Tag Archive | A maga módján

Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is

Semmi bajom a görögökkel amúgy, ez a régi, eredetileg latin nyelvű közmondás (“Timeo Danaos et dona ferentes“) a trójai faló történetével kapcsolatos.

A nárciszikusok képtelenek az empátiára, és a saját gyereküket általában saját maguk meghosszabbításaként kezelik. Az ajándékozás sosem őszinte önzetlen szeretetből történik, hanem vagy valamilyen meghatározott céllal, vagy valamiért cserébe, vagy rosszindulatból. A nárcisztikusok vagy olyan ajándékot adnak, ami tulajdonképpen nem a megajándékozottnak, hanem nekik jó, vagy olyat, ami a megajándékozott személyiségével, élethelyzetével, értékrendjével teljes mértékben ellentétes, vagy “látszatajándékot”, amivel lehet mások előtt villogni, hogy ő milyen nagylelkű, vagy olyat, amivel lehet valamilyen formában ellenőrzés alatt tartani a megajándékozottat. Mindig gondosan ellenőrzi, hogy a megajándékozott szerinte megfelelő mértékben örül-e, megfelelően gyakran használja-e az adott dolgot, vagy megfelelő mértékben hálás-e. Általában az ajándék ezek keveréke.

A nárcisztikusok mint mindenben, az ajándékozási szokásaikban is hasonlítanak egymásra. Az alábbiak egytől egyig megtörtént esetek alapján íródtak, és mindegyikre hallottam már legalább egy tucat példát.

Az önajándékozás

Ha a nárcisztikus érdekei úgy kívánják, megpróbál olyan ajándékot adni, aminek a megajándékozott örülne. Mivel nem tud saját magából kilépni, ezért olyan ajándékot ad, amit valójában magának szeretne. Természetesen ez teljesen független attól, hogy az áldozat amúgy szeretett volna-e olyasmit, mivel az nem szempont. Ha a nárcisztikus edénykészletre vágyik, akkor azt ajándékoz, ha horrorregényre, akkor azt. Ezek után gondosan ellenőrzi, hogy az áldozat elég gyakran főz-e az edényekben, vagy hogy a regényt elviszi-e magával az összes nyilvános helyre, amin megfordul. Ha úgy ítéli meg, hogy a használat nem elég intenzív, akkor kölcsönkéri, aztán “elfelejti” visszaadni.

Az üvegfej

Ez a típusú ajándék teljesen értelmetlen, használhatatlan, viszont foglalja a helyet. Ilyen lehet például egy életnagyságú üvegfej, amit a nárcisztikus a bolhapiacon talált, majd ajándékba adja “pont te jutottál eszembe amikor megláttam”, illetve “nem lehetett otthagyni” felkiáltások kíséretében. A megajándékozott jólnevelten igyekszik leplezni a döbbenetet és örömöt színlelni, aztán hazaviszi a tárgyat. A nárcisztikus időről időre ellenőrzi, hogy a borzadály a megajándékozott lakásában megfelelően központi helyre került-e, megfelelően tisztán van-e tartva, és eléggé ellehetetleníti-e az ott élők mindennapjait (mert például elfoglalja az egész ebédlőasztalt). Ha az áldozat a tárgy elpakolásával, vagy horribile dictu kidobásával próbálkozik, akkor jön a nárcisztikustól a “Megvan még amit a múltkor kaptál tőlem? Olyan szeretettel választottam ki neked, hogy örülj. Nem az ebédlőasztalon tartottad eddig?” Ez a fajta nárcisztikus nemcsak kötelező ünnepeken, hanem akár hetente is beállíthat egy újabb fölösleges kacattal, amit az áldozatnak “hálából” tárolnia kell élete végéig. Néha vendégeket is hív az áldozathoz, hogy bemutathassa altruizmusát: “Mutasd meg kisfiam Zsóka néninek hogy milyen szép üvegfejet kaptál tőlem, látod Zsókám, hogy megbecsülik, ugye kisfiam”. A nárcisztikus akkor boldog, ha az áldozat életterét kacatraktárrá változtatta és az mozdulni sem tud.

