A nárcisztikus anya 1.

1. Minden amit tesz, letagadható. Mindig van egy kézenfekvő kifogás, vagy magyarázat. A kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja. Az agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációkit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak álcázza. Csak a legjobbat akarja neked. Ő csak neked akar segíteni.

Nagyon ritkán mondja ki szó szerint, hogy alkalmatlan vagy, hogy nem vagy elég. Ehelyett, ha bármikor elmeséled neki, hogy valami jót tettél, rákontráz valamivel, amit a testvéred jobban csinált nálad. Esetleg egyszerűen ignorál, vagy meghallgat de nem reagál semmit, majd rövid időn belül valami kegyetlenséget tesz veled, csak hogy értsd: ne gondolj túl sokat magadról. Kínosan ügyel arra, hogy megfelelően hosszú idővel válassza el az okot (a sikered okozta örömöd) az okozattól (nem adja kölcsön a kocsiját hogy elmehess a díjátadóra). Így bárki, aki nem élte át a bántalmazást, amit te nap mint nap átélsz, soha nem fogja elhinni neked, hogy a kettő között kapcsolat van.

A legtöbb negatív megjegyzése egyszerűen csak összehasonlítás. Arról beszél, hogy valaki más mennyire csodálatos, mennyire tökéletesen végeztek el egy munkát, amit te is megcsináltál, vagy hogy mennyire nagyra tartja az illetőt. A kontraszt megértését rád hagyja. Máris elérte, hogy tudd: nem vagy elég jó, anélkül, hogy egy szót is kellett volna szólnia. Elrontja az örömöd bármiben egyszerűen úgy, hogy gratulál ugyan, de mérges, irigy hangon. Ez megfelelően közvetíti az üzenetet feléd, hogy ő mennyire boldogtalan, de mindezt ismét teljes mértékben letagadhatóan. Lehetetlen valakit szembesíteni a hangszíne, a magatartása miatt, vagy amiatt, ahogy rád néz. De amint a nárcisztikus anyád beidomított erre, borzalmas büntetést tud kilátásba helyezni egyetlen szó nélkül. Ennek eredményeképp mindig félsz, mindig valamit rosszul csinálsz vagy tudsz, és sosem tudod igazán megfogalmazni magadnak, hogy miért.

Mivel a bántalmazása valójában egy élethosszig tartó kontroll eredménye, és mivel mindig elég óvatos ahhoz, hogy racionalizálja a bántalmazást, iszonyatosan nehéz megmagyaráznod más embereknek, hogy mi is annyira szörnyű benne. Abban is nagyon óvatos, hogy hogyan és mikor bántalmaz téged. Nagyon titkolózó, ez majdnem minden bántalmalmazóra igaz amúgy (“Ne teregesd a családi szennyest nyilvánosan!“), és megbüntet, ha bárkinek elmondod, hogy mit tett. Körültekintően megválasztja a legdurvább bántalmazásai helyét és idejét oly módon, hogy bárki aki közbeléphetne, ne hallja és ne is lássa a viselkedését. A nyilvánosság előtt egy teljesen másik embernek látszik. Befeketít téged más emberek előtt, de a megalázó megjegyzéseket és a rosszindulatú pletykákat óvó aggodalomba, szeretetbe és megértésbe ágyazza (“Annyira sajnálom szegény Cintiát. Mindig olyan nehéz helyzetben van, és én nem tudom mit is tehetnék érte!“). Ennek következtében a nárcisztikus személyiségzavaros szülők gyerekei egyöntetűen állítják, hogy senki nem hisz nekik (“Meg kell mondanom, hogy Édesanyád mindig a legszeretettelibb módon beszél RÓLAD!“). Sajnos a terapeuták is legtöbbször a nárcisztikus anya védelmére kelnek – részben mert szülőtársról van szó, részben mert az anya cselekedetei letagadhatóak – megerősítve ezzel az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését (“Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta úgy!“).

2. Átlépi a határaid. Az ő kiterjesztésének érzed magad. A tulajdonodat a beleegyezésed nélkül adja oda másnak, néha a szemed láttára. Megeszi a tányérodról az ételed, vagy odaadja másnak. A tulajdonodat visszaveszi tőled, és azon kívül semmi magyarázatot nem kapsz, mint hogy sosem volt a tiéd. Az idődet elígéri a hozzájárulásod nélkül, és a neked tulajdonított véleményedet is kifejti másoknak helyetted. (“Egyszerűen IMÁD falunapra járni!” “Soha nem akarna semmi olyasmit.” “Egész biztosan nem akarna gránátalmát enni.“) Kibeszélnek a jelenlétedben, mint ha ott sem lennél. Naprakész információkkal rendelkezik a testi funkcióiddal kapcsolatban, majd nyilvánosságra hozza a begyűjtött adatokat, hogy megalázzon, főleg ha ez az odaadása és a te igényeid miatti mártíromsága bemutatására is szolgálhat (“Mikinek is volt ez a gyakori vizelési problémája, csak az övé sokkal rosszabb volt. Annyira aggódtam miatta!“). Sosem tudtad milyen érzés elvonulni a fürdőszobába vagy a hálószobádba. Rendszeresen átnézi a dolgaid. Indiszkrét kérdéseket tesz fel. Belekíváncsiskodik az emailjeidbe/leveleidbe/naplódba/beszélgetéseidbe. Az érzelmeidben vájkál, főleg a legfájdalmasabbakban, és mindig negatív információk után kutat, amiket aztán felhasználhat ellened. Gyakran tesz a kifejezett kérésed ellenére dolgokat. Mindez látszólagos zavarba esés, vagy belegondolás nélkül történik.

Bármilyen autonóm törekvésed erős ellenállásba ütközik. A normális beavatási rítusokat (megtanulni borotválkozni, sminkelni, randevúzni) nagy neheztelés árán tudod csak kicsikarni ha nagyon kitartó vagy, majd megbüntet érte (“Mivel már elég idős vagy ahhoz, hogy randevúzz, úgy vélem ahhoz is elég idős vagy, hogy magad fizess a ruháidért!“). Ha az életkorodnak megfelelő ruhát, szépítkezési lehetőséget, az életed feletti kontrolt, vagy jogokat követelsz, akkor nehéz eset vagy, a “függetlenséged” pedig nevetség tárgya.

3. Kivételez. A nárcisztikus anyák általában kiválasztanak egy (néha több) gyereket, aki az aranygyermek lesz, és egy (néha több) gyereket, aki a bűnbak. Az anya azonosul az aranygyermekkel és egészen addig privilégiumokat biztosít számára, amíg az azt teszi, amit ő akar. Minden családtagnak az aranygyermek igényei körül kell szorgoskodnia. A bűnbaknak nincsenek igényei, cserébe viszont neki jut az igénykielégítés feladata. Az aranygyermek soha nem hibázik. A bűnbak mindig hibás. Ez viszályt szít a gyerekek között: egyikük sokat invesztált abba, hogy az ő anyja bölcs és csodálatos, míg a másik(ak) utálja az anyát. Ezt a viszályt az anya mesterségesen szítja hazugságaival, valamint nyíltan igazságtalan és kivételező viselkedésével. Az aranygyermek az anyját védi és azzal, hogy okokat keres arra, hogy az anyja tetteiért a bűnbakot vádolják, indirekt módon állandósítja a bűnbak bántalmazását . Az aranygyermek direkt módon átveheti az anya feladatait azzal, hogy fizikailag bántalmazza a bűnbakot, hogy ne az anyjának kelljen ezt megtennie.

4. Aláássa a törekvéseid. Az eredményeidet csak annyira ismeri el, amennyire a maga javára fordíthatja őket és bezsebelheti az elismerést helyetted. Amelyekért nem tud elismerést szerezni helyetted, azokat ignorálja, vagy lekicsinyli. Ha bármikor te vagy a középpontban, ő viszont nem tud odakerülni, akkor vagy megpróbálja az egész eseményt megakadályozni, vagy nem jön el, vagy korán megy el, vagy úgy tesz, mintha az egész nem lenne akkora nagy ügy, vagy beáll eléd a reflektorfénybe, vagy apró szurkálódó megjegyzéseket vet oda, hogy valaki más mennyivel jobban teljesített nálad, vagy egyszerűen csak kifejezetten kellemetlenül viselkedik épp pont valami nagy megmérettetésed előtt. Végkimerültségben szenved, amikor bármit is kellene tennie, hogy támogassa a lehetőségeid, vagy egyenesen visszautasít bármilyen apró dolgot, amivel téged segíthetne. Utálatosan viselkedik olyan dolgokkal kapcsolatban, amik marginálisan kapcsolódnak a sikeredhez, így elhomályosítva a sikered miatt érzett örömöd anélkül, hogy bármit közvetlenül arról mondott volna. Mindegy mi volt a sikered, megrovást kaptál érte.

5. Megaláz, kritizál és befeketít. Apró, alig észrevehető módokon adja tudtodra, hogy a testvéreidet, vagy bármely más embert többre tartja nálad. Ha arról panaszkodsz, hogy valaki más rosszul bánik veled, az illető pártját fogja még akkor is, ha nem is ismeri. Nem törődik se ezekkel az emberekkel, se a panaszaid igazságtartalmával. Csak azt akarja tudtodra adni, hogy neked sosincs igazad.

Általánosságba burkolt csapdákat vet ki eléd, amiket majdnem teljesen lehetetlen kikerülni (mindig szeretetteli, törődő hangnemben): “Mindig olyan nehéz eset voltál” “Néha nagyon nehéz szeretni téged” “Sosem tűntél képesnek arra, hogy bármit befejezz” “Nagyon nehéz volt veled együtt élni” “Mindig bajt okoztál” “Senki nem tudná elviselni amit csinálsz“. Mindig oldalról támad be – például arról panaszkodik az orra alatt, hogy “senki” nem szereti, vagy segít neki, vagy törődik vele, vagy arról, hogy “mindenki” annyira önző, miközben te vagy az egyetlen ember a szobában. Mint mindig, ez is a kritika és a letagadhatóság kombinációja.

Apró megjegyzéseket szúr be a társalgásba, például hogy mennyire élvezett valamit amit valaki mással csinált – valami, amit veled is csinált, de nem tetszett neki annyira. Tudtodra adja, hogy a kapcsolata valakivel, akit mindketten ismertek, mennyire csodálatos, oly módon, ahogy a veled való kapcsolata nem az. Ez a körültekintően kimondatlanul hagyott üzenet, hogy nem annyira számítasz neki.

Lekicsinyli, kihagyja a számításból, vagy ignorálja a véleményed és tapasztalataid. Az éleselméjűségedre lekezelően, tagadóan és vádaskodóan reagál (“Úgy vélem kissé túl sokat olvasol!“). Lesöpri a tudásod az asztalról még olyan témákban is, amikben elismert szakértőnek számítasz. Bármit mondasz, arra önelégült vigyor, és eltúlzottan érdeklődőnek hangzó felkiáltás a válasz (“Ahaaaa!” “Nem mondod komolyaaan!” “Tééényleg?“) Ezek után világossá teszi a számodra, hogy egy szóra se figyelt abból, amit mondtál.

6. Eléri, hogy őrültnek tűnj. Ha megpróbálod szembesíteni valamivel, amit tett, elmagyarázza neked, hogy “nagyon élénk képzelőerőd van” (ezt a kifejezést a bántalmazók gyakran használják, hogy a bántalmazásukkal kapcsolatos tapasztalataid érvénytelenítsék), hogy nem tudod miről beszélsz, vagy hogy ötlete sincs miről beszélsz. Azt állítja, hogy nem emlékszik nagyon emlékezetes eseményekre, letagadja, hogy egyáltalán megtörténtek, és soha nem ismeri be annak a lehetőségét, hogy esetleg ő felejtette el. Ez egy gázlángolásnak nevezett (a híres Gázláng filmből származó kifejezés), kifejezetten agresszív és dühítő taktika, amit a bántalmazók előszeretettel alkalmaznak. Folyamatosan aláássa a valóságról alkotott képedbe vetett bizalmad, és végül már képtelen vagy bízni a saját megérzéseidben, az emlékezetedben, vagy az érvelési képességedben. Így sokkal kezelhetőbb áldozattá válsz a bántalmazó számára.

A nárcisztikusok rutinosan gázlángolnak. A nárcisztikus vagy célozgatni fog, vagy a szemedbe mondja, hogy instabil vagy. Különben nem hinnél ennyire nevetséges dolgokat, vagy együttműködőbb lennél. Túl érzékeny vagy. Képzelődsz. Hisztérikus vagy. Teljesen ésszerűtlen vagy. Túlreagálod a dolgot, mint mindig. Majd akkor beszél veled, ha lenyugodtál és nem vagy ennyire irracionális. Akár neurotikusnak vagy pszichotikusnak is jellemezhet.

Amint felépítette ezeket a történeteket az érzelmi patológiádról, természetesen elmeséli másoknak is: a mocskolódásait aggodalomnak álcázza, saját magát pedig tehetetlen áldozatként tünteti fel. Ő nem csinált semmit. Ötlete sincs miért vagy ennyire irracionálisan dühös rá. Nagyon mélyen megbántottad. Úgy véli, lehet, hogy pszichoterápiára van szükséged. Nagyon szeret és mindent megtenne, hogy boldoggá tegyen, de egyszerűen nem tudja, mit csináljon. Mindig ellököd magadtól, pedig minden vágya, hogy neked segítsen.

Egy füst alatt eléri a következőket: felmenti magát a felelősség alól, hogy ő lenne az iránta érzett ellenszenved oka; sejteti hogy veled van valami alapvető baj, ami miatt mérges vagy rá; és aláássa a szavahihetőségedet bárkivel szemben, akivel már beszélt. Annyira tökéletesen játssza az odaadó anya szerepét, hogy senki nem fog neked hinni.

Innen.

Advertisements

43 thoughts on “A nárcisztikus anya 1.

  1. Pár hónapja jött nálam a lavina, amikor teljesen véletlenül szembejött egy angol cikk erről a témáról, ez a blog hatalmas segítség! Csak bólogatok, és jönnek fel az emlékek, hogy “igen, ez pontosan az, mint amikor ezt vagy azt csinálta”! Hatalmas segítség, hogy látom, mások is járnak ebben a cipőben, ugyanakkor őszintén sajnálok mindenkit, akinek ezzel kell szembenéznie. 30 évesen hatalmas traumaként élem meg, hogy elveszítem az anyámat, mert még mindig kételkedem néha, hogy egyébként ő jót akart nekem, de ahogy olvasom ezeket a példákat a blogban, hát bizony tényleg csak akkor akart jót, amikor az neki is fontos volt. Kitartást mindenkinek!
    Egy ex-bűnbak gyerek

  2. Köszönöm, hogy leírta ezt a cikket. Lassan két éve hogy semmilyen módon nem tartom a kapcsolatot az anyukámmal. Mégis újra meg újra rákeresek a témára. Folyamatosan rettegek, mi van ha egyszer előkerül… legjobban attól félek, mit mondjak a gyerekeimnek, miért tűnt el egyszer csak a nagyi. Hogyan magyarázzam meg hogy pont az ő érdekükben keményítettem meg a határvonalat. Pont azt nem akartam hogy a vasárnapi családi ebéden mosolyogva közölt bicskanyitogató sértések éles visszautasítása vagy pont fül mellett elengedése – között kelljen választanom minden áldott héten. Mindkettő rossz egy kisgyereknek. A visszaválaszra felkapták a fejüket, hogy jajj, mi baja anyának a nagyival. A másik meg szintén patológiás, hogy ez legyen a tanult minta, hogy ilyeneket lehet mondani egymásnak.
    Azt a döntést hoztam, hogy megmondom, így nem viselkedhet, akármekkora anyagi támogatást is ad.
    Hosszú folyamat volt amig megértette, hogy komolyan gondolom. Visszavette a visszaadott húszezrest. “Biztosan nincs szükségetek rá. ” mondta és elment. Azóta nem láttuk.
    Elvette tőlem a lehetőséget, hogy megmutassam a gyerekeimnek, hogy hogyan kell bánni öreg szüleinkkel. És még sok minden mást is. Közben itt függ a fejem felett damoklész kardja hogy mi jön még…

  3. Sziasztok! Végső elkeseredésemben írom e sorokat. A blogot néhány éve olvasom, az itt leírt tüneteket régóta felfedezni vélem édesanyámon. Én 6 éve vele élek, a nem működő, nárcisztikus férjjel kötött házasságom felbontása óta. A kisfiam is velünk maradt, így élünk mi “édes” hármasban. Ez egy igazi pokol. A gyermekemet, aki most tíz éves, nem engedi nevelni, ha bármit szeretnék elérni nála szupermenként megjelenik. Kijelenti, hogy a gyereknek van igaza, mit akarok én, aki egyébként is egy idegbeteg “.zaranya” vagyok?! Szerintem a gyerekemnek árt legtöbbet ezzel, de idestova 6 éve, túl fáradt ezt a témát megbeszélni. Az útjában vagyok. Ő a rangidős, mindenben előrébb helyezi magát, legyen szó bármiről. Majdnem hatvan évesen neki égetőbb szükséglete párra találni, akivel később a külvilág felé lehet demonstrálni és bennünket a gyermekemmel mutogatni a külvilág felé, mint túszokat. Segít a gyermek körüli teendőben, de csak ameddig pozitív színben tűnhet fel a fiam és a külvilág előtt. A problémák megoldása mindig az én feladatom. A munkám miatt napi 12 órát vagyok távol, majd az est rutin után hullafáradtan esem be az ágyba, hétvégén a háztartás elviszi az időm nagy részét. A főzés is nagyrészt az én feladatom, mert mindig úgy intézi, olyat kell főzni, amit “én tudok”. Ő a munkája miatt napokat pihen, alszik otthon, számítógépfüggése ideje és éjszakái nagy részét felemésztik. Néha azt érzem én vagyok az anyám anyja, nekem kell figyelmeztetnem, ez nem normális. Természetesen erről alkotott véleményem ignorálja. A holmijaimat szó nélkül elveszi, elhordja. (akár a bugyimat is. :() Eddig nem volt lehetőségem elköltözni, most mégis van egy halvány remény, hamarosan sikerülhet. (Ezt ő is tudja.) Egyre pokolibb a helyzet és attól félek tényleg megőrülök. Mindennaposak a veszekedések, amelyekben hosszan ecseteli, milyen öntelt és beképzelt aljas ember vagyok, és ha ezt látnák akik nekem fontosak, meglenne a véleményük. Szerinte soha nem fogok párt találni, egy ilyen selejt úgysem kell senkinek. Anyaként is hitvány vagyok, a gyermekem retteg tőlem. Ma a legféltettebb parfümöm került elő a táskájából, amit hetek óta kerestem. Letagadta, hogy ellopta, rögtön gyártott rá valami képtelen hülyeséget, én bedühödtem és megrángattam. Nem vagyok rá büszke, de azt hiszem direkt szítja a parazsat, és mert tudja, hogy eléggé lelkiismeretes vagyok, azt is tudja, meg fogom ezt a tettem is bánni. Mintha a saját érzékenységem, sérültségem és lelkiismeretem fordítaná ellenem… Így is van éppen elég gondom, de ma megfenyegetett, szétvereti a fejem, ha ez még egyszer előfordul. Szóval, ne haragudjatok, le kellett írnom. Valaki, aki nagyon fél, hogy egy hasonló önző szörnyeteggé válik…

  4. A blogon olvastam először az önző szülőkről, addig úgy gondoltam hogy egyedül vagyok a problémáimmal.Köszönet a blognak amiért nyíltan megosztotta az emberi viselkedés mélységeit. Sokat tanultam az írásokból, tán az életem is más irányt vett.

  5. Tisztelt Szerző!

    Hálásan köszönöm a bejegyzést. MIndig is sejtettem,hogy beteg az anyám,de hogy ennyire és hogy nem vagyok egyedül ezzel, ezt nem gondoltam volna. Minden egyes szó ráillik. 30 éves fiatal nő vagyok, jó egzisztenciával (nárcisztikus anya gyermekeként mindig kitűnő eredményekkel) aki szintén 1000 km-re menekült az anyjától. Komplikált a helyzet. gyerekvállalás előtt állunk a férjemmel, akivel csodálatos, szeretetteljes kapcsolatban élünk ( az ő nagy előnye anyámmal szemben,hogy külföldi, ezért nem ért mindent szóról szóra, csak érzi a helyzetet). Mindenesetre borzasztóan nehéz most, anyám borzasztóan akaratos, magához akar láncolni és nem csak engem,hanem a testvérét is tönke próbálja folyamatosan tenni. Jó gondolatot olvastam az öngyilkossággal kapcsolatban,hogy a nárcisztikussal szemben méginkább olaj lenne a tűzre, így utólag örülök,hogy ezt a gondolatot mégis mindig elvetetettem. Anyámhoz sajnos egy borzasztó érdektelen apa is kapcsolódik,elváltak,mert ő nem bírta, engem anyám egyedül nevelt,pontosan a fent leírt módon.

    Kérdésem felétek,kedves Kommentelők. Ti hogyan tudtatok gyereket vállalni? Hogyan tudtátok a saját életeteket élni? Hogyan tudtátok saját magatokat elfogadni? Nem tudom pontosan leírni,hogy hogyan is értem ezt a hogyant,de remélem, érzitek, hiszen egy cipőben élünk.

    Akik megszakították a kapcsolatot: hogyan lehet ezen túllépni?
    Anyám testvére sajnos borzasztóan érzékeny lelkivilágú, ha megszakítanám a kapcsolatot az anyámmal,azt hiszem őt a sírba tenné a viselkedésével.

    Mit tanácsoltok?

    Köszönettel:
    Egy árva nárciszpalánta

  6. Egy újabb nagyszerű blog a témáról!!

    Te jó ég, hogy mennyi ilyen ember van. Ez az írás nemcsak az anyákra illik rá, ( anyukám nem ilyen volt), hanem az exeimre is!! Hogy én mit szenvedtem ettől a bebizonyíthatatlan kínzástól, amíg fel nem ismertem!!

    De most már vége, bár feldolgozni nehéz, mert nagyon megroggyant az önbizalmam az évek alatt.

    Van egy kolléganőm ő szakasztott ilyen, egy ocsmány álarc van rajta, mögötte egy beteg ember van.

    A bátyámban is vannak ilyen vonások, és az egyik fiamban is. A barátnői öngyilkosok akarnak lenni mellette. :(( Már nem is csodálom. Már értem!!

    Súlyosan betegek ők, szerintem ez valami veleszületett dolog nagyrészt. nem hiszek abban hogy mindenki a szülei miatt lesz ilyen.

    Nagyon ki kell kupálódni, hogy ne faljanak fel ezek a farkasok.

    Azt hiszem, hogy egy darabig sűrűn olvasgatni fogok itt. 🙂

  7. Ilyesformán akkor lehetséges, hogy az “aranygyermeknek” boldog gyerekkora van? Vagy idővel Ő is észre veszi, hogy vmi nem stimmel anyuval? Milyen ezeknek a testvéreknek a viszonya?

    köszönöm a választ/okat!

  8. Rettenetes, hogy csak ilyen megoldás létezik. Én is kamasz fejjel szöktem el otthonról (32 éve) az ilyen anyám elől. De most nem túl távol él tőlem, öregszik. Többnyire félévig is megszakítom vele a kapcsolatot, de aztán jön egy szorongató érzés, hogy mi van vele, hogy megbánom, hogy nem látogatom, ki tudja meddig lehet… Aztán ha nem az első, akkor a második alkalommal, de visszazuhanunk a régi helyzetbe, amikor kénytelen vagyok megszakítani a kapcsolatot, hogy ne tudjon bántani. Sajnos a lányomat, (az unokáját) is célba veszi. A kapcsolat megszakítás általában csúnya veszekedéssel jár és utána mindig hosszan rágódok, szenvedek tőle.

  9. Szia! Köszönöm a cikket, azt hittem, csak a mi családunknak jutott ilyen szörnyű sors. Nálunk a testvérem volt a bűnbak, akinek minden önbizalmát elvette, az önérzetét is, sajnos teljes csődtömegnek érzi magát. Folyamatosan gyötörte és állandóan arra panaszkodott, hogy nincs nyugta, mert attól tart, hogy a testvérem öngyilkos lesz ( persze mivel olyan lehetetlen szegény…). Én onnantól kezdve nem feleltem meg, miután férjhez mentem. Legnagyobb óhaja az, hogy elváljunk. Így megy ez már 7 éve. Ettől függetlenül én minden kívánságát lestem, azonnal ugrottam, ha valamire szüksége volt, de már annyira elvont a családomtól és a munkámtól, hogy elmagyaráztam neki, így ez nem mehet tovább. Most kórházban fekszik, ugyanis másnap begyógyszerezte magát. Akinek ilyen gyereke van, annak nincs is más választása. Többet nem akar látni. Bár nem hiszem, hogy ezt komolyan gondolja. Valószínűleg azt várja, hogy a bocsánatáért esedezve újra mindent félredobjak, hogy őt szolgálhassam. A bűnbakok soha ne gondolkozzanak buta megoldáson, ezek az anyák nem szeretik a gyerekeiket, nem ejtenének valódi könnyeket. Valóban ürügy lenne arra, hogy még egy okkal több miatt sajnáltassák magukat a környezetükkel.

  10. Visszajelzés: A nárcisztikus anya | Apaszív Egyesület

  11. Sziasztok!
    Már elég régóta keresek egy csoportot a témában, de eddig nem találtam rá, talán azért, mert eddig mindig a diktatórikus anyát írtam be a keresőbe..
    Nagyon örülök, hogy rá találtam erre az oldalra, bár szomorúsággal is tölt el, hogy nem egyedi esetről van szó.
    Nem is tudom hol kezdjem, érdekel-e valakit, olvassa-e valaki? (nem néz-e engem hülyének?) Minden szavával egyetértek. Nem olvastam olyan hozzászólást viszont, ezek szerint lehet csak az én édesanyám ennyire elvetemült (miközen ezeket a szavakat írom, mondhatom, hogy lelkiismeretfurdalásom van, mégis csak az én hibám, ugye, ezt annyira jól belémvésték, rossz vagy, meg kell büntetni, stb,) szóval anyukám a lelki terrorja mellett, még brutlisan is vert, és ez örömmel töltötte el. 9 éves koromból 17 éves koromig rendszeresen megvert, ha kedve támadt. Volt olyan, hogy ütött, rúgdosott, és persze apu dolgozott, tesóm nem volt itthon, kiabáltam, segítségért, persze zárt ablakok mellett és mindig mondta, kiabálj csak úgysem hallja senki.. volt, hgoy annyira belefeledkezett a verésbe, hogy lassan itt volt az ideje, hogy apu megérkezzen, akkor abba hagyta és mondta, hogy hétfőn folytatni fogja.. persze panaszkodott apunak, hogy már megint milyen rossz voltam, a hülye lányod. Mindig apu hülye lánya voltam, mai napig, ha olyanja van. 39 éves vagyok. jött a hétvége, el is feledkeztem mindenről, anyu normálisnak tűnt, eljött a hétfő, apu korán elment dolgozni, anyu feljött a szobámba és jól megvert. képes volt a haragját 2,5 napon át hevíteni, hogy engem jól megverjen hétfőn, amikor már el is feledkeztem a pénteki kikapásról, ja mert pénteken még nem fejezte be.. hétfőn kellett még fojtogatnia, meg rugdósnia úgy iskolakezdés előtt..
    Ezenkívül, ami még szintén beteges énjére vonatkozik. Évek óta keresek a google.n ilyet, de senki nem tette fel, lehet nem is létezik ennyire beteg elme.. nem tudom..
    Anyám fogdosott.. Ahogy elkezdtem serdülni, fogdosott, mindig hátulról kapott el, és mintha a tulajdona lennék, elkezdte fogdosni a mellem, a nemiszervemet elég fájóan.. annyira de annyira rossz volt, és szégyenteljes.. annyira szégyelltem magam.. Arról már olvastam, hogy apa molesztálja a lány gyermekét, de ilyet, hogy egy anya fogdossa a serdülő lánygyermekét, mintha a tulajdona lettem volna, meztelenül nem, de tényleg nem lehetett bezárni a fürdőszoba ajtót a szobám ajtaját, mindig leskelődött, persze a holmiaimat átkutatta, a leveleimet elolvasta,.. mai napig, ha eljönnek unokázni, belenéz a szekrényeimbe, megszagolja a ruháimat.. kutakodik.
    Én kb mióta az eszemet tudom én rossz vagyok, és meg kell büntetni, ez mai napig így van, mindig megkapom, hogy én rossz vagyok és ha merek bármit szólni, őszintén elmondani, hogy fáj, elég volt, akkor dührohamot kap, teljesen torzult lesz és rámbassza az ajtót és pampog apámnak, hogy a hülye lányod..

    Születésnapomon 12 éves korom óta nem köszönt fel. másnap, következő hónapban megteszi, de sosem a napján. Valamiért úgy hittem most fel fog köszönni, szoktak jönni unokázni egy héten 1-2x 2-3 órára, addig én bevásárolok általában.. most vártam őket, hogy jöjjenek. de nem jöttek. Felhívott apu kb délután 3-kor és elhülyéskedte, hogy boldog névnapot, 18.? szóval ez is olyan gyerekes volt, persze anyu sehol nem volt, még a telefonban sem. Másnap megjelentek. Hoztak ajándékot, anyu kibaszta az asztalra, tök érzelemmentesen – és persze elvárta, hogy extázisba essek az ajándékaitól. Egy boldog szülinapot a születésnapomtól hihetetlenül boldog lettem volna, akár telefonon is, de nem anyám – szerintem direkt fájdalomokozás végett nem köszönt fel sosem születésnapomon. Megkérdeztem, hogy tegnap mit csináltak, anyu mondja semmi különöset. (ja 10 percre laknak kocsival) szóval nem csináltatok semmit,. Erre mondtam, vártalak Titeket. Úgy örültem volna ha jöttök és felköszöntöttök, nem kell ajándék csak egy felköszöntés. egy fél órára beugorhattatok volna, olyan jól esett volna.. anyám hisztérikus dührohamot kapott, én vagyok a hálátlan, annyi ajándékot hozott, és különben is sosem szoktuk megünnepelni.. igen, mondtam, hogy nem, akkor minek hoztál most ajándékokat, na mindegy.. dührohamot kapott.. elviharzott.. tudtam, hogy megint büntetni fog.. büntetett is.. nem jött el, amikor megigérte, hogy vigyáz a lányokra, de szarok rá. most a hetem megint letargikus volt.. miatta.
    azt hiszem az lenne a megoldás, ha megszakítanám vele a kapcsolatot, én próbálom, de Ő jön, és próbálja azt is tönkretenni amit még nem tudott.. többek között a kapcsolatomat.. azon dolgozik, hogy szétválasszon, de csupán azért, hogy újra Ő uralkodhasson felettem, hogy lásson nyomorultan, egyedül két gyerekkel.. Ő ebből táplálkozik.
    kb 2 éve ott voltam náluk akkor még csak az egyik kislányom volt meg.. Tesóm az aranygyerek 40 évesen elváltan visszakerült oda.. ott volt az egyik haverja, a konyhában voltunk, és anyám előáll, hogy de kár, hogy Gábornak van barátnője, mert nekem is milyen jó lett volna.. köpni nyelni nem tudtam. aztán azt mondtam, hogy mondhatsz ilyet, én szeretem Robit. Szeretjük egymást.. Ő tényleg akkor boldog, ha engem szenvedni lát.. és akárhányszor dicsekedtem el valamivel, örömhír munkahelyen, elismerés, vagy egy új ruha, mindig mintha haragudott volna.. Sosem dícsért meg, sosem simogatott meg, sosem mondta, hogy szeret.. mindig csak azt, hogy rossz vagyok. Mindenki előtt megalázott.. kibeszélt, befeketített.. Én akartam neki segíteni a háztartásban, de nem engedte, mivel irritáltam Őt, és nem is akart látni sem, viszont úgy adta elő, hgoy én nem segítek semmit. Emlékszem szintén 12 évesen voltunk a közértben, anyu találkozott valami pasi ismerősével.. apu haverjával.. és persze neki el kellett a bolt kellős közepén mesélnie, hogy én milyen lusta vagyok és semmit nem segítek pedig már a menzesze is megvan. utálom ezt a szót, azért mert Ő használta így.. sosem hívom így.. szóval egy idegen férfinak egy közértben, ami tele volt hangosan ezt neki el kellett mondania.. és persze mindenkinek elmondta, a rokonoknak, és mindenkinek.. és én ott voltam, mintha levegő lennék..
    Kértem, hogy had legyek én is a konyhában amikor főz, sokszor elzavart, ha kavarhattam is az ételt, mindit kb fél másodperc után idegrohamot kapott, mindig káromkodott, és lebaszott, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Igazából azt hiszem, hogy Ő egy szerencsétlent akart nevelni belőlem.. 25 évesen még nem főztem.. egy barátom nagymamája tanított, vagy csak megengedte, hogy lássam, ahogy főz..
    Valaki kérdezte, ha mondjuk meghal a bűnbak mi történne az aranygyerekkel. Sztem az aranygyerek csak akkor veszíti el a státuszát, ha szembeszáll az anyjával.. de miért tenné, sokkal egyszerűbb bántani ugyanazzal a módszerrel a bűnbakot, amivel az anya, és igen az apa passzív bántalmazó..
    szóval, ha meghal a bűnbak, a blog írója is leírta, mártírkodna, meg szegény Józsika, Pistike, Julcsika meghalt, pedig milyen jó áldott gyerek volt, műkönnyek stb.. de mindez csak arra szolgálna, hogy őket sajnálják, mert valójában szarnak ők arra, hogy mi van velünk.
    Viszont, ha az aranygyerek halna meg.. na akkor biztos megkapnánk, hogy inkább neked kellett volna meghalni, vagy miért nem inkább a bűnbak halt meg. én már megkaptam, ha a tesómmal történt valami, hogy miért nem velem történt miért nem én szenvedek, miért szegény Gazsi szenved.. (ezek kitalált nevek).
    Én a minap szembesültem, hogy tesóm, az aranygyerek is ugynaolyan, mint anyu. (báttyám van).
    Aput valamiért másnak láttam, próbáltam látni.. de visszagondolva, sosem védett meg.. de kétségkívűl lelkiismeretfurdalása van, de sosem mert szembeszállni anyuval, és hát egyébként is, én vagyok a rossz. Ez minden találkozáskor megkapom, meg azt, hogy az unokákkat szeretjük. pont. igen, miért kell ezt mindig elmondani.. hogy engem nem.
    Mindig megkaptam, hogy nem szeretem anyut.. Hogy tudnám szeretni azt, akitől félek, akitől rettegtem, aki meglesett míg öltöztem, aki hátulról elakpott és jól megfogdosott.. aki kicsiként, kisdedként elrúgdosott magától. Tesóm bármikor odamehetett anyuhoz, mindig simgatta a fejét, az arcát, gyengéden, kedvesen.. engem mindig ellökött magától.. ezért csimpaszkodtam mindig rajta.. volt, hogy csak annyit szerettem volna, míg Ő feküdt a kanapén, hogy ott a lába végénél kuccorodtam.. és hát véletlenül hozzáértem a kezemmel a lábához, és szó szerint lerugdosott ilyenkor az ágyról, és nagyon zavarta, hogy én hozzáértem, meg hogy ott vagyok.. hogy lehet ilyen egy anya?
    Szerintetek tudják ők, hogy ilyenek? mit akarnak tőlünk, teljesen tönkretenni.
    Én egész gyerekkoromban azért imádkoztam, hogy válljanak el, és legyen egy mostohaanyám, akitől talán több szeretetet kapok.. és most is időnként rámjön a sírás, és csak arra vágynék, hogy egy kedves, meleg arcú ősz hajú néni, átölelne, és szeretne,. Szeretnék egy anyukát, aki szeret és elfogad, és gyengéd.. Ez már aligha hiszem, hogy lehet viszont cserébe van két odaadó kedves kislányom. Annyi szeretet kapok tőlük.. és nem igaz az, amivel vádoltak, hogy én eredendően rossz vagyok.. a gyerekeimen látom, hogy azt adják vissza, amit kapnak és az szeretet, gyengédség, megértés.. őszinteség…
    Köszönöm, hogy elmondhattam. Máris jobb.. egy időre. 🙂 egészen addig, míg nem “rúg” megint belém..

  12. Utóirat
    Ez kimaradt az alábbiakból, bár valószínűleg így is világos:
    Az áldozat poziciója: ő a bűnbak a nárcista anya, csendestárs apa és aranygyermek négyszögben.

  13. Kedves Nárciszgyermeke,
    fantasztikus a blogod és iszonyú jók az összeválogatott anyagok! Köszönöm, hogy ennyi időt és energiát fektettél bele, nagyon sok mindenkinek segít és nagyon fontos, hogy ezek az információk elérhetőek legyenek magyarul is! A nárcista anya és a csendestárs apa, illetve az ajándékozásról szóló bejegyzések hihetetlenül precízek!
    Azt szeretném tőled megtudni, hogy szerinted van-e értelme ezeket az anyagokat (például a nárcista anya és a csendestárs apa leírásait) megismertetni a “repülő majmokkal” vagy akár a “csendestárssal”? (Ebben az esetben, a “repülő majmok” mindenféle rokonok, akik tartják a kapcsolatot a nárcista anyával és a csendestárs apával.) Erre azért gondoltam, mert a helyzet, aminek részese vagyok (nem én vagyok az áldozat) épp eszkalálódott, és egy befeketítési hadjáratra számítok, amiben a nárcista anya azért is van előnyben mert ő rendszeresen találkozik a rokonokkal, míg az áldozat objektív okok miatt nagyon ritkán látja őket. A cél az lenne, hogy a “repülő majmok” végre megértsék mi folyik itt, mert persze nem hisznek az áldozatnak (akiről a nárcista anya és csendestársa elterjesztették a családban h. a pszichés betegsége miatt képtelen felmérni a valóságot és ezért látja a nárcista anyát olyan sötéten. A pszichés zavarok persze valójában nagyrészt az abúzus eredményei, és semmilyen mértékben nem befolyásolják az áldozat képességét arra, hogy világosan felismerje környezete és benne a nárcista anya igazi szándékait).
    A “repülő majmok” informálására azért gondoltam, mert a nárcisztikus szülőkkel talán megszakítható lenne a viszony, de az egész családról lemondani nagyon fájdalmas lenne. Szerinted van esélye az észérveknek a “repülő majmok”-nál?
    Az áldozat már eddig is próbálkozott, de általában áttörhetetlen falakba ütközik és rettenetes érzés, hogy az emberek hagyják magukat megtéveszteni. Van akiket a nárcista anya közvetett ajándékokkal hálóz be, amit a természetesen az ő oldalán álló aranygyermek vásárol és ad át a becserkészendő rokonoknak.
    Vagy hagyjunk fel minden reménnyel?

  14. Hihetetlenül precíz leírása annak amilyen az én anyukám is. Többször is végigolvastam, de még mindig nem hiszek a szememnek. Azt hittem ezidáig, hogy egyedüli esettel van dolgom. Kedves szerző, őszintén sajnálom hogy mindez a Te sorsod is. Ez valami olyasmi amit senki más nem érthