A blogról

A blog a bántalmazott felnőtt gyerekeknek szól. Nem a szüleiknek, nem az elidegenedett testvéreiknek, nem a szülők pártját fogó ismerősöknek. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan információ, amit mások is haszosíthatnak, de a blog fókusza a felnőtt gyerekek. Ez a hely egy menedék, egy otthon azok számára, akik ezt nem tapasztalhatták gyerekkorukban.

Gyere, ülj le közénk, olvass, merengj, beszélgessünk. Mondd el a saját élményed, tapasztalataid.

Kedves szülők: Nem az a célunk, hogy helyreállítsuk a kapcsolatod valakivel, aki szükségét érezte minden kontaktust megszakítani veled, hogy a józan eszét mentse. Ha őszintén szeretnél bocsánatot kérni a gyerekedtől és szándékodban áll megváltozni, kérlek keress rá egy olyan weboldalra, ami erre szakosodott és megfelelő támogatást nyújt neked ebben.

Kedves pszichológust keresők: Nem vagyok sem terapeuta, sem jogász. Ha erre van szükséged, kérlek keresd fel a megfelelő szakembert.

A bejegyzések személyes élményeken alapulnak, illetve olyan közösségek, fórumok, blogok összegyűjtött élményein, tudásán, akik hasonló helyzetben vannak.

Trollokat nem etetünk, nem hallgatjuk meg a “másik oldalt” és nincs demokrácia sem. Ha vitatkozni szeretnél, azt máshol tedd.

Ha szeretnél írni, a blog neve kukac gmail.com 😉

37 hozzászólás

37 thoughts on “A blogról

  1. Nagyon jó témák és írások!!! Kérdésem lenne a témával kapcsolatban: Néhány év csoport terápia, több száz óra önismeret és közel 1 év egyéni terápia után itt tartok: Önsors rontásom, Önmagam NEM szeretése, tisztelése, becsülése, helyén értékelése! C-PTSD- vel küzdök, fejben tudom, hogy mi lenne a teendő, de mintha az egóm szabotálná a testi és lelki felépülésemet. Haragszom magamra, és szégyellem magam, mert látszólag megteszek mindent, de valójában, ” túlélek” vegetálok, várok, és elvárnám, sőt követelem a sorstól, hogy megmentsen, segítsen, valaki…… (anya, az elesett, tehetetlen, kisfiát) ENNYI! Van v.kinek erre közületek saját tapasztalata? Meddig tartott Nálatok ez a fázis, milyen eszközökkel, módszerekkel tudtátok Magatokat ebből az állapotból kibillenteni, ill. milyen (terápiás) módszerrel, segítséggel? KÖSZÖNÖM!

  2. Őszinte hálát érzek a szívemben ezért a blogért. Testvéremmel együtt olvastuk végig a jellemzőket, nagyon megrázó és egyúttal felemelő volt. Minden egyes mondat igaz ránk, azzal az egy kivétellel, hogy nálunk a testvérek elidegenítése nem sikerült. Nagyon szoros a kapcsolatunk. Mindketten párhuzamosan voltunk aranygyerekek és bűnbakok – egyik nap ez, másik nap az a szerep jutott, attól függően hogy éppen mi volt a cél, vagy a “hibánk”. Mindketten 40 körül járunk – én kicsit előtte, a tesóm kicsit utána. Négy gyerekem van, szörnyű hogy anyám mit művelt velük is. Pár éve elviselhetetlenségig mélyültek a feszültségek, hosszas küzdelem után sikerült minden kapcsolatot megszakítani anyánkkal. Néha még befurakszik ugyan, de ez kezelhető. Amíg nem találtam rá erre a blogra, addig viszont folyton mardosott az önvád, hogy én tehetek az egészről, nekem kellene megjavítani a kapcsolatot. Most már tudom, hogy nem kell és nem is tudom. Hogy nem velem, velünk van a baj. Nagyon sok mindenre magyarázatot kaptam, úgy mint a szerethetetlenség élménye, a gyenge önértékelés, az állandó szorongás, megfelelési kényszer, miért azt választottam páromul, akit. A legelviselhetetlenebb a kívülállók hitetlenkedése, áldozathibáztatása, anyám védelmezése, tetteinek kimagyarázása (nem is úgy gondolta; biztosan nem akart bántani csak szeretetre vágyik; te beszélsz feltétel nélküli szeretetről amikor elutasítod anyádat; túlérzékeny vagy; érzéketlen vagy stb) volt. De most felszabadultam ez alól. Hihetetlen megkönnyebbülés. Megértettem, hogy aki nem élte át nem tudja elképzelni, mert az egész annyira szürreális, hogy ép ésszel ilyet normális családban nevelkedett ember feltételezni sem tud. Nagyon hosszú és fájdalmas út fog a gyógyulásig vezetni, ezt tisztán látom. De azt is, hogy a felismerés és annak megélése, hogy NEM VAGYOK EGYEDÜL ezzel, már nagyon nagy lépés.