Hoztam is ajándékot meg nem is

Ez a népmesébe illő ajándék csak az ajándékozás pillanatáig kerül a megajándékozott tulajdonába, vagy csak papíron. Általában valami drága dolog, aminek a teljes haszonélvezete utána természetesen a nárcisztikusé, ha már ilyen nagylelkű volt. Tökéletesen alkalmas az önreklámozásra és az elismerő bólogatások begyűjtésére, akiknek elmeséli, hogy mert ő ennyire nagyvonalú, ilyet ajándékozott a gyerekének. Az áldozatnak ilyenkor illik hangot adnia hálájának és annak, hogy mennyire tökéletes az ő szülője, ellenkező esetben több hetes mentális kínzásnak és nyilvános megaláztatásnak teszi ki magát, főleg hogy a repülő majmok mindig a nárcisztikus pártján vannak és kíméletlenül büntetik a hálátlanságot. “Szegény anyád az utolsó megspórolt kisnyugdíjából vette ezt neked, te pedig ott pöffeszkedsz és annyit sem mondasz hogy köszönöm, hát milyen hálátlan alak vagy te. Nem is értem Margitom, hogy hogy bírod ezt a hálátlan gyereket” – itt következik egymás verbális lappogatása és az áldozat nyilvános ekézése. Az ajándék lehet hétvégi ház, üdülési jog, autó, a lényege, hogy papíron lehet az áldozaté, viszont esélye sincs arra, hogy egyszer is használja. Annyi legyen elég, hogy a nevén van egy ilyen drága dolog. A rezsit, kötelező biztosítást, fenntartási díjat persze fizetnie kell. Eközben a nárcisztikus minden hétvégéjét a hétvégi házban tölti, hogy “kisegítsen”, és természetesen az áldozat is szívesen látott vendég, ha hajlandó minden másodpercét terrorban tölteni. A nárcisztikus mindenképpen nyer, mert vagy vért szívhat, vagy övé az egész ház. Az üdülési jogot kizárólag ő veszi igénybe, hiszen neki szüksége van a pihenésre és ennyit igazán megérdemel, “majd ha te is ilyen öreg leszel megérted kisfiam, hát ennyit csak nem tagadsz meg szegény szüleidtől”. Az autót vagy kölcsönkéri és összetöri, vagy esetleg a saját lerobbant húszéves skodáját felajánlja cserébe “Te még úgyis erős vagy én meg már nem tudom forgatni azt a kormányt“. Az orvoshoz járás és a bevásárlás amúgy is fontosabb, mint az áldozat bármilyen tevékenysége. A nárcisztikus akkor is igényt tart az autó egész napos birtoklására, ha amúgy egy hónapig nem mozdul ki a házból. A koncertbérlet minden koncertjére is a nárcisztikus megy el, hiszen “Neked amúgy is a gyerek mellett a helyed, biztos lelkiismeretfurdalásod lenne, hogy szórakozol amíg ő otthon sír, így meg nem vész kárba, majd elmesélem“.

A hasznos csere

A nárcisztikus úgy dönt, hogy a 30 éves kávéfőzője, a 20 éve divatjamúlt saját kezűleg kötött kinyúlt pulóvere, vagy még az őskorban barkácsolt konyhabútora helyett igazán megérdemel valami vadiújat. Saját magának ezt meg is veszi, a régi használhatatlan selejtet pedig odaadja ajándékba. A használt szendvicssütőt nem mossa el becsomagolás előtt, de ezt tilos a megajándékozottnak látványosan észrevennie. Haladóbb nárcisztikusok az ajándékozással egy időben büszkén meg is mutatják a saját maguknak vett márkás vadiúj tárgyat, amire kötelező elismerően csettintgetni és érdeklődést mutatni.

A százforintos boltos

A nárcisztikus végtelenül spórolós alfaja (akinek amúgy telne rá) saját magának sem vesz semmit, és mindennek az értékét azon méri, hogy ingyen volt-e, vagy legalábbis akciós, vagy tizedannyiba került mint bárhol máshol. Éppen ezért az ajándékba adott tárgy is a kínai- vagy a bolhapiacról származik, hamismárkás “Raabok” vagy “Dubwil” vagy “Adios”, esetleg ingyen osztogatták repiajándékként egy rendezvényen, vagy egyenesen lopta. Mivel büszke az üzleti képességeire, és arra, hogy milyen “cseles”, ezért az ajándék átadásakor hosszasan ecseteli, hogy hogyan sikerült sokkal olcsóbban megvennie, mint a szomszéd, hogy az adott párt aláírásgyűjtéskor kapta ajándékba a tollat, esetleg hogyan hozta ki “véletlenül” a boltból. Az ajándék természetesen már az ajándékozás pillanatában használhatatlan, vagy legalábbis egy hét múlva elromlik, de garancia az sajnos nem volt hozzá, ezért visszavinni sem lehet. Haladók képesek tescos “leárazáson” vett lejárt csokit vagy lejárt sajtot ajándékba adni.

(Ezt a típusú nárcisztikust élesen el kell különíteni a szegény nagymamától, akinek tényleg nem telik másra és őszinte szeretetből adja a nyugdíjból félretett ezrest, vagy a kert végében termett három marék diót)

Amíg kicsi voltál és okos és kedves és szép

Ez a típusú nárcisztikus nem hajlandó tudomásul venni és elfogadni, hogy a pici cuki szőke göndör hajasbabája immár negyvenéves felnőtt ember. Sokat mutogat gyerekkori képeket “Nézd milyen édes voltál ugye látod bezzeg most mekkora ló vagy na nézd már” felkiáltások kíséretében, és emlegeti a régi szép időket amikor még bezzeg. Ajándékai között a következők szerepelhetnek: cumisüveg, babáknak való kiscipő vagy kiszokni, homokozó készlet (vödör, lapát, formák), LEGO, fésülős baba, matchbox vagy Transformers. Esetleg 12 darabos puzzle, 6-12 éves korig ajánlott társasjáték. Hozzá is teszi, “Mindig is ilyet szerettél volna kislányom, tudom én“. Ha az áldozat őszintén sokkot kap az ajándéktól, a nárcisztikus egy életre megbántódik, és attól fogva minden találkozáskor elmondja, hogy őt a legőszintébb érzéseiben sértette meg az ő kisgyermeke, mert nem engedi hogy a szerető anya őt szeresse, és a bezzeg a megtört anyai szív.

Az ellenajándék

Mindenkinek van olyan, számára fontosnak tartott tulajdonsága, meggyőződése, ami körülbelül tíz mondatnyi felületes beszélgetés után kiderül az illetőről. Éppen ezért nagyon ritka, hogy valaki olyan ajándékot kapjon, ami pont ebbe tapos bele. A nárcisztikus viszont kéjes élvezettel ad ilyen ajándékot, egyrészt hogy megmutassa, mennyire rosszul is gondolja az áldozat, hogy megtérítse, vagy csak egyszerűen az orra alá dörgölje, hogy nem érdekli a másik ember lelke legmélye, és hogy ebbe a szeretet álcája alatt büntetlenül bármikor beleszarhat, hiszen ő Anya, hiszen ő Szeretetből. Ha bárkinek az áldozat megpróbálja elmesélni, a nárcisztikus kap megértést (“biztos nem tudta, szándékosan úgysem tenne veled ilyet“, “hát nem érti szegény mi az“, “ő csak jót akar“) Ha zsidó, Holokauszt-tagadó könyvet kap ajándékba. Ha keresztény, akkor sátánista metálzenét. Ha nem bírja elviselni a libafosszínt, akkor libafosszínű pulóvert, tökéletesen eltalált fos-árnyalattal. Ha vegetariánus, akkor “Mindent a húsételekről és az élő állat feldolgozásáról” című szakácskönyvet. Ha bioételeket eszik, zacskós leves a születésnapi ebéd. Ha a felesége szőke, szőkenős viccgyűjteményt kap. Ha gluténérzékeny, akkor hatalmas tortát “Ennyitől igazán nem lesz semmi bajod, direkt neked sütöttem három napig“. Ha fél a kutyáktól, akkor Stephen King: Cujo című regényét. Ha pár éve tiszta, miután kikecmergett az alkoholizmusból, akkor whiskyt. Ha egy szobás lakásban él és a modern minimalista bútorok rajongója, akkor hatalmas intarziás rokokó szekrényt.

A megkésett

A nárcisztikus emlékszik rá, hogy általánosban szerettél volna háromemeletes tolltartót, ezért harmincévesen kapsz egyet. Arra is emlékszik, hogy amikor tizenöt éve megvetted a lakásod, nem volt bútorod, ezért kapsz négy összehajtható széket. Két éve említetted, hogy egyszerre lyukadt ki több pár zoknid, ezért kapsz három párat. Most találta meg a magnókazettákat amiket elrejtett számodra az egyik karácsonyra, és most megkapod.

Az áttételes ajándék

Az ajándékot ugyan te kapod a kezedbe és te is bontod ki, de nem neked lesz hasznos, hanem valaki másnak. A születésnapodra a gyerekednek ad csörgőt vagy játékot. A férjednek vesz pulóvert, hiszen említetted, hogy nincs neki elég. Te kapsz egy tábla csokit, a tesód viszont egy mobilt, hogy ne legyen szomorú amiért most nem neki van szülinapja.

Az ígéret

Ez a típusú ajándék általában közepes, vagy teljes anyagi romlásba dönti a megajándékozottat. A nárcisztikus önvizsgálatot tart, beismeri, hogy eddig nem figyelt rád eléggé, de most minden megváltozik. Most látja, hogy szükséged van valamire, amit sosem vennél meg magadnak, mert embertelenül drága, vagy mert úgy érzed, hogy nem érdemled meg, de ő tudja, hogy megérdemled. Hónapokig ecseteli, hogy mennyire kéne már neked egy saját lakás, egy új telefon, vagy egy autó. Egy idő után elhiszed. Utánanéz a hitelopcióknak, linkeket küld, prospektusokat hoz, együtt gondolkozik veled, úgy érzed, végre kialakult közöttetek valami kapcsolat. Hálás vagy. Meg is ígéri, az összeg nagy részét ők fizetik, most végre igazi szüleid lesznek, most meglátták, hogy nyomorogsz az albérletben, sírtak is kicsit amikor megtudták hogy nincs ablakod és penészedik a fal, hogy télen is bringával jársz, hogy már nem tud senki felhívni mert nem működik a gomb. Elkísér a boltba, vagy aláírni a szerződést. Az utolsó másodpercben megkérdezi, lehet-e most úgy, hogy te kifizeted az egészet, mert akkor nem kell macerázni a több bankkártyával, aztán ő másnap utalja. Bólogatsz, persze, te sem szereted a macerát és még ennyit épp ki tudsz fizetni, vagy legalábbis jó lesz így a szerződés, mert majd a segítségükkel röhögve kifizeted a részletet.

Soha többet nem látod a pénzt, ha rákérdezel elterelik a témát, vagy közlik hogy “de hát tudod kisfiam hogy most nekünk nincs pénzünk”. Egy idő után már nem említed, és örülsz, ha valaki odaadja a félig megevett pogácsáját, aznap legalább ettél valamit.

A következő ilyennek is bedőlsz.

Virág elvtárs

Bármit is ad a nárcisztikus, azt kamatostul vissza kell fizetni. Az ajándék hivatkozási alap számára a különféle segítségek, anyagi támogatás, időfeláldozás, lábtörlővé válás, stb. kierőszakolására. Ha bármire a megajándékozott nemet mond, a nárcisztikus aduként előhúzza a “De hát én mit adtam neked és ennyire nem vagy képes cserébe” mondatot. Az undorító norvégmintás pulóverért cserébe fél évig minden héten hallgatni kell a nárcisztikus monológjait, hiszen meddig kötötte. Az ajándékba kapott kenyérpirítóért cserébe kölcsönkéri az áldozat fél fizetését, mert most az ajándék miatt anyagi nehézségeik vannak. Minden találkozáskor fél órás hálálkodást és az anyai szív dícséretét, havonta egyszer a csodálatos anyaság versbe foglalását várja el, hiszen ő ajándékba adott egy bögrét. A hálálkodás elmaradása esetén szívszaggató zokogásban tör ki: “Én már nem is számítok, hát nem örülsz az ajándéknak amit adtam, nem is szereted te igazán anyádat, pedig mennyi mindent megtesz érted”. Pár évtized elteltével az áldozat már könyörög, hogy ne kapjon ajándékot, de kap. És annak mindig kegyetlen és megfizethetetlen ára van.

A büntetés

A nárcisztikusnak az áldozat egy tulajdonsága nem tetszik, és ezért úgy gondolja, jó útra tereli az illetőt, vagy ha nem, hát megbünteti. Három számmal kisebb ruhát vesz ajándékba, hogy bemutassa, ő milyen vékony, a megajándékozott pedig bezzeg milyen kövér és miért nem fogy már le. Erőszakkal felpróbáltatja a ruhát, és mikor az nem jó, kajánul vigyorog és megjegyzéseket tesz. Erősen kopaszodó fiának (láthatóan kamu) hajnövesztőt és fésűt ad. “Hogyan vonzzuk be az ideális partnert” című könyvet vesz a lányának, aki szerinte nem a megfelelő partnerrel él.

Az ellenőrzés

A nárcisztikusnak szüksége van arra, hogy a nárcisztikus energia forrását biztosító alattvalók mindig a rendelkezésére álljanak és töretlen legyen a hűségük. Ezért a nekik adott ajándék arra szolgál, hogy kimutathassák lojalitásukat, vagy legalábbis valamiféle pórázként szolgáljanak. Ha az áldozat rájön az ajándék valódi céljára és ellenkezik, kíméletlenül visszatapossák az engedelmességbe. “Azt akarod, hogy a vendégek lássák, mennyire semmibe veszed anyádat?” “Hát nem szeretsz, azért nem használod?” “Szegény anyádnak a szíve szakad meg, hogy nem örülsz annak, amit szeretetből adott.” “Ajándékba adtuk neked a telefont és sosem veszed fel, mi van, ha azért hívnálak mert apád a halálán van?” Az ajándékba kapott pulóvert minden egyes találkozáskor kötelező hordani, akkor is, ha 35 fokos nyár van. Az ajándékba kapott telefont kötelező felvenni, éjszaka, szex közben, munkahelyen. Az ajándékba kapott könyvet egy héten belül fejből fel kell tudni mondani és utána bármikor idézni oldalszámmegjelöléssel. Ha az ajándékozó szívű nárcisztikus a nap bármely szakában be óhajt kopogni az áldozathoz, hogy ő pont most gondolt rá és hozott egy kis süteményt, kézi csipkét, ütvefúrót, akkor kötelező beengedni, és órákig szórakoztatni.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Találkoztatok már ezekkel az esetekkel, vagy esetleg olyannal, amit nem soroltam fel?

Reklámok

A passzív elkövető, vagy csendes társ

A passzív elkövető, vagy csendes társ pontosan az, mint amit a megnevezés jelent: ő maga is elkövető, a bántalmazó társa a bántalmazásban. Lehet bármely rokon: nagyszülő, testvér, nagynéni, de leggyakrabban a másik szülő. Szemet huny a bántalmazás felett, nem védelmez meg az abúzustól, vagy ami még rosszabb: feláldoz azért, hogy ő maga megússza a bántalmazást. A passzív elkövető felmenti magát azon szülői felelősség alól, hogy megvédje a saját gyerekét.

Általában a családi dinamikában a fő bántalmazóval ellentétben visszahúzódónak, békeszeretőnek, mély érzésűnek, kicsit szerencsétlennek, bénácskának, sajnálni valónak, patetikusnak, szenvedő félnek, barátságosabbnak tűnik. Valójában ugyanolyan tökéletes manipulátor, mint az aktív elkövető, csak mások az eszközei.

Pajzsként tart saját maga és a bántalmazó közé: Amint a bántalmazó dühödten hazaér, közli vele, hogy már megint rossz jegyet kaptál. (Az élelmesebbje előtte kedvesen megfogja a vállad, együttérzően a füledbe búgja, hogy hát igen a tanárnő tényleg igazságtalan volt, de ő így is szeret, meglátod apa is megérti, de azt lásd be hogy nem illik titkolózni előtte, majd egy határozott mozdulattal fizikailag is a kettőjük közé tol.) Ezáltal a harag és az agresszió rád zúdul, ő pedig még egy napot túlélt. Te kihevered, gyerek vagy, és hát elvégre megérdemled, ha jobban tanultál volna, most nem lennél ekkora pácban, hiszen tudod apádat mennyire érzékenyen érinti az ilyesmi, amúgy is nehéz napja volt a munkahelyen, kellett most neked ez? A saját felelősségét jótékonyan elfelejti, viszont utána ismét együttérzően búghat, hogy hát igen, nehéz apáddal, de mi tartsunk össze. Benned újra felcsillan a remény, hogy hát akkor mégis legalább anya szeret, legközelebb mégis meg fog védeni, hát egy csapat vagyunk. Aztán ismét csalódsz úgy tíz perc múlva. Az érzelmi hullámvasút pedig annyira lefoglal, hogy nem veszed észre: két bántalmazód van.

Ő csak próbálja fenntartani a békét: Inkább azt erőlteti, hogy törődj bele az abúzusba, semhogy a bántalmazót szólítaná fel, hogy hagyjon fel a viselkedésével. Bűntudatot kelt benned, ha megpróbálod elkerülni a bántalmazót vagy a bántalmazást. Ha megpróbálsz kimászni az adott helyzetből, visszamanipulál bele. Elmehet akár odáig is, hogy mikor megpróbálsz vele kettesben megbeszélni egy közös ebédet, kávézást, “elfelejti”, hogy a beleegyezésed nélkül meghívta a másik szülődet is, hiszen szegény biztos szomorú lett volna, ha megtudja hogy nélküle szerveztetek programot.

Verbálisan felmenti a bántalmazót: Hát anyád mindig is kicsit hirtelen természetű volt. Nem tehet róla, hogy ilyen, nehéz gyerekkora volt. Kissé labilis szegény, értsd meg. Nagyon büszke ember, megalázó számára bocsánatot kérni. Ez ilyen tudatalatti dolog, nem is tudja mit csinál.

Téged hibáztat az abúzusért: Apád úgy érzi, eltávolodsz tőle, ezért szomorú és ijedt, ezért viselkedik így. Nem értetted meg őt, és elkeseredésében már nem tudta mit tegyen. Szándékosan provokáltad. Ha többet/jobban/még inkább valamilyen lettél volna, most nem lennél ebben a helyzetben, kérj bocsánatot, de őszintén. Irigyel téged és nem tudja kezelni a helyzetet, nem kellett volna ennyire odalenned magadért.

A szemedbe hazudik és letagadja a bántalmazás tényét, habár ott állt melletted, amikor az történt: Ő nem emlékszik ilyesmire, biztos rosszul emlékszel. Nem is mondott ilyet, hanem azt mondta, hogy. Ha megütött volna, most sírnál és hát nem is sírsz. Már megint hazudozol, micsoda viselkedés ez, meg ne halljam még egyszer. Apád márpedig nem tehetett ilyet, nem ilyen ember.

Lekicsinyli, invalidálja a veled történteket: Túlérzékeny vagy. Mindent túlreagálsz. Szereted kiszínezni a történeteket, élénk a képzelőerőd. A bolhából is elefántot csinálsz. Megpróbálod magadra terelni a figyelmet azzal, hogy füllentesz. Bezzeg ők úgy nőttek fel, hogy mindent megtettek a szüleikért, te meg ilyen elkényeztetett vagy.

Elhiteti veled, hogy csak neked van problémád a bántalmazóddal: Mindezt annak ellenére teszi, hogy minden bizonnyal többen is panaszkodtak már a viselkedésére, együtt néztétek végig, ahogy egyik “barátsága” megy tönkre a másik után, ahogy “véletlenül” nem válaszolnak a rokonok a telefonhívásokra, levelekre, meghívásokra.

Fontosnak tartja a külvilág véleményét: Elmagyarázza, hogy nem szabad kiteregetni a családi szennyest. Nem illendő drámát csinálnod egy nagy családi összejövetel kellős közepén, majd otthon megbeszéled mi ütött beléd már megint. Jobb lenne ha nem mondanád el senkinek, hogy anyád hogy viselkedett veled (még jó, hogy öt perccel ezelőtt még azt állította, hogy az adott dolog meg sem történt), mégiscsak egy család vagytok, összetartás, szeretet, ne alázzuk meg szegényt ilyenekkel, hogy nézne az ki, mit gondolnának mások.

Mindennél fontosabbnak tartja a bántalmazóval való kapcsolatát, valamint azt, hogy ne ő álljon a bántalmazás célkeresztjében: Ennek mindent alávet, még az állítólagosan számára legfontosabb gyerekeit is. Magának megmagyarázza, hogy ő jó ember, békeszerető, ő minden tőle telhetőt megtesz, amire csak lehetősége van megpróbálja, hát neki ennyi sikerül, neki ez jutott. Viszont feldühödött bikaként gázol át rajtad abban a pillanatban, ha megpróbálod megvédeni saját magad, vagy kiállni az igazadért. Te pedig hatalmas árat fizetsz az ő döntéséért: ő választotta, hogy hozzámegy és kapcsolatban marad a bántalmazóval, és ő választotta azt is, hogy a bántalmazó kapcsolat fontosabb számára, mint a saját gyereke, akiért pedig felelősséggel tartozna.

Vedd észre: a passzív elkövető ugyanolyan vétkes a bántalmazásodban, mint az aktív elkövető. Ez a legtöbbször sokkal fájdalmasabb felismerés, mint amikor arra ébredsz rá, hogy az aktív elkövető valójában bántalmaz téged. A passzív elkövető általában az utolsó mentsvár, a szeret engem még ha gyenge is, a mellettem állna ha tehetné, a ha kettesben vagyunk akkor szeretet van és béke – illúzióját jelenti. Ez egy nagyon erős kötelék, ha ő nem szeret, ha ő sem áll mellettem, ha ő is bántalmazó, akkor egyedül vagyok? Akkor nem szeretnek a saját szüleim? Végigjárod a gyász összes fázisát. És fáj, kegyetlenül fáj. Néha kedves, néha szeretetteljesen viselkedik, ilyenkor alkudozol, befogoda szemed-füled és ismételgeted, hogy hát mégsem volt igaz, hát mégis szeret. Aztán ráébredsz ismét, hogy nem, mégsem. Hullámvasút ez is.

A bántalmazó szülői háttérből akkor tudsz kisétálni és elindulni a gyógyulás útján, ha a helyére teszed magadban a dolgokat, ha elfogadod, hogy a passzív elkövető is elkövető. Ahogy az alkoholizmusnál is: az első, legnagyobb lépés az, hogy elismerd: baj van.

Tedd fel magadnak a kérdést: Jó ez neked így? (Az első válaszod az lesz, hogy legalább így vannak szüleim, még ha ilyenek is, legalább valami halvány reményem van, hogy majd egyszer. Majd ha _______ -t elérem majd akkor elfogadnak, szeretni fognak. Mégis a szüleim.) Átlátod, hogy ez önámítás?

Ha ez így neked nem jó, változtass. Szabad változtatnod. Szabad saját magadat előtérbe helyezned és értékelned. Szabad megvédened magad. Értékes vagy és szerethető, akkor is és főleg akkor, ha nem csinálsz lábtörlőt magadból. Ha önmagad vagy (erre nehéz rájönni, tudom).

Kezdd kis lépésekkel: Ismerd el, hogy baj van. Állítsd fel a határaid (erről is írok majd). Gyakorold a határaid betartatását számodra biztonságos személyekkel, barátokkal. Gyakorold a szüleiddel kicsiben, számodra lényegtelen dolgokban, amikkel kapcsolatban mindegy, hogy sikerül-e elsőre, vagy nem. Ezt a legtöbb ember kétévesen tanulja meg a dackorszakban, te most tanulod. Tanulható, neked is menni fog. Ha épp tudod kívülről szemlélni a dolgokat, kísérletezz: mondj nemet a passzív elkövetőnek akkor, amikor megpróbál berántani az abúzusba. Figyeld a nonverbális jelzéseit, a viselkedését. Vondle a következtetést. Erőt fog adni.

Ráismersz valakire a környezetedből?

Nem vagy egyedül.

Példátlan

Bántalmazó családban nevelkedett felnőttnek nemcsak azért nehéz lenni, mert alacsonyabb az önértékelés, mert sérülünk, mert maladaptív sémáink vannak, mert saját magunkat kell felnevelnünk utólag. Azért is nehéz, mert nem látunk példát sem működő párkapcsolatra, sem működő szülő-gyerek kapcsolatra.

Ezer olyan kérdés van, amire ha nincs pozitív példa, nem is annyira triviális megtalálni a “jó” választ:

  • A szülei sosem közeledtek egymáshoz. Ha párkapcsolata lesz, az mitől működik? Akaszkodjon a másikra? Halmozza el? Legyen titokzatos és távolságtartó? Mondja ezerszer, hogy szeretlek? Legyen sok közös program? Erőltesse a beszélgetést? Mindig a másik szeressen jobban? A nőimagazinok majd megmondják? Taperolja a másikat a gyerekek előtt?
  • Ha nem viselkedett az elvárt módon, verték a szülei. Ha majd a gyereke nem viselkedik az elvárt módon, megfogadja, hogy ő nem üti meg soha. De mit tegyen helyette? Ne nadrágszíjjal üsse, csak finoman meglegyintse a fenekét? Verje szavakkal? Nevelje szabadelvűen és soha ne tudassa vele, hogy rossz volt? Magyarázza el akadémikus barokk körmondatokkal a tettek következményeit? Ölelgetés közben mesélje el, hogy anyaapa szomorú és keltsen bűntudatot? Legyen passzív-agresszív? Próbálja meg bárhogy máshogy és majd csak lesz valami?
  • Sosem engedték el a barátaival ottalvásra, bulikba. Ha gyereke lesz, mit tegyen helyette? Hívja fel a barátok szüleit, hogy tényleg ott lesz-e? Inkább nála aludjanak a barátok, mert úgy jól meg tudja nézni őket magának, hogy a gyerekhez valók-e? Sose ellenőrizze, hova megy és meddig, de éberen aggódjon hajnalig, amíg haza nem ér? Szabjon határokat, hogy mehetsz, de éjfélre legyél itthon? Lehessen alkudni? Első a házifeladat, a tanulnivaló, a mosogatás, de utána jutalom a barátokkal töltött idő? Csak a jó tanulókkal mehessen el?
  • Az érzései, az élete nem érdekelték a szüleit. Ha gyereke lesz, hogyan mutassa ki a szeretetet, a törődést? Faggatózzon? Próbáljon meg “menő” lenni, úgy öltözni, mint a kamasz gyereke, szlenget használni, együtt elmenni “lógni”? Órákon át meséljen a saját fiatalkoráról? Adjon tanácsokat, hogy hogyan érdemes élni az életet? Adjon ajándékba bölcs könyveket? Gyújtsanak rá együtt? Ismételgesse, hogy a gyerek az élete értelme?

Anya mindent tud

Kamaszkorában az anyja legjobb barátnője. Együtt vásárolnak ruhákat, együtt járnak fodrászhoz. Együtt vihognak egy jó seggű pasi láttán. Büszke magára, hiszen az anyja szerint fantasztikus barát, jó beszélgetőtárs, és mindent meg lehet vele osztani. Még azt is el lehet neki mesélni, hogy apával már régóta nincs szex, mert apa már nem olyan vonzó. Még azt is el lehet neki mesélni, hogy van az a Peti, a céges jogász, hát annak olyan szemei vannak, hogy az ember elalél, és hát a Petivel biztos jó lenne a szex. Még falaz is: persze apa, anya felhívott, hogy ma sokat dolgozik, majd hazaér.

Néha elgondolkozik, hogy vajon a vele egykorú lányok között miért nincsenek barátai, de az anyja legyint: hát látod, mennyire éretlenek, nem valók azok hozzád, te ennél többet érsz, hiszen olyan felnőtt a lelked, mint az enyém. Néha azon is elgondolkozik, hogy vajon milyen is lehet, amikor az ember lányára ránéz egy Peti, de nem veszik észre a fiúk, nem is érti miért. Talán nem is érdemes, hiszem apa sem ad már magára annyira, de legalább ott van anya, neki ezt is el lehet mesélni.

Anya mindent tud. Anya jós. Anyának különleges képességei vannak. Előre tudja, hogy mi fog tetszeni neki, hogy szereti a spenótot (hát hiszen szereted ezt, no, még nem ettél ilyet, de szereted, tudom). Ha mégsem eszi, akkor sír a főzelék (köszönöm Csakazolvassa), és hát akkor már ő is sír, inkább ő sírjon, mint hogy a főzelék legyen szomorú, azt nem lehet. Anya is szomorú, őt is meg kell vígasztalni. Utána titokban hány. Anya előre tudja, hogy milyen pompásan fogja érezni magát a hétvégén. Boldogan repül ki majd az ágyból frissen hajnali ötkor, hiszen várja az uszoda, a kirándulás, a múzeum. Ugye milyen jó hogy eljöttünk ide kislányom, fantasztikusan érezzük magunkat hát nem? Bólogat, tényleg, megérte, anya boldog, akkor bizonyosan ő is az.

Anya mindent tud. Hogy melyik fiú tetszik (sikertelenül), hogy éppen mennyire hülyék a többiek, mindenki cikiz a ruhák miatt, de a ruhákat anyával együtt vette, és anyának tetszettek. Anya szomorú, mikor megemlíti, hogy ránézett egy Pali, hát nem egy Peti, de az is P-vel kezdődik. Anya megsúgja, hogy ő már régóta tudja, hogy a Pali megbízhatatlan alak, látszik a szemén, meglásd kislányom. Anya őrjöng, mikor deszkás nadrágot szeretne, mert a Viviennek is az van. Ki az a Vivien? Vivien sem való hozzá, rosszul tanul és szakadt farmert visel, az meg olyan stílustalan. Hiszen az ő lábain amúgy is jobban mutat a térd alá érő rakott kord szoknya, a narancssárga vastag zokni és a Scholl cipő, az még kényelmes is, a magassarkú egészségtelen.

Pali megcsalja, majd szakít, Vivien elköltözik. Anya marad, mert anya mindig ott lesz, akkor is, ha már mindenki elhagyta, bizony. Anya megmondta előre.

Anya mindent tud. Hogy Apával néha beszélget titokban, mikor Anya már alszik, és hogy Apa olyankor nevet. Hogy Apa olyankor örül, mert végre a barkácsolásról beszélgethet, és nézheti a horgásztévét, és néha még Bee Geest is hallgatnak együtt. Apa jó haver. Anya azt is tudja, hogy ők ketten apával ellene szövetkeznek és szándékosan kihagyják a buliból, pedig anya nem szereti a barkácsolást, se a horgásztévét, se a Bee Geest, ki is kapcsolja mindig a rádiót és kidobálja a favackokat is meg a szögeket, úgyse kellett az.

Anya mindent tud. Hogy hány napja van szorulása. Mert mindig azokat a hülyeségeket eszi, halfilé, meg párolt zöldség, meg bulgur, ki hallott már ilyet. Eszel zsírosdeszkát, bő olajban rántott húst, jó sok körettel, na vegyél még egyszer, hát persze hogy szorulásod van így. Anya sír. Nem táplálhatja a saját édesgyermekét.

Anya mindent tud. Ezért készségesen megmutatja a naplók tartalmát, az sms-eket, az emaileket, idézi szóról szóra mit beszélt másokkal, mit érzett közben. Készségesen, hiszen ha nem teszi, akkor anya úgyis megtudja és akkor elszabadul a földi pokol.

Anya mindent tud. Hogy fürdéskor meg kell mosni a hátát húszévesen is, hát olyan pattanásos vagy, nem tudsz te jól fürödni, na, anyád majd megmossa neked. Hogy nem megfelelő intimbetétet használ, hát büdös vagy kislányom, így nem kellesz senkinek meglásd. Hogy milyen volt az első érintés Második Palitól, ott lent, és szégyelli magát mélységesen, nem mert fájt, nem mert Második Pali otthagyta a bokorban félrészegen, pénz nélkül, hanem mert anya egész éjszaka zokogott, hiszen megbeszélték, hogy hazaér időben és elmennek együtt moziba. Anya egész éjjel aggódott, és ő megszegte az ígéretét, most már anya soha többet nem bízik benne.

Anya mindent tud. Hogy nem érdemli meg az emberi életet, hiszen szőkére festette a haját, és a szőkék azok mind kurvák. Hiszen Második Palival is hogy összefeküdt már, hát mindenkinek csak úgy odadobja magát, ilyen fiatalon, huszonöt évesen.

Anya mindent tud. Anyának már nincs sok hátra, anya meg fog halni. Anya tizenöt éve tudja ezt, hogy minden napja akár az utolsó is lehetne. Anya tudja, hogy majd bezzeg sírni fog, ha már nem lesz. Hogy akkor fog ráébredni igazán, ki szerette a legjobban. Hogy ki maradt volna mellette a halála napjáig egyedül. Hogy nincs aki levest főzzön majd neki negyvenévesen, két gyerekkel, hát ki főz neki levest, ha nem anya. Hogy amikor már késő lesz, amikor már a föld alatt rágják a kukacok élettelen testét, akkor a két kezével kaparná majd ki a sírból. Hogy akkor fog rádöbbenni: boldogan szentelte volna életét, nem is, boldogan feláldozta, odaadta volna életét az ő egyetlen, Édes Anyjáért.

Bevezetés

Nem vagy egyedül.

A felnőttkori gyerekbántalmazásról fogunk beszélni. A tabukról. A bűntudatról, a kötelességről és a félelemről. A de hát mégis az apám-ról. A maga módján szeretett-ről. A végülis mindent megtett értünk-ről. A mindig volt meleg étel és rendes ruhám is-ról. A harmincévesen sem kezel felnőttként-ről. A jóindulatba burkolt kritikáról. A határaid figyelmen kívül hagyásáról. A passzív agresszióról. A manipulációról. A telefonpórázról. A kihasználásról. A sosem voltam gyerek-ről. A mindig úgy forgatja a szavakat-ról. A vádaskodásról. A bűntudatkeltésről.

Nem vagy egyedül.

Számoltad már, mennyi vers szól a feltétlen édesanyai szeretetről, mennyi idézet az elfogadásról, az otthon melegéről? Mennyi történet szól a támogató édesapákról, a jótanácsokról, a biztonságérzetről? A hazatérés öröméről? Összeszorult a gyomrod amikor ezeket olvastad? Irigykedsz? Szomorkodsz? Dühös vagy? Hazugság? Mindenkinek jut, csak neked nem?

Ez a blog bántalmazott felnőtt gyerekeknek szól.

Ez a blog neked szól.

Nem vagy egyedül. Sosem leszel egyedül.

Beszélgessünk.