisztelet témakörénél mindig képzelj el valakit, akivel valamennyire rendszeres kapcsolatban vagy. Ez lehet a zöldségárus, a kollegád, vagy a harmadikon lakó bácsi, akivel háromhavonta egyszer találkozol a lépcsőházban és köszönésen kívül nem nagyon beszéltek másról. Amit ők elvárhatnak tőled, te minimum ugyanazt el kell hogy várhasd bárkitől. Nem fogod a zöldségárust arról faggatni, hogy miből telik neki az üzlet bérleti díjára, vagy hogy eléggé átgondolta-e, hogy ő most vöröshagymát árul. Ha megkérdezed, hogy jövő héten már lesz-e padlizsán, és válaszol, akkor nem hülyézed le hogy de hát azt nem is úgy kell termeszteni tehát biztos hogy nem is lesz. Ha a kollegádnak eltörik a kedvenc bögréje, nem fogod azt mondani neki, hogy de hát az csak egy bögre volt, nem lehetsz szomorú. A harmadikon lakó bácsit pedig nem fogod köszönés helyett azzal zaklatni, hogy milyen már az öltözéke, és ha kölcsönkér egy kis lisztet, hogy sütni tudjon az unokáinak, akkor nem tartasz kiselőadást arról, hogy milyen hülyeség liszttel sütni mert az egészségtelen és biztos azért nem engedheti meg magának a nyugdíjából a mandulalisztet, mert nem dolgozott eléggé, de te bezzeg.

Lehet, hogy szökőévente egyszer gondolatban felmerül benned ezek közül egy-kettő, de az biztos, hogy szavakba már nem öntöd. Ugyanígy, ez anyádtól is elvárható, hogy nem kérdőjelezi meg a személyes döntéseidet, az integritásodat, a szavahihetőségedet, az érzéseidet és a tapasztalataid. Szabad elmondanod neki, hogy ha mégis megteszi, te abban a pillanatban leteszed a telefont, kimész az ajtón, kirakod a kocsiból, és ezt tartsd is be, akkor is, ha neki vagy neked kényelmetlen.

A nárcisztikus szülőd nem az újszülött gyereked, akit kötelességed felnevelni. Felnőtt ember, akinek ugyanannyi lehetősége és eszköze van változtatni a maladaptív viselkedésén, terápiába járni, figyelembe venni a számára fontos emberek szükségleteit, illetve új dolgokat tanulni a világról, a társadalomról, a saját mentális állapotáról és rólad, mint bárki másnak. Ahogy te emberfeletti mennyiségű energiát fektetsz abba, hogy valahogy változtass az életeden, vagy egyáltalán túlélj, úgy ugyanennyi energiát ő is bele tud fektetni abba, hogy moderálja a viselkedését a jelenlétedben. Amennyiben nem hajlandó felnőtt emberként viselkedni veled, vagy tenni azért, hogy képes legyen erre, akkor nem tisztel, és valójában nem törekszik veled egyenrangú kapcsolatra.

3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Nem várhatod el a másiktól, hogy bűntudatot érezzen, ha nemet mond a kérésedre.

Mondhatsz nemet és mondj is nemet. Ha te kérsz valamit valakitől, és az nemet mond, akkor általában csöndben el szoktad fogadni, mert erre kondicionáltak. Ez abból is fakad, hogy tudod, hogy visszautasítható vagy, és természetesnek veszed, hogy a másik ember igényei számára előrébb valók a tieidnél. Ezt most fordítsd meg. A te igényeid számodra fontosabbak kell hogy legyenek, mint más igényei, ugyanis hogy a viccet idézzem, belőled csak egy van, mások meg többen vannak. Senki nem fog tudni annyira törődni veled, mint te magad. Ugyanúgy, ahogy nem kérdőjelezed meg, ha más épp nem segít neked, nem ér rád, vagy nem tesz meg érted valamit, azt se kérdőjelezd meg, ha te épp nem teszel meg másért valamit. A kérés azért kérés, mert szabad igent és nemet is mondani rá. Ha csak az igent fogadja el a másik fél, vagy előre sejted, hogy dühöngene, sírna, vagy húzná a száját, ha nemet mondanál, akkor az nem kérés, hanem utasítás.

A kérés teljesítése: szívesség. Áldozol az idődből, az energiádból, a pénzedből, a társaságodból, a szakértelmedből. Akkor is így van ez, ha amúgy örömet okoz neked a másoknak segítés, ezt ne feledd. A kérésre bármikor mondhatsz nemet és ezt egyáltalán nem kell megindokolnod.

Akkor is mondhatsz nemet, ha nem akarod teljesíteni a kérést, nem kell elkendőzni azzal, hogy nem áll módodban. Akkor is mondhatsz nemet, ha a másik emiatt szomorú lesz, mert számára fontos lett volna, hogy igent mondj, ezek az ő érzései és az ő felelőssége. Akkor is mondhatsz nemet, ha emiatt lekési az aznapi vonatot és mondhatsz nemet ezek után arra is, hogy nálad aludjon. Akkor is mondhatsz nemet, ha nem tudod megindokolni mert csak. Akkor is mondhatsz nemet, ha utána megbánod. Akkor is, ha utána az illetőnek elviszi a bank a házát mert te nem adtál kölcsön.

Ha a nemet mondás után bűntudatod van, akkor gondolj arra, hogy valami nem stimmel. Akár beléd nevelt reakció, akár a másik próbál benned bűntudatot kelteni, mindenképpen azt jelenti, hogy vagy nem kérés volt, hanem utasítás, vagy érzelmi zsarolást alkalmaz rajtad az illető, vagy pedig túlságosan beléd verték hogy te vagy az egyetlen ember a Földön, aki nem mondhat nemet, és ez még mindig hatással van a gondolkodásodra és ezzel együtt az érzelmeidre is.

A szimbiota nárcisztikus szülő sokszor retteg attól, hogy független legyél és legyen saját életed, mivel nem képes a saját énjét megkülönböztetni a tiedtől. Minden függetlenedési kísérletedet, így a nemet mondást is a saját pusztulásaként érzékel, és ezért nyílt vagy burkolt módon mindent megtesz azért, hogy ne mondhass nemet. Bűntudatot kelt benned, fenyeget, jelenetet rendez, elhiteti veled hogy egyáltalán nincs más választásod, megpróbál megvesztegetni, elhiteti veled, hogy torz a valóságérzékelésed, illetve hogy a világ sorsa, de legalábbis az életetek múlik azon, hogy igent mondasz-e. Lehetséges, hogy mindezt még te is elhiszed, ha elég jól fejlett a vonatkozó maladaptív sémád, de képes vagy létezni akkor is, ha nemet mondasz, ő is képes létezni akkor is, ha nemet mondasz neki. A nárcisztikus szülőd aktuális öröme vagy bánata semmit nem mond a te szerethetőségedről, vagy arról, hogy jó ember, jó gyerek vagy-e, mindössze arról, hogy aktuálisan éppen mit érez. A saját érzése pedig kizárólag az ő dolga, és az ő felelőssége, te nem tartozol felelősséggel azért, hogy a szülőd mit érez.

Ha szeretnéd gyakorolni a nemet mondást, próbálj meg meg valakinek nemet mondani valami nagyon apró dologban úgy, hogy nem kérsz elnézést, és nem indoklod meg, hogy miért mondasz nemet.

4. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.
Kötelességed tájékoztatni azt, aki ezt kéri tőled, azokról a dolgokról és tényekről, amelyek őt személyében érintik.

Ez arra az esetre is vonatkozik, ha a nárcisztikus rokonod “segít” valamiben, és éppen ő az orvos, a villanyszerelő, a könyvelő, a jogász, vagy a kertész. A “kislányom én jobban értek hozzá” mondat kevés, hiszen a te életedbe, tulajdonodba, egészségedbe avatkozik bele tevőlegesen, tehát jogod van minden egyes részletről tudni, azokról is, amikhez egyébként nem értesz. A tájékoztatásnak pedig nem kötelező eleme a lehülyézés, az ostobának vagy műveletlennek nézés, a hozzá nem értés kifigurázása, a gúnyolódás, vagy a tájékoztatás megtagadása a munka fontosságára vagy az odafigyelésre hivatkozva. Jogod van a tárgyilagos, szakmailag releváns, érthető tájékoztatáshoz. Jogod van ahhoz is, hogy a nárcisztikus ezt ne a saját felsőbbrendűségének bebizonyítására használja fel, tehát ha információt kérsz tőle, akkor azt lehetőleg szakszavaktól mentesen, a te szakmai tájékozottsági szinteden tegye. Jogod van a tájékoztatás rövidségéhez, nem kell elviselned “büntetésből” hatórás kiselőadást bérszámfejtés nehézségeiről, ha a könyvelő rokonod segít elkészíteni az adóbevallásodat.

Ha az anyósod a nőgyógyászod/urológusod, akkor is jogod van az orvosi titoktartáshoz, és ahhoz is, hogy az egészségi állapotodról és az esetlegesen szükséges beavatkozásokról tájékoztasson. Jogod van ahhoz is, hogy annak ellenére, hogy a nárcisztikus rokon a szakértő, te döntsd el egyedül, hogy milyen mértékű és jellegű segítségre van, vagy éppen nincs szükséged. Jogod van felelőtlenül dönteni.

Rendelhetsz cukrászdából tortát akkor is, ha a rokonod cukrász. Kifizethetsz kétszer annyi pénzt egy vadidegen belsőépítésznek, mint amennyit a belsőépítész rokonod kért volna, fele olyan jó minőségű munkáért. Majd te, személyesen levonod magadnak a következtetést, de a rokonodnak nincs joga ezt számonkérni rajtad, vagy felemlegetni.

5. Jogod van arra, hogy ha önérvényesítő jogaid értelmezésében bizonytalanságok vannak, akkor ezeket tisztázd az érintett személlyel.
Tudomásul kell venned a másiknak ugyanezt a jogát, még akkor is, ha te ilyen problémákat nem látsz.

Ha a másik ember megsérti a határaidat, gátolja az önérvényesítésed, ez akkor is így van, ha ezt ő nem veszi észre, tudattalanul csinálja, vagy őt nem zavarja, esetleg az érzelmeire, a nehéz gyerekkorára, vagy bármi másra hivatkozik. Ha nincsen tisztában a személyes határaiddal, vagy az asszertív jogaiddal, akkor ezeket elmondhatod neki. Ha rendszeresen megsért bizonyos határokat, például megérint anélkül, hogy te ezt szeretnéd, belevág a szavadba, invalidál, órákon át beszél hozzád telefonon miközben te dolgoznál, ignorálja a nevelési szempontjaidat amikor a gyerekeid a közelében vannak, akkor jogod van elmondani, hogy itt húzódik a határ, ha átlépi ismételten ez lesz a következménye. Nem kötelességed egynél többször elmondani, a nárcisztikusoknak nem a szövegértéssel van gondjuk, hanem azzal, hogy saját magukra nem tartják érvényesnek a társadalmi együttélés szabályait. Ha azzal kezdi a személyes találkozásaitokat, hogy taperolja a hajad és megjegyzéseket tesz, hogy “mi ez a szénaboglya”, vagy egyszerűen csak lesajnálóan végigméri, esetleg mintegy véletlenül pont van nála hajgumi és a kezedbe nyomja, hogy látom elfelejtetted összekötni a hajad, akkor ezt érdemes tenned: Anya/Apa/egyéb, egyszer mondom el, nagyon figyelj.

Nincs szükségem arra, hogy kommentáld a megjelenésemet, vagy hogy megérints anélkül, hogy én ezt kifejezetten kértem volna. Kérlek, többször ne tedd. Amennyiben legközelebb megjegyzéseket teszel a kinézetemre, vagy hozzám érsz, abban a pillanatban fel fogok állni, és kimegyek az ajtón.

Számíts rá, hogy amint ezt elmondtad, megpróbál hozzád érni, vagy kommentálni a hajad, illetve fennhangon érvel, hogy neki miért is van joga azt csinálni amit akar, és márpedig ő akkor sem fog rád hallgatni. Itt kell felállni és kimenni az ajtón, és ezek után nem kommunikálni vele legalább egy napig.

Számíts arra is, hogy ennek kétféle kimenetele lehet. Vagy csak addig van nyugtod, amíg nem találkoztok, majd utána személyesen ismét teljes mértékben ignorálja a kérésed és a határaid, és fokozatosan eszkalálja a viselkedését, vagy rájön, hogy nem tud elég gyakran nárcisztikus lökethez jutni, ha ritkán lát és ezért valamennyire beadja a derekát.

Az asszertív jogok listája

Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is

Semmi bajom a görögökkel amúgy, ez a régi, eredetileg latin nyelvű közmondás (“Timeo Danaos et dona ferentes“) a trójai faló történetével kapcsolatos.

A nárciszikusok képtelenek az empátiára, és a saját gyereküket általában saját maguk meghosszabbításaként kezelik. Az ajándékozás sosem őszinte önzetlen szeretetből történik, hanem vagy valamilyen meghatározott céllal, vagy valamiért cserébe, vagy rosszindulatból. A nárcisztikusok vagy olyan ajándékot adnak, ami tulajdonképpen nem a megajándékozottnak, hanem nekik jó, vagy olyat, ami a megajándékozott személyiségével, élethelyzetével, értékrendjével teljes mértékben ellentétes, vagy “látszatajándékot”, amivel lehet mások előtt villogni, hogy ő milyen nagylelkű, vagy olyat, amivel lehet valamilyen formában ellenőrzés alatt tartani a megajándékozottat. Mindig gondosan ellenőrzi, hogy a megajándékozott szerinte megfelelő mértékben örül-e, megfelelően gyakran használja-e az adott dolgot, vagy megfelelő mértékben hálás-e. Általában az ajándék ezek keveréke.

A nárcisztikusok mint mindenben, az ajándékozási szokásaikban is hasonlítanak egymásra. Az alábbiak egytől egyig megtörtént esetek alapján íródtak, és mindegyikre hallottam már legalább egy tucat példát.

Az önajándékozás

Ha a nárcisztikus érdekei úgy kívánják, megpróbál olyan ajándékot adni, aminek a megajándékozott örülne. Mivel nem tud saját magából kilépni, ezért olyan ajándékot ad, amit valójában magának szeretne. Természetesen ez teljesen független attól, hogy az áldozat amúgy szeretett volna-e olyasmit, mivel az nem szempont. Ha a nárcisztikus edénykészletre vágyik, akkor azt ajándékoz, ha horrorregényre, akkor azt. Ezek után gondosan ellenőrzi, hogy az áldozat elég gyakran főz-e az edényekben, vagy hogy a regényt elviszi-e magával az összes nyilvános helyre, amin megfordul. Ha úgy ítéli meg, hogy a használat nem elég intenzív, akkor kölcsönkéri, aztán “elfelejti” visszaadni.

Az üvegfej

Ez a típusú ajándék teljesen értelmetlen, használhatatlan, viszont foglalja a helyet. Ilyen lehet például egy életnagyságú üvegfej, amit a nárcisztikus a bolhapiacon talált, majd ajándékba adja “pont te jutottál eszembe amikor megláttam”, illetve “nem lehetett otthagyni” felkiáltások kíséretében. A megajándékozott jólnevelten igyekszik leplezni a döbbenetet és örömöt színlelni, aztán hazaviszi a tárgyat. A nárcisztikus időről időre ellenőrzi, hogy a borzadály a megajándékozott lakásában megfelelően központi helyre került-e, megfelelően tisztán van-e tartva, és eléggé ellehetetleníti-e az ott élők mindennapjait (mert például elfoglalja az egész ebédlőasztalt). Ha az áldozat a tárgy elpakolásával, vagy horribile dictu kidobásával próbálkozik, akkor jön a nárcisztikustól a “Megvan még amit a múltkor kaptál tőlem? Olyan szeretettel választottam ki neked, hogy örülj. Nem az ebédlőasztalon tartottad eddig?” Ez a fajta nárcisztikus nemcsak kötelező ünnepeken, hanem akár hetente is beállíthat egy újabb fölösleges kacattal, amit az áldozatnak “hálából” tárolnia kell élete végéig. Néha vendégeket is hív az áldozathoz, hogy bemutathassa altruizmusát: “Mutasd meg kisfiam Zsóka néninek hogy milyen szép üvegfejet kaptál tőlem, látod Zsókám, hogy megbecsülik, ugye kisfiam”. A nárcisztikus akkor boldog, ha az áldozat életterét kacatraktárrá változtatta és az mozdulni sem tud.

Hoztam is ajándékot meg nem is

Ez a népmesébe illő ajándék csak az ajándékozás pillanatáig kerül a megajándékozott tulajdonába, vagy csak papíron. Általában valami drága dolog, aminek a teljes haszonélvezete utána természetesen a nárcisztikusé, ha már ilyen nagylelkű volt. Tökéletesen alkalmas az önreklámozásra és az elismerő bólogatások begyűjtésére, akiknek elmeséli, hogy mert ő ennyire nagyvonalú, ilyet ajándékozott a gyerekének. Az áldozatnak ilyenkor illik hangot adnia hálájának és annak, hogy mennyire tökéletes az ő szülője, ellenkező esetben több hetes mentális kínzásnak és nyilvános megaláztatásnak teszi ki magát, főleg hogy a repülő majmok mindig a nárcisztikus pártján vannak és kíméletlenül büntetik a hálátlanságot. “Szegény anyád az utolsó megspórolt kisnyugdíjából vette ezt neked, te pedig ott pöffeszkedsz és annyit sem mondasz hogy köszönöm, hát milyen hálátlan alak vagy te. Nem is értem Margitom, hogy hogy bírod ezt a hálátlan gyereket” – itt következik egymás verbális lappogatása és az áldozat nyilvános ekézése. Az ajándék lehet hétvégi ház, üdülési jog, autó, a lényege, hogy papíron lehet az áldozaté, viszont esélye sincs arra, hogy egyszer is használja. Annyi legyen elég, hogy a nevén van egy ilyen drága dolog. A rezsit, kötelező biztosítást, fenntartási díjat persze fizetnie kell. Eközben a nárcisztikus minden hétvégéjét a hétvégi házban tölti, hogy “kisegítsen”, és természetesen az áldozat is szívesen látott vendég, ha hajlandó minden másodpercét terrorban tölteni. A nárcisztikus mindenképpen nyer, mert vagy vért szívhat, vagy övé az egész ház. Az üdülési jogot kizárólag ő veszi igénybe, hiszen neki szüksége van a pihenésre és ennyit igazán megérdemel, “majd ha te is ilyen öreg leszel megérted kisfiam, hát ennyit csak nem tagadsz meg szegény szüleidtől”. Az autót vagy kölcsönkéri és összetöri, vagy esetleg a saját lerobbant húszéves skodáját felajánlja cserébe “Te még úgyis erős vagy én meg már nem tudom forgatni azt a kormányt“. Az orvoshoz járás és a bevásárlás amúgy is fontosabb, mint az áldozat bármilyen tevékenysége. A nárcisztikus akkor is igényt tart az autó egész napos birtoklására, ha amúgy egy hónapig nem mozdul ki a házból. A koncertbérlet minden koncertjére is a nárcisztikus megy el, hiszen “Neked amúgy is a gyerek mellett a helyed, biztos lelkiismeretfurdalásod lenne, hogy szórakozol amíg ő otthon sír, így meg nem vész kárba, majd elmesélem“.

A hasznos csere

A nárcisztikus úgy dönt, hogy a 30 éves kávéfőzője, a 20 éve divatjamúlt saját kezűleg kötött kinyúlt pulóvere, vagy még az őskorban barkácsolt konyhabútora helyett igazán megérdemel valami vadiújat. Saját magának ezt meg is veszi, a régi használhatatlan selejtet pedig odaadja ajándékba. A használt szendvicssütőt nem mossa el becsomagolás előtt, de ezt tilos a megajándékozottnak látványosan észrevennie. Haladóbb nárcisztikusok az ajándékozással egy időben büszkén meg is mutatják a saját maguknak vett márkás vadiúj tárgyat, amire kötelező elismerően csettintgetni és érdeklődést mutatni.

A százforintos boltos

A nárcisztikus végtelenül spórolós alfaja (akinek amúgy telne rá) saját magának sem vesz semmit, és mindennek az értékét azon méri, hogy ingyen volt-e, vagy legalábbis akciós, vagy tizedannyiba került mint bárhol máshol. Éppen ezért az ajándékba adott tárgy is a kínai- vagy a bolhapiacról származik, hamismárkás “Raabok” vagy “Dubwil” vagy “Adios”, esetleg ingyen osztogatták repiajándékként egy rendezvényen, vagy egyenesen lopta. Mivel büszke az üzleti képességeire, és arra, hogy milyen “cseles”, ezért az ajándék átadásakor hosszasan ecseteli, hogy hogyan sikerült sokkal olcsóbban megvennie, mint a szomszéd, hogy az adott párt aláírásgyűjtéskor kapta ajándékba a tollat, esetleg hogyan hozta ki “véletlenül” a boltból. Az ajándék természetesen már az ajándékozás pillanatában használhatatlan, vagy legalábbis egy hét múlva elromlik, de garancia az sajnos nem volt hozzá, ezért visszavinni sem lehet. Haladók képesek tescos “leárazáson” vett lejárt csokit vagy lejárt sajtot ajándékba adni.

(Ezt a típusú nárcisztikust élesen el kell különíteni a szegény nagymamától, akinek tényleg nem telik másra és őszinte szeretetből adja a nyugdíjból félretett ezrest, vagy a kert végében termett három marék diót)

Amíg kicsi voltál és okos és kedves és szép

Ez a típusú nárcisztikus nem hajlandó tudomásul venni és elfogadni, hogy a pici cuki szőke göndör hajasbabája immár negyvenéves felnőtt ember. Sokat mutogat gyerekkori képeket “Nézd milyen édes voltál ugye látod bezzeg most mekkora ló vagy na nézd már” felkiáltások kíséretében, és emlegeti a régi szép időket amikor még bezzeg. Ajándékai között a következők szerepelhetnek: cumisüveg, babáknak való kiscipő vagy kiszokni, homokozó készlet (vödör, lapát, formák), LEGO, fésülős baba, matchbox vagy Transformers. Esetleg 12 darabos puzzle, 6-12 éves korig ajánlott társasjáték. Hozzá is teszi, “Mindig is ilyet szerettél volna kislányom, tudom én“. Ha az áldozat őszintén sokkot kap az ajándéktól, a nárcisztikus egy életre megbántódik, és attól fogva minden találkozáskor elmondja, hogy őt a legőszintébb érzéseiben sértette meg az ő kisgyermeke, mert nem engedi hogy a szerető anya őt szeresse, és a bezzeg a megtört anyai szív.

Az ellenajándék

Mindenkinek van olyan, számára fontosnak tartott tulajdonsága, meggyőződése, ami körülbelül tíz mondatnyi felületes beszélgetés után kiderül az illetőről. Éppen ezért nagyon ritka, hogy valaki olyan ajándékot kapjon, ami pont ebbe tapos bele. A nárcisztikus viszont kéjes élvezettel ad ilyen ajándékot, egyrészt hogy megmutassa, mennyire rosszul is gondolja az áldozat, hogy megtérítse, vagy csak egyszerűen az orra alá dörgölje, hogy nem érdekli a másik ember lelke legmélye, és hogy ebbe a szeretet álcája alatt büntetlenül bármikor beleszarhat, hiszen ő Anya, hiszen ő Szeretetből. Ha bárkinek az áldozat megpróbálja elmesélni, a nárcisztikus kap megértést (“biztos nem tudta, szándékosan úgysem tenne veled ilyet“, “hát nem érti szegény mi az“, “ő csak jót akar“) Ha zsidó, Holokauszt-tagadó könyvet kap ajándékba. Ha keresztény, akkor sátánista metálzenét. Ha nem bírja elviselni a libafosszínt, akkor libafosszínű pulóvert, tökéletesen eltalált fos-árnyalattal. Ha vegetariánus, akkor “Mindent a húsételekről és az élő állat feldolgozásáról” című szakácskönyvet. Ha bioételeket eszik, zacskós leves a születésnapi ebéd. Ha a felesége szőke, szőkenős viccgyűjteményt kap. Ha gluténérzékeny, akkor hatalmas tortát “Ennyitől igazán nem lesz semmi bajod, direkt neked sütöttem három napig“. Ha fél a kutyáktól, akkor Stephen King: Cujo című regényét. Ha pár éve tiszta, miután kikecmergett az alkoholizmusból, akkor whiskyt. Ha egy szobás lakásban él és a modern minimalista bútorok rajongója, akkor hatalmas intarziás rokokó szekrényt.

A megkésett

A nárcisztikus emlékszik rá, hogy általánosban szerettél volna háromemeletes tolltartót, ezért harmincévesen kapsz egyet. Arra is emlékszik, hogy amikor tizenöt éve megvetted a lakásod, nem volt bútorod, ezért kapsz négy összehajtható széket. Két éve említetted, hogy egyszerre lyukadt ki több pár zoknid, ezért kapsz három párat. Most találta meg a magnókazettákat amiket elrejtett számodra az egyik karácsonyra, és most megkapod.

Az áttételes ajándék

Az ajándékot ugyan te kapod a kezedbe és te is bontod ki, de nem neked lesz hasznos, hanem valaki másnak. A születésnapodra a gyerekednek ad csörgőt vagy játékot. A férjednek vesz pulóvert, hiszen említetted, hogy nincs neki elég. Te kapsz egy tábla csokit, a tesód viszont egy mobilt, hogy ne legyen szomorú amiért most nem neki van szülinapja.

Az ígéret

Ez a típusú ajándék általában közepes, vagy teljes anyagi romlásba dönti a megajándékozottat. A nárcisztikus önvizsgálatot tart, beismeri, hogy eddig nem figyelt rád eléggé, de most minden megváltozik. Most látja, hogy szükséged van valamire, amit sosem vennél meg magadnak, mert embertelenül drága, vagy mert úgy érzed, hogy nem érdemled meg, de ő tudja, hogy megérdemled. Hónapokig ecseteli, hogy mennyire kéne már neked egy saját lakás, egy új telefon, vagy egy autó. Egy idő után elhiszed. Utánanéz a hitelopcióknak, linkeket küld, prospektusokat hoz, együtt gondolkozik veled, úgy érzed, végre kialakult közöttetek valami kapcsolat. Hálás vagy. Meg is ígéri, az összeg nagy részét ők fizetik, most végre igazi szüleid lesznek, most meglátták, hogy nyomorogsz az albérletben, sírtak is kicsit amikor megtudták hogy nincs ablakod és penészedik a fal, hogy télen is bringával jársz, hogy már nem tud senki felhívni mert nem működik a gomb. Elkísér a boltba, vagy aláírni a szerződést. Az utolsó másodpercben megkérdezi, lehet-e most úgy, hogy te kifizeted az egészet, mert akkor nem kell macerázni a több bankkártyával, aztán ő másnap utalja. Bólogatsz, persze, te sem szereted a macerát és még ennyit épp ki tudsz fizetni, vagy legalábbis jó lesz így a szerződés, mert majd a segítségükkel röhögve kifizeted a részletet.

Soha többet nem látod a pénzt, ha rákérdezel elterelik a témát, vagy közlik hogy “de hát tudod kisfiam hogy most nekünk nincs pénzünk”. Egy idő után már nem említed, és örülsz, ha valaki odaadja a félig megevett pogácsáját, aznap legalább ettél valamit.

A következő ilyennek is bedőlsz.

Virág elvtárs

Bármit is ad a nárcisztikus, azt kamatostul vissza kell fizetni. Az ajándék hivatkozási alap számára a különféle segítségek, anyagi támogatás, időfeláldozás, lábtörlővé válás, stb. kierőszakolására. Ha bármire a megajándékozott nemet mond, a nárcisztikus aduként előhúzza a “De hát én mit adtam neked és ennyire nem vagy képes cserébe” mondatot. Az undorító norvégmintás pulóverért cserébe fél évig minden héten hallgatni kell a nárcisztikus monológjait, hiszen meddig kötötte. Az ajándékba kapott kenyérpirítóért cserébe kölcsönkéri az áldozat fél fizetését, mert most az ajándék miatt anyagi nehézségeik vannak. Minden találkozáskor fél órás hálálkodást és az anyai szív dícséretét, havonta egyszer a csodálatos anyaság versbe foglalását várja el, hiszen ő ajándékba adott egy bögrét. A hálálkodás elmaradása esetén szívszaggató zokogásban tör ki: “Én már nem is számítok, hát nem örülsz az ajándéknak amit adtam, nem is szereted te igazán anyádat, pedig mennyi mindent megtesz érted”. Pár évtized elteltével az áldozat már könyörög, hogy ne kapjon ajándékot, de kap. És annak mindig kegyetlen és megfizethetetlen ára van.