  3. Nagyon orulok hogy megtalaltam ezt a weboldalt. Az en csaladom sem tokeletes es szerintem a noverem narcisziszta szemelyiseg. Kis korunk ota o az aranygyerek en meg a bunbak. Meg most is o a legfontosabb Anyukam szamara, neki minden kereset teljesiti. Noverem mindig sajnaltatja magat, igy mindent eltud erni. Amikor a 2-ik gyermekem szuletett, elment 2 hetes vakaciora mert ( szerintem ) feltekeny volt. Egesz eletemben azt hittem hogy velem van baj de most rajottem hogy ez nem igaz, vele van baj. Csak sajat magara gondol senki masra. Tavaly nyaron elkoltoztek jo messzire, igy nem sokat fogunk talalkozni. Lehet hogy ez igy jobb is. Sohasem voltunk kozel egymashoz mint testverek, sajnalom. Megegyszer koszonom hogy a weboldal segitett.

  4. A magyar szakmai körökben sem túl ismert a C-PTSD, még a BPD-t is gyakran benézik.
    Szóval (nekem főleg a C-PTSD-s leírások miatt) igazán hiánypótló ez a blog.

  5. Kedves Nárcisz-testvér!
    48 évesen, egy lánygyerekkel és két válással, összesen 5 – anyám által – szétbombázott (aláaknázott, szisztematikusan szétbarmolt, pocsolyába ócsárolt, pedofíliával, homoszexualitással, hűtlenséggel vádolt…) kapcsolaton túl még mindig ott tartottam, hogy bár a többi szerettem szerint az anyám egy gonosz féltékeny szemétláda, szerintem nem az, és megszakad érte a szívem. Úgy ül az életemen, a lelkemen, a sikereimen és kudarcaimon, mint az a ragacsos izé a nyolcadik utas a halálból. Tényleg pocsék gyerekkora volt, tényleg éhezett, tényleg előnyben részesültek vele szemben a testvérei. De most úgy érzem, az a pokol, amit ő 16 éves koráig átélt, csak töredéke annak, amit általa én mostanáig. Nem akarnám gyűlölni az anyámat, bár hite szerint egy lelketlen, kétszínű állat vagyok, aki őt majd elfekvőbe adja (most 73 éces, virul, toppon van, és hozzám méricskéli magát, majd megvádol, hogy rivalizálok vele…) Nem szeretném gyűlölni, szeretni szeretném és megérteni, nem magára hagyni, békét szeretnék, közös programokat szeretetben, de lassan megfulladok. A legnagyobb türelem, szeretet, önfeláldozás is csak csontig maró gúnyos kacajt és robbanásszerű veszekedést hoz, vádakat, lekicsinylést, szóval elég. Mindig irigyeltem azokat, akik csak úgy elhúztak az országból, és szép levelekben tartották a kapcsolatot a szüleikkel. Én sose merném itt hagyni. Ez a mi keresztünk? vagy tűrés, vagy bűntudat? Szorgalmasan tanulom a jogainkról szóló fejezetet. Köszönöm az oldalt, lelkes híved lettem!
    Bernadett

  6. Kedves „Nárcisz-testvér”!
    48 évesen, egy 23 éves lánygyerekkel és összesen 5 – anyám által – szétbombázott (aláaknázott, szisztematikusan szétbarmolt, pocsolyába ócsárolt, pedofíliával, homoszexualitással, hűtlenséggel vádolt…) kapcsolaton túl, melyből kettő házasság volt, még mindig ott tartottam, hogy bár a többi szerettem szerint az anyám egy gonosz féltékeny szemétláda, szerintem nem az, mert hát mindig jót akar, és megszakad érte a szívem. A Te írásaid alapján ismertem fel, hogy beteg. Nárcisztikus személyiségzavaros. Úgy ül az életemen, a lelkemen, a sikereimen és kudarcaimon, a szerelmeimen és csalódásaimon, mint az a ragacsos izé a nyolcadik utas a halálból.
    Tényleg pocsék gyerekkora volt, tényleg éhezett, tényleg előnyben részesültek vele szemben a testvérei (heten voltak testvérek apa nélkül, a háború utáni években). De most úgy érzem, az a pokol, amit ő 16 éves koráig átélt, csak töredéke annak, amit általa én mostanáig.
    Úgy szerettem volna látni az arcod, az arcát annak, aki minden szavával, mintha rólam és anyámról beszélne. Testvéremnek érezlek. (Nem találtam rólad képet, de nem baj, mert majd elképzellek, és tudd, hogy nagyon szépnek képzellek, akár fiú vagy, akár lány.)
    Tudod, nem akarnám gyűlölni az anyámat, bár meggyőződése szerint egy lelketlen, hazug, kétszínű állat vagyok (emlékeim szerint 2 éves korom óta), aki őt majd elfekvőbe rakja (most 73 éves, de virul, toppon van, ruhákra és kozmetikumokra költ, pasizik, miközben hozzám méricskéli magát, majd megvádol, hogy én rivalizálok vele…) Nem szeretném gyűlölni, szeretni szeretném és megérteni, mert hát “de szar élete volt”…, békét szeretnék, békében ellenni együtt nevetgélve, és baromira nem magára hagyni, de lassan megfulladok. A legnagyobb türelem, szeretet, önfeláldozás is csak csontig maró gúnyos kacajokat és robbanásszerű veszekedést hoz, vádakat, lekicsinylést, üvöltözést, szóval elég.
    Mindig irigyeltem azokat, akik csak úgy elhúztak az országból, és szép levelekben tartották a kapcsolatot a szüleikkel. Én sose merném itt hagyni. Mi lenne vele nélkülem, ha tényleg baja esnék? Már mindenkit elmart maga körül.
    Ez a keresztünk? Vagy elviseljük, vagy a bűntudat öl meg…Tanulgatom a jogokról szóló fejezetedet.
    Köszönöm az oldalt, az okos, logikus soraidat. Lelkes híved lettem!
    Szeretettel, Bernadett

  7. hát remek oldal,és sok benne az igaz.de még lehetne bőviteni,hiszen mindnekinek hasonló,vag ymég több ,más sajnos rossz emlékei,élményei vannak.rájöttem,miután kiprobáltam sok segitő módszert,hogy szinte nem sok minden segit.mert ha egy gyerek,már az anyja méhében megkapja a negativ nem várlak gondolatokat,érzéseket,elindul az ördögi kör.és szinte csak csoda modján tud az ember kimenekülni belőle.és igen,csak eg ylépés hogy megkell szakitani az ilyen mérgező szülőkkel a kapcsolatot,d ea többi munka még hátra van.Én 40 évesen kezdtem válaszokat kapni a kérdéseimre,és csak az igazság tett szabaddá,viszont amig elhittem a hazugságokat rolam a szüleimtől,addig a rabjuk voltam.de Hálát adok Istennek hogy én más lettem,vagyok.A gyerekeim épp ellenkezőleg nevelem,mert tudom milyen az mikor a saját anyám maga a démon,ezt E.Berne is emliti,a démoni szülőket.az elrabolt gyerekkor,a verések,a megaláztatások,a kritika,a versengés az anyám részéről.,a nem tudom hány tilto,gátlo parancs,de a legszörnyűbb ha ugy nő fel valaki ,hogy minek születtél meg.És ezek a nagativ programok,önbeteljesitő törvénykényt működnek.Ha az ember nem jön rá,nem ébred fel.kb 40 éves kortol,akár bele is halhat.mert beltejesül a negativ joslat amit a szülők küldtek a gyerek felé,szinte csak vegetál.Azt hiszem egyedül nem lettem volna képes tul élni,talán egy őrangyal velem volt mindig.Most 44 évesen szabadulnak fel az elnyomott érzések,gondolatok,álmok,hogy igenis értékes vagyok,és igen is jogom van élni,és anyámat elküldtem jo hűvösre,és ez jo érzés volt,felszabadito.Merni kell,csak azért is,és ez erőt ad.Majd csak a haláluk napján fogják ezt beismerni,de akkor már késő lesz,és ezzel a tudattal kell élniük.Nem lehet arra fogni,mert nekük os volt a gyerekkkoruk.mert h amég 40 év után is bántani,manipulálni akarja egy anya a felnőtt lányát,akkor ő azt igen is tudatosan,rafináltan teszi,beprobálkozik,zsarolni kezd.Nem szabad hagyni,és akkor látni fogja hogy már nem engeded,és akkor leszel tőle szabad.milyen jo érzés amikor belenézek a tükörbe,és látom de hiszen én igen is szép vagyok,nincs velem semmi baj.Sőt.Fel a fejjel mindenki,megérdemeljük hogy boldogok legyünk.Köszi

  8. Nagyon fontos számomra, amit írsz. Tanítani kéne ezeket a dolgokat az iskolában. 61 éves vagyok, most szakítottam anyámmal, mert csak most ismertem fel ezt a bántalmazó viszonyt. Fizikailag csak egyszer bántott, és azt hittem, hogy az én családom tökéletes, én vagyok a rossz. Ő maga is mintaanyának tartja magát. Rettenetes belegondolni, hogy a kapcsolatunk felismerése ennyi ideig húzódott. Most is csak azért lett rá lehetőség, mert krízishelyzetbe kerültem az örökbefogadott fiammal és kizökkentem a megszokott látószögemből. Szerintem az ilyen blogok nagyon sokat segítenek felismerni a helyzetet, én is egy blogból kaptam motivációt. Köszönöm és ne hagyd abba!

  9. Csodálatos blog! Felüdülés itt olvasni, rájönni, hogy jól látom, nincs megoldás. Ezer próbálkozáson túl, újabb sérülések után, mindig csak ez a vége. De nem én vagyok a kudarc oka talán.

  10. Sziasztok! Arrol van infotok, hogy mit figyeljek a gyerekemen, amit a narcisztikus apja okozhat neki? 6 eves, az apja most lepett le, hetente tobbszor talalkoznak, kethetente nala van. Felek, hogy ennek maradando, karos kovetkezmenyei lesznek…

  11. Sziasztok! El sem hiszem, hogy ennyi sorstársam van, és nagyon örülök annak, hogy nem vagyok egyedül. Igazából csalódott vagyok amiatt, hogy csak 28 éves koromra akadtam rá, mi a baj pontosan a családommal. Megvan nálunk a bűnbak gyermek (én), az aranygyermek (öcsém), a nárcisztikus anyám, és apám, akinek szintén van valami baja, mert ő is ha teheti, akkor bánt. 21 éves koromban elmentem otthonról, de most pár napon belül ismét anyámnál kötök majd ki átmenetileg, egy párkapcsolat felbomlása után, ahol a partnerem szintén nárcisztikus volt. Aztán lelépek, amint kitaláltam, merre menjek.

  12. Nagyon köszönöm ezt az oldalt, hihetetlen allapotban vagyok, mióta elolvastam. Olyan mintha megoldottam volna egy èvszàzados rejtèlyt. Mindig tudtam, hogy van valami azokon kívül is, amikről tudok. Soha nem gondoltam eddig úgy, hogy anyàm bàrmit tett volna ellenem. Zseniàlisan csinàlta a megtorlàsokat, a manipulàciót és én nem kèrdőjeleztem meg soha, hogy a legjobbat akarja. A legjobban a vàlasztás című bejegyzès tetszik, ugyanis 30 èvesen ràdöbbentem, hogy a legapróbb kèrdèsekben sem tudok dönteni, mert nem èrzem, hogy mit szeretnek. Mindig ugy döntök, hogy a legjobban szeressenek. Vagy nem döntök. Nagyon van tanult tehetetlenseg. Fogalmam sincs, hogy hogyan jöjjek rà, hogy ki vagyok ès mit szeretnèk…

  13. Sziasztok!

    Anyám mindig ezt hajtogatta mikor kicsi voltam
    “ha azt csinálod amit mondok, lehozom a csillagos eget is”
    “csak azért vagyok olyan amilyen (pl. okos szép stb….) mert Ő szült” /mindenhol ezzel a beszólással égetett, még akkor is amikor pl a nyelvvizsga bizonyítványt fvettem át
    “köszönjem meg hogy megszült” /mindennap/
    “kiöli belőlem az igazi apám vérét”…..
    stb hülyeségek halmaza!!!!

    Sajnos szóról szóra igaz, amit olvasok. Anyám betegségének diagnózisa ez a leírás.
    Az élet úgy hozta – többszöri sikertelen kibékülés után -, hogy befejeztem a családommal a kapcsolattartást.

    Egy ideig én voltam az “aranygyermek”, míg otthon laktam. Aztán amikor nem kerestem haza pénzt, én lettem a bűnbak. 3 testvérem van, mind ellenem anyám jóvoltából. Nevelőapám papucs, anyámnak tökéletes pár. Velük él a nagymamám, aki mindig csak akadályoztatta az életünket (mellesleg ő is nárcisztikus!!) Ő az aki miatt soha semmit nem tudtam anyámmal megbeszélni semmit, mindig mindenbe beleszólt, felhúzta anyámat.

    Ismét eltelt fél év az utolsó összeveszés óta. Kezdek beletörődni, hogy senki nem keres a régi családomból. De nehéz feldolgozni, hogy van egy kisfiam és őt is leszarják.

    Közben meg egyiktől-másiktól hallom, hogy “hiányzunk” nekik másoknak előadja ám magát. Manipulál folyamatosan, hogy újra én alázkodjak meg, mert ő a jó anya és én újra “hazaszaladtam anyucihoz” elmondhassa.
    De ő felkeresni engem.. áááá dehogyis. Mindig van kifogás.

    Így le is lehetne zárni, hogy akkor hagyjuk.

    De Miért keresem fel őket gondolatban?? Miért képzelek be vagy vágyok normális kapcsolatra ha tudom mi a vége… Mikor olyan sokszor csalódtam már. Nem lehet megbeszélni velük semmit.Nem is szabadna reménykednem.

    Utoljára azon vesztünk össze, hogy meghívtuk őket az esküvőnkre és nem jöttek el, mert nem szeretik a párom (aki egyébként jólelkű családszerető apa és férj).Szültem, NEM jött egyik se segíteni. Kisfiamat születéskor 1* látták, már 1 éves azóta talán max 3* pedig 10 km-re laknak tőlünk/ hivatkozott is arra hogy messze lakok…../ amugy van kocsijuk és hugyozzák a benzint
    . Mindig én könyörögtem, hogy ugyanmár gyertek látogassátok a kisgyereket stb….de őt sem szeretiik????? Miért?? csalódott vagyok.

    Mi a teendő??? Hogy nyugodjak bele??
    Vagy újra megalázkodjak szaladjak haza könyörögjek a szeretetért??????
    Köszönöm a válaszokat előre is

  14. Hihetetlen volt olvasni, hogy nem én vagyok a rossz. Talán felnőttként három gyereket nevelve egyedül pontosan tudom milyen nem akarok lenni…. olyan mint az anyám. Az egyik ok a házasság megromlásának pont az volt, hogy nem szerettem volna ha a középső gyerekem ki lenne téve a félelemmel teli életnek, hisz okos és értelmes (kitűnő tanuló, két hangszeren játszik) Sajnos úgy hozta az élet, hogy egy házban lakunk anyámmal, de ennyi csak lakunk de nem együtt élünk. Imádom a gyerekeimet, akik szerinte neveletlenek és feleselnek, én pedig élvezem, hogy ilyenek, mert vissza mernek szólni amit én gyerekként nem tehettem meg. Köszönöm még egyszer!

  15. Szia!
    Egy nárcisztikus kapcsolaton vagyok túl, és van egy fiam. Féltem az apjától, hogy ugyanolyan pszichés nyomás alatt fogja tartani, mint engem, a maga speciális eszközeivel. Remélem az itt olvasottak segítenek majd felismerni azt tőle mint szülőtől, amit tőle mint partnertől évekig nem ismertem fel…
    Nagyon jó a blog és gondolom önterápiának sem utolsó 🙂

  16. Drága Blogger, hiánypótlóak az írásaid, őszintén örülök, hogy kimondod ezeket a dolgokat. Én is több,mint egy éve megszakítottam a biológiai szüleimmel a kapcsolatot és igen, talán az utolsó pillanatban, mielőtt meghaltam volna.

  17. Kedves Narciszgyerekei!

    Tegnap éjjel találtam rá az oldalra, egy barátnőm mesélt délután a nárcisztikus anyákról. Tudom, leírtad, hogy ez a “gyerekeknek” szól, nem szülőknek, pároknak, stb. Én viszont egy érintett “bűnbak” feleségeként (nárcisztikus anyós menyeként) mégis köszönöm és olvasni foglak, mert nagy megnyugvást jelentenek a soraid. Végre kaptam egy kis önigazolást, hogy nem én vagyok a bolond, túlérzékeny, “torz gondolkodással megáldott” nő, aki felfúj és kitalál szituációkat, pedig egyébként mennyire “szeretve” vagyok és örülnek a házasságunknak!

    Köszönettel:

    egy (mégiscsak épelméjű) Újonc

    • Kedves Ennyi1323!

      Üdv itt!
      Neked is szól 😉 Néha a párok kerülnek bele pont abba a helyzetbe, amibe te is, hogy mivel legalább kicsit rendezettebb környezetből jössz, ezért jobban rálátsz az anyós furcsa/rettenetes/elviselhetetlen viselkedésére. Ergo jobban zavar is, hiszen számodra nem ez a megszokott. Nem te vagy a bolond és nem te vagy túlérzékeny, sajnos ezek általában vesztes kimenetelű játszmák az anyóssal (legalábbis elsőre 😉 ). Ha elfogadod hogy valóban “szeret” és “örül”, akkor úgy csinál belőled lábtörlőt ahogy nem szégyell, tehát ő nyert egy miniont, te pedig vesztettél. Ha viszont nem fogadod el a szerető anyós álcát, akkor te vagy a túlérzékeny és torz, tehát te vesztettél, ő pedig duplán nyert, hiszen szegény mennyire jóindulatú te pedig bántod, ha elég dörzsölt akkor még bűntudatod is van és megkérdőjelezed a józan eszed, ha pedig elég minionja van már, akkor azok pedig mellé állnak szajkózni, hogy hát mennyire ellenséges vagy pedig szegény anyós hogy szeret…
      Sajnos a helyzeted nem egyedi, de szerencsére nem vagy egyedül 🙂

      Kitartás, épelméjű vagy 😉

    • Kedves Ennyi1323! En is csak mostanra ertettem meg, hogy narcisztikus az anyosom es ez okozza az egesz csaladban a feszultseget. Nalunk is en vagyok a bunbak, illetve a 9 eves lanyom,akinel felek,mar “jo munkat vegzett”. El kell töle zarnom a lanyom, ha meg akarom vedeni,de egy narcisztikus anya altal nevelt ferfival elek,aki termeszetesen nem mer anyukanak nemet mondani. Mit tegyek, hogyan tudnam megoldani? Jogi uton? Ugy erzem,hogy a ferjem csaladjaban csak nekem tiszta a keplet, egyedul vagyok, ezzel a “tudassal” es a többiek nem mernek az oldalamra allni! Köszönöm, csak ennyi itt is. Ha szeretnel kapcsolatot felvenni velem, kerlek irj!

  18. Szia! Nemrég találtam Rád és erre a kis menedékre. Remélem tovább építed. Köszönöm az írásokat, viszem magammal őket, segítenek más perspektívából nézni a történetemet.
    Sok erőt, megnyugvást kívánok.

  19. Nagyon jó írás mindegyik bejegyzés. Annyira ezt gondolom/érzem/tapasztaltam én is. Én lehúztam a rolót számukra. Nem hiányzik a nárcisz család. Egyedül amiatt van lelkifurdalasom, hogy hagytam magam atverni. Nagyon várom a többi bejegyzést is. Köszönöm az eddigieket! 🙂

Te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s