A büntetés

A nárcisztikusnak az áldozat egy tulajdonsága nem tetszik, és ezért úgy gondolja, jó útra tereli az illetőt, vagy ha nem, hát megbünteti. Három számmal kisebb ruhát vesz ajándékba, hogy bemutassa, ő milyen vékony, a megajándékozott pedig bezzeg milyen kövér és miért nem fogy már le. Erőszakkal felpróbáltatja a ruhát, és mikor az nem jó, kajánul vigyorog és megjegyzéseket tesz. Erősen kopaszodó fiának (láthatóan kamu) hajnövesztőt és fésűt ad. “Hogyan vonzzuk be az ideális partnert” című könyvet vesz a lányának, aki szerinte nem a megfelelő partnerrel él.

Az ellenőrzés

A nárcisztikusnak szüksége van arra, hogy a nárcisztikus energia forrását biztosító alattvalók mindig a rendelkezésére álljanak és töretlen legyen a hűségük. Ezért a nekik adott ajándék arra szolgál, hogy kimutathassák lojalitásukat, vagy legalábbis valamiféle pórázként szolgáljanak. Ha az áldozat rájön az ajándék valódi céljára és ellenkezik, kíméletlenül visszatapossák az engedelmességbe. “Azt akarod, hogy a vendégek lássák, mennyire semmibe veszed anyádat?” “Hát nem szeretsz, azért nem használod?” “Szegény anyádnak a szíve szakad meg, hogy nem örülsz annak, amit szeretetből adott.” “Ajándékba adtuk neked a telefont és sosem veszed fel, mi van, ha azért hívnálak mert apád a halálán van?” Az ajándékba kapott pulóvert minden egyes találkozáskor kötelező hordani, akkor is, ha 35 fokos nyár van. Az ajándékba kapott telefont kötelező felvenni, éjszaka, szex közben, munkahelyen. Az ajándékba kapott könyvet egy héten belül fejből fel kell tudni mondani és utána bármikor idézni oldalszámmegjelöléssel. Ha az ajándékozó szívű nárcisztikus a nap bármely szakában be óhajt kopogni az áldozathoz, hogy ő pont most gondolt rá és hozott egy kis süteményt, kézi csipkét, ütvefúrót, akkor kötelező beengedni, és órákig szórakoztatni.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Találkoztatok már ezekkel az esetekkel, vagy esetleg olyannal, amit nem soroltam fel?

A versengő anya

A versengő anya akkor érzi magát elemében, ha nyer, ha ő a jobb valamiben, vagy legalábbis, ha a vele összehasonlított ember a gyengébb. Ezért eleve olyan versenytársat választ, akivel szemben biztosra mehet, hogy nyer, illetve akivel szemben úgy alakíthatja a szabályokat, hogy csak ő kerüljön ki győztesen. Mivel a gyerekével szemben túlnyomórészt fölényben van testi erő, életkor, tapasztalat, verbalitás, szociális helyzet, anyagiak, stb. tekintetében, ezért a kiszemelt versenytársa a gyerek lesz.

A versengő anyát apa jobban szereti. Ha az ödipális szakaszban vagy, bűntudatot kelt benned és a férjében, vérfertőzésnek tekinti a személyiségfejlődés természetes szakaszát. Ha apa el akar vinni fagyizni, jön ő is. Ha puszit adsz apának, szorosan hozzásimul: “látod apa hogy szereti anyát“?

A versengő anyát Te is jobban szereted. Ha azt kéred, hogy apa meséljen, ő érkezik meg, kezében a mesekönyvvel. Minden megnyilvánulásában a férje felé kihangsúlyozza, hogy te mennyivel jobban szeretsz vele babázni. Hogy külön kérted, hogy anyával menjetek sétálni. Hogy “ugye anya mennyivel finomabb rántottát tud sütni“? Anyával sokkal jobban szeretsz játszani, mint a testvéreiddel, mert ők ugye milyen durvák.

A versengő anya mindig igazibb nő. Ha lány vagy, akkor megtiltja a nővé válás rituáléit, nem sminkelhetsz, nem hordhatsz szép (az övénél divatosabb, drágább, újabb) ruhát, nem szőrteleníthetsz. Vagy nem is tudsz arról hosszú ideig, hogy ilyesmi létezik, vagy egyszerűen megtiltja. Gyakorlottabb nárcisztikusok nem a tiltás eszközével élnek, hanem félelmet, bűntudatot keltenek: “Ha sminkelsz, kurva vagy“. “Nem érdemled meg az új ruhát, szegények vagyunk, a pénz élelemre, lakbérre kell, látod anyád se vesz magának semmit“. “Nem illik ilyet felvenni, mit fognak gondolni rólad“. “Ebben a ruhában ne csodálkozz, ha megerőszakolnak“. “Gyerekeknek nem való a szőrtelenítés, utána sokkal vastagabb lesz, még csúnyább leszel“.

A versengő anya mindig vékonyabb, sportosabb. Ő salátán él, téged pedig túletet. Vigyáz a vonalaira, de te fejlődő szervezet vagy, illetve megbántod, amiért nem tisztelted meg azzal, hogy kétszer szedj a főztjéből, biztosan nem is ízlett, tehát nem szereted. Aggódásnak álcázza, hogy eltilt a sporttól: eleshetsz, a múltkor is felhorzsoltad a tenyered. Az ízületeid nem fogják bírni a futást, tönkre fognak menni. Ha balettozol, öregkorodra nyomorék lehetsz, ezt pedig csak nem akarhatod. Neked most a tanulás a dolgod, nem a futkározás. Ő azért táncolni jár, vagy fitnesszterembe, de te erről úgysem tudsz, vagy az más. Kitesz egy közös fotót Facebookra, amin ő szép, te épp fintorogsz, és betagel. Bezsebeli a “de csinos vagy Gizikém“-kommenteket, aztán alákommenteli, hogy “hát igen, szegény lányom kicsit meghízott az utóbbi időben“.

A versengő anyának mindig jobb partnerei vannak. A te párválasztásodat kritizálja, leszólja, a barátod/férjed nem elég gazdag, nem elég jól öltözött, nincs elég diplomája, nem szereti eléggé Van Goghot, kevesebb könyve van, értelmetlen hobbijai vannak, göndör a haja, vagy olyan furcsán vizenyőssárga a szeme. Vagy egyszerűen csak érzi, hogy nem neked való, majd meglátod hogy tönkretesz. “Bezzeg az apád, na ő aztán igen, neki saját vállalkozása van“. “Apád bezzeg eltartott minket amikor kicsi voltál“. Ha barátja van, akkor az lehetőség szerint jó testű, vagy legalábbis gazdag, illetve tud valamit, amivel társasági eseményeken villogni lehet. “A Pista épp a G8-ak találkozóján van mint kihelyezett tudósító“. Ha esetleg mégis neked lenne vonzóbb partnered, akkor igyekszik elszeretni tőled, meglepően sikeresen. Véletlenül nyer egy kétszemélyes belépőt az Operabálba, de sajnos apád nem ér rá, ezért felkéri a férjedet, hogy kísérje el. Utána elhenceg neked, hogy mennyire irigyelte mindenki, hogy milyen fiatal pasija van. Ha a partnered ne adj’Isten visszautasítja, akkor tönkreteszi a kapcsolatotokat: “Nem fogja neked bevallani, de udvarolni kezdett ám nekem“.

A versengő anyának mindene megvan, ami neked is, csak olyanabb. Ők is voltak Horvátországban nyaralni, de ők két hétre, és utána még elruccantak Dubaiba is. Látta, hogy vettél egy mosogatógépet, ezért felújította a konyhát, és a fürdőszobát is. Lát rajtad egy szép pulóvert, ezért vesz magának egy ugyanolyat, ha lehet, egy számmal kisebbet. Ő még kapott jegyet a híres zenekar koncertjére. Ők is voltak vacsorázni, de ők feleannyiért, az egy olcsóbb étterem de istenien főznek persze. Te tizenkétórázol, ő tanfolyamokra iratkozik be, hiszen az embernek mindig kell valami hobbi, ami értékes tudást is ad. Még mindig nem főzöd elég finomra a pörköltet, ahhoz azért érzék kell, meg tapasztalat. Ő hallott arról elsőként, hogy a Katika terhes, hát te nem is tudtad? Neki már tizennyolc évesen munkája volt, te csak azért nem találsz, mert nem akarsz.

A versengő anya lehet, hogy ráébred: semmit nem tud felmutatni veled szemben. Ekkor elveszi az örömödet. Fanyalogva simítja végig a kezét az új blúzodon: “hát manapság már csak ilyen rossz minőségű anyagok vannak“. “Szép-szép a lakásod, de tudod te ezt mind takarítani“? “Nem lehet, hogy mégis viselkedészavaros a gyereked“? “Eszik ez rendesen“? “Ilyen korban már csak nem kéne ennyit szórakozni járnod, nem fognak komolyan venni“. “Biztos minden rendben van köztetek a Bélával“? “Olyan keveset látunk, nem kéne ennyit dolgoznod, szegény anyádék“. “Örülök kislányom, hogy ilyen szépen éltek, bezzeg amikor apáddal összekerültünk, a patakban mostuk a tányért és egy cipőn osztoztunk ketten, oszt mégis vállaltunk téged, te meg itt önző vagy és mégse akarsz gyereket“. “Szegény állat biztos szenvedni fog abban a kis kertben“. “Érezd jól magad, ne törődj vele, hogy anyád itthon aggódik egyedül, menj csak“.

A versengő anya akkor is nyer, ha nem nyer. Ha benne maradsz a versenyben, ha megpróbálsz örömöt okozni neki azzal, hogy hagyod nyerni valamiben, akkor is: nem tudsz elég kevés lenni ahhoz, hogy megfelelj. Ha pedig nem vagy elég kevés, akkor nem vagy elég, tehát ismételten ő nyert, te pedig vesztettél. A helyzetből nehéz kilépni, nehéz saját élményeket gyűjteni úgy, hogy ne akarjon rögtön a részese lenni, és nem könnyű elhinni, hogy márpedig elég vagy, nagyonis.

De nem lehetetlen.

A diszfunkcionális családok tizenegy parancsolata

Thomas F. Fischer listája következik a diszfunkcionális családok működésének legjellemzőbb elemeiről. Bármilyen hasonlóság a valósággal nem a véletlen műve, azokra a családokra meglehetősen igaz, ahol legalább az egyik szülő nárcisztikus.

Első Parancsolat:
A tökéletes élet látszatát tartsd fent.

Példahelyzet: Ez a parancsolat elrejti a családi titkokat. Ha az apád részegen tántorogva leesett a lépcsőn, nem mondhatod el az igazat. Ehelyett újra kell értelmezned a valóságot egy elfogadható fantáziává. “Apu nem volt részeg, csak elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. Szegény Apu.”

Alkalmazás: Még ha a saját szemeddel látod is, akkor sem valóságos. Bizonyosan rosszul láttad, vagy hibáztál. Ezért rakd össze az eseményeket úgy a fejedben, hogy az szépnek és tiszteletre méltónak látsszon. Ha nem teszed, az emberek azt fogják hinni rólad, és rólunk is, hogy őrültek vagyunk. Mi pedig nem szeretnénk, hogy ezt gondolják, ugye?

Mottó: Hidd mindig az igazat, csakis az igazat, az alkoholista igazat.

Második Parancsolat:
Mindig önellentmondó üzeneteket küldj, különösen ha ez kapcsolatokat érint.

Példahelyzet: Egy uralkodó apa a következőt mondja a gyerekének: “Úgy szeretlek. Na kotródj innen és hagyj békén.”

Alkalmazás: Te nem tudod igazán, hogy mi valódi. Az apád vagy szeret, vagy gyűlöl. Mivel sosem tudhatod biztosra, ezért abban sem lehetsz soha biztos, hogy bárki is a világon azt mondja, amit valójában gondol, hiszen azok, akiket a legjobban szerettél, mindig önellentmondásos üzeneteket közvetítettek feléd. Jól hangzott, amit mondtak, de nem bízhattál bennük.

Mottó: Kerüld el az embereket és a kapcsolatokat. Ez a legbiztonságosabb, amit tehetsz.

Harmadik Parancsolat:
Légy felnőtt.

Példahelyzet: A gyerekek arra kényszerülnek, hogy a szüleik érzelmi, fizikai vagy szexuális szükségleteit kielégítsék, illetve ellássák szüleik “gyerekes” igényét a hatalomra, figyelemre, szexre, és valahova tartozásra. Hogy ezek a gyerekek elkerüljék azt, hogy a szüleik fizikailag vagy érzelmileg elhagyják őket, inkább a saját szüleik “szüleivé” válnak. Az ilyen környezetben felnőtt gyerekek nem igazán emlékeznek arra, hogy lett volna gyerekkoruk. Emiatt mindig is azt várták el tőlük, hogy felnőttek legyenek.

Alkalmazás: Ha gyerekként viselkedsz és spontán vagy, akkor felelőtlen vagy és rossz. Minden körülmények között felelősségteljes felnőttként kell viselkedned, akkor is, ha történetesen ötéves vagy.

Mottó: Nincs olyan, hogy gyerekjáték. Ez itt mind komoly dolog.

Negyedik Parancsolat:
A titkokat ne fecsegd ki.

Példahelyzet: Apának van egy “titka”, amit csak ő és a kislánya tudnak. Természetesen a kislány nem mesélheti el Anyának. Ha elfecseged, Apa bántani fog, Anya pedig elhagy téged és soha többet nem jön vissza

Alkalmazás: A gyerek legfontosabb feladata, hogy a szülei és a család jó hírnevét megvédje a közösség szemében. Vigyázz mit beszélsz és légy nagyon óvatos, hogy ne viselkedj furcsán más emberek előtt. Elvégre mi a családod vagyunk és meg kell védenünk egymást. Ha csendben vagy, lojális vagy a családodhoz. Ha nem, akkor nem fogunk szeretni.

Mottó: Ha valakit igazán szeretsz, akkor ezt úgy mutatod ki, hogy hűségesen megvéded a “titkaikat”, mindenáron.

Ötödik Parancsolat:
Védd meg a család imázsát.

Példahelyzet: Az egyik családtag öngyilkosságot követ el. Mivel nem elfogadott erről beszélni még a családon belül sem, az összes fényképet, emléktárgyat, és bármi olyat, ami azt jelezné, hogy ez a családtag valamikor élt, meg kell semmisíteni. Elvégre a mi családunkban soha senki nem lenne öngyilkos, nem igaz???

Alkalmazás: A mi családunkban soha semmilyen probléma nincs, ugye? Még ha lenne is, nem szükséges megbeszélnünk, vagy foglalkoznunk vele. Végül is ezek nem fontosak. Egyszerűen letagadjuk a létezésüket és így nem kell foglalkoznunk a gyásszal.

Mottó: Az élet túl fájdalmas ahhoz, hogy a fájdalommal, vagy a problémákkal foglalkozzunk. Ha ignorálod, magától elmúlik.

Hatodik Parancsolat:
Ne érezz.

Példahelyzet: A gyerek sírdogál, mivel a legjobb barátja külföldre fog költözni. “Hülye vagy, mit bőgsz itt emiat. Hagyd már abba a sírást!” üvölti az anyja dühösen.

Alkalmazás: Mivel bármilyen érzelemkifejezés elárulhatná a családi titkot, hogy mégsem annyira tökéletes minden, ezért minden érzelmet el kell nyomni és el kell fojtani. Hiszen mi egy normális család vagyunk. Mi nem vagyunk olyanok, mint más családok, ahol az emberek dühösek, szomorúak, vagy ijedtek.

Mottó: Légy tiszteletreméltó. A tiszteletreméltó emberek pedig soha nem mutatják ki az érzelmeiket, vagy a fájdalmukat.

Hetedik Parancsolat:
Hagyd, hogy áthágják a határaidat, különösen azok számára, akik “szeretnek” téged.

Példahelyzet: Egy gyerek megpróbál kitartóan a saját erejéből elvégezni egy feladatot, hogy sikert és elismerést érhessen el. “Ne légy már ennyire makacs!” mondja Anya. “Add már fel. Sokkal fontosabb dolgokkal kéne foglalkoznod! Tedd el azt a hülyeséget és takarítsd ki a házat, hát ennyire nem szereted Anyádat, hogy még ezt sem teszed meg? Na ugye szereted Anyát, mutasd meg szépen.”

Alkalmazás: Bármi, ami számodra fontos, nem érdemes arra, hogy megvédd. Csak azok mondhatják meg, hogy mi fontos és mi nem az, akiket szeretsz. Felejtsd el a saját gondolatokat és csináld szépen azt, ami mindenki mást boldoggá tesz.

Mottó: Mivel mások jóval értékesebbek, mint te vagy, ezért nincs semmi jogod ahhoz, hogy saját határokat húzzál meg, vagy döntéseket hozz.

Nyolcadik Parancsolat:
Légy mindig résen.

Példahelyzet: A gyereket folyamatosan emlékeztetik rá, hogy a világ egy veszélyes hely. Az emberekben sem lehet megbízni. Maradj tartózkodó, ne kerülj túl közel senkihez.

Alkalmazás: Csak úgy lehetsz ebben a világban biztonságban, ha nagyon óvatos vagy és elszigeteled magad másoktól. Légy óvatos. Mindig legyél résen, hiszen bármikor fájdalmat okozhatnak neked. Ha szükséged volna rá, akkor se merészelj segítséget kérni. Oldd meg egyedül, az a biztos.

Mottó: Mindig legyél ugrásra kész, a veszély bármikor lecsaphat. A bölcs ember mindig inkább túlságosan felkészült, és soha nem bízik meg semmiben és senkiben.

Kilencedik Parancsolat:
Ne fogadj el senkitől semmit, csinálj meg mindent egyedül.

Példahelyzet: A szülők állandóan emlékeztetik a gyereket, hogy nincs megbízható ember. Ha valaki érted tesz valamit, akkor manipulálni akar.

Alkalmazás: Szigeteld el magad mindenkitől és ne barátkozz senkivel. Elvégre ha túl közel kerülsz hozzájuk, akkor kihasználnak, fájdalmat okoznak és bántalmaznak. Sose feledd: senki sem kedves veled ingyen, maximum ha akarnak tőled valamit.

Mottó: Oldj meg mindent magad.

Tizedik Parancsolat:
Légy tökéletes.

Példahelyzet: “Csak azért, mert a bizonyítványod színötös, még nem jelenti azt, hogy nem tudtál volna jobban teljesíteni. Lusta vagy és nem tanulsz eléggé. Na húzz vissza tanulni, és meg ne lássam hogy csillagos ötösnél rosszabbat hozol!

Alkalmazás: Ha nem vagy mindenben tökéletes, nem vagy szerethető. Senki sem fog szeretni. Mindegy mennyire jó vagy, sosem vagy elég jó. De azért próbálkozz, legyél még annál is jobb!

Mottó: Csak annyira vagy értékes, amennyire a teljesítményed az. Az pedig még mindig nem elég jó.

Tizenegyedik Parancsolat:
Se magadnak, se másnak ne bocsáss meg.

Példahelyzet: “Mindig az utamban vagy te gyerek! Miért nyaggatsz mindig azzal, hogy játsszak veled? Hát nem emlékszel, hogy múlt évben már játszottam veled? Neked soha semmi nem elég? Szégyellned kéne magad. Mars a szobádba. Ne zavarj.”

Alkalmazás: Az egyetlen módja annak, hogy bocsánatot és szeretetet kapjak az az, ha kiérdemlem a tökéletességemmel. Minél inkább bűntudatom van, annál keményebben kell megdolgoznom azért, hogy mások elismerését elnyerjem. Ha hibát követek el, még ha oly kicsit is, visszautasítanak, azt gondolják, hogy inkompetens és értéktelen vagyok. Rettegek attól, hogy hibázni fogok, pedig tudom, hogy hibázni fogok, és emiatt annyira bűnösnek érzem magam. Ezért még akkor sem csinálom meg, ha úgy vélem, hogy meg tudnám. Hiszen lehet, hogy hibát követnék el, és akkor mit csinálnának velem! Soha nem tudnék visszamenni és a szemükbe nézve bocsánatot kérni!

Mottó: Mivel Jézus nem bocsát meg nekem, én sem tudok megbocsátani neked.

A diszfunkcionális családok tizenegy parancsolata:
Összefoglaló

Ez az első és nagy parancsolat:

“Legyél “jó” ember: Légy vak, légy csendben, légy érzéketlen, légy óvatos, tartsd meg a titkokat, óvakodj a valóságtól, óvakodj a kapcsolatoktól, ne sírj, ne bízz, ne érezz, légy komoly, ne beszélj, ne szeress, és mindenek felett, hitesd el mindenkivel, hogy tökéletes vagy… még akkor is, ha ettől bűntudatod van.

A második pedig hasonlatos ehhez:

“Mivel értéktelen vagy és amúgy sem szeret senki (még te sem szereted magad), ezért ne is próbálj megváltozni. Nem érdemled meg a beléd fektetett energiát, és amúgy sem tudnád megcsinálni akkor sem, ha megpróbálnád. Isten sem fog neked segíteni. Húzzál vissza oda, ahova tartozol. Ott semmi probléma nincs, tehát mégis mi bajod? Látod, megmondtam hogy hülye vagy.”

Innen

Ki mint vet, úgy arat: a természetes következmény

Ha szükségesnek látod, hogy korlátozd a kapcsolat mennyiségét, vagy minőségét egy abuzív családtagoddal, erre elég furcsán tudnak reagálni az ismerősök:

  • “Jaj, de hát akkor most a bátyádnak egyedül kell karácsonyoznia.”
  • “De hát így megtagadod az unokákat a nagyszüleiktől.” (ezt akkor is lehet hallgatni, ha történetesen ők nem akarnak hallani az unokákról)
  • “Most akkor a nővéred teljesen egyedül fog maradni, mi lesz így vele.” (mintha valahogy egyedül a te felelősséged lenne, hogy a nővéred életében legyenek emberek)
  • “Öregségükre magukra hagyod szegény szüleidet.” (az nem téma, hogy téged meg egész gyerekkorodban magadra hagytak)

Ilyenkor szoktam elkezdeni elmagyarázni ezeknek a jóindulatú, kedves, altruista embereknek, hogy mit is jelent a természetes következmény kifejezés. A természetes következmény az olyan valami, amit bárki logikusan várhat egy bizonyos cselekvés következtében. Az egyáltalán nem meglepő, hogy az abuzív, kontrollmániás, bunkó, szeretettelen, nemtörődöm emberek népszerűtlenek. Bármi más igen furcsa, sőt természetellenes lenne.

Ha például a testvéred kontrollmániás, manipulatív, kritikus, ítélkező, köpönyegforgató, önző, féltékeny, ellenséges, vagy csak egyszerűen nagyon kényelmetlen a társaságában lenni, igen valószínű, hogy minden kapcsolatában problémái vannak, nemcsak veled. A legtöbb rokon igyekszik távolságtartó lenni vele, a kollegái nem szeretik, és a legtöbb ember elkerüli. Valószínűleg nem lesz túl sok közeli, szeretetteli kapcsolata. Talán lesz néhány barátja, de igen kevesen fognak vállalkozni egy hosszú távon egyirányú kínlódásra. Ez például a természetes következménye a testvéred viselkedésének.

Figyelmeztesd az ilyen embert egyszer, aztán még egyszer. Harmadszor már semmi dolgod vele.

Ha a húgod melegszívű, szeretetteljes, odafigyel mások érzéseire, tiszteletteljes, kedves, barátságos természetű, akkor az emberek szeretni fogják a társaságát. Ha empatikus és nyitott, akkor lesznek barátai, és tartalmas kapcsolatai. (most itt nem a birkalelkűségről beszélek, hanem a nemtroll hozzáállásról) Ez is egy természetes következmény, csak ez a barátságos viselkedésé, pozitív tetteké, a másokra való nyitottságé.

Még a kutyák is képesek arra, hogy a kutyaiskolában szép folyamatosan megtanulják megváltoztatni a viselkedésüket, hogy ha egy bizonyos viselkedés folyamatosan kellemetlen következményekkel jár számukra. Ha egy ember egy bizonyos viselkedése számára mindig negatív következményekkel jár, dönthet úgy, hogy elmegy terápiába, megváltoztatja a viselkedését, stb.

Ha az abuzív ember nem vállalja fel azt a felelősséget, hogy megváltoztassa a destruktív viselkedését, azt feltételezhetjük, hogy teljesen elégedett a viselkedése eredményével még akkor is, ha esetleg panaszkodik, vagy a negatív következményt arra használja fel, hogy szimpátiát gerjesszen saját maga iránt. Ha nem bánja amit tesz, csak nagyon látványosan sajnálja magát, akkor a tény az, hogy a tettei természetes következményei számára nem eléggé kellemetlenek ahhoz, hogy bármi konstruktívat csináljon. Amikor a természetes következmények eléggé fontossá vagy fájdalmassá válnak, meg fogja változtatni a viselkedését.

Amikor elkezdtem kiállni saját magam mellett, az apám, aki folyamatosan anyám abuzív viselkedése miatt panaszkodott nekem, közölte velem, hogy én vagyok egyedül, akinek anyámmal bármi baja van. Ekkor emlékeztettem rá, hogy ha észrevette, mindenki eltűnt szép lassan az életükből és teljesen egyedül vannak. A barátaik szép lassan lekoptak, a rokonoknak fontosabb elfoglaltságuk lett, volt akivel összevesztek, és most nincs körülöttük egyetlen ember sem. Gyerekkoromban rengeteg ismerősük, barátjuk, rokonuk volt, akik mind rejtélyes okból szublimáltak az idők során. Egy-két rokon tartja velük a kapcsolatot (talán mondanom sem kell, véletlenül ők is döbbenetesen abuzív emberek).

Anyám, mint a legtöbb bántalmazó, általában az udvarias, kedves, humoros, jó ember álarcát viselte az emberek között. De mivel a műbájolgással nem lehet túl sokáig megtéveszteni mindenkit, egy idő után be-beláttak az álarc mögé, és végül ráébredtek, hogy nekik erre nincs szükségük. És ekkor a kapcsolat hirtelen véget is ért.

Én nem az egyetlen voltam, akinek baja volt vele. Bár valószínűleg én voltam az egyetlen, aki megszólalt és ezt kimondta, ahelyett, hogy egyszerűen eltűnt volna. (Egy-két halvány emlékem van, hogy néhány barát azért tűnt el a térképről mert nagyon “bunkó dolgokat hazudtak” anyámról, de róluk nem is esett több szó a családban.) A megszűnt barátságok okai mindig a barátok voltak, sosem anyámék.

Ha minősíthetetlen stílusban üvöltözöl a főnököddel, a természetes következmény az, hogy kirúgnak. Ha nem tanulsz egy nehéz vizsgára, a természetes következmény az, hogy megbuksz. Ha nem védekezel szex közben, ne legyél meglepődve ha összeszedsz valami fertőzést. Ha megbökdösöd a medvét az erdőben egy faággal, a természetes következmény az, hogy széttép. Ha még azokat az embereket is tiszteletlenül kezeled, akik amúgy szeretnek, a természetes következmény az, hogy elüldözöd őket magad mellől. Ezek a tetteid természetes következményei. Ha meglepetten viselkedsz ezek után, akkor maximum csak még közönyösebbnek és taplóbbnak fogsz látszani.

A természetes következmények azért léteznek, hogy tanulni lehessen belőlük: persze csak azok, akik tanulni szeretnének. Ha a bántalmazó úgy dönt, hogy felvállalja nyilvánosan a tetteiért a felelősséget, őszintén bocsánatot kér, megígéri, hogy változtat és tartósan meg is változtatja a bántó viselkedését, akkor lehet arra esélye, hogy valamit visszaállítson a kapcsolataiból. (Ebben az esetben a bántalmazott lehetősége, hogy megbocsájt, vagy nem, de semmiképpen sem kötelessége!) Ha a bántalmazó úgy dönt, hogy megkeményíti a szívét és továbbra is ignorálja mások érzéseit, akkor számolnia kell azzal, hogy egyedül fogja leélni a hátralevő életét. Ez a cselekedet és a következmény közötti kapcsolat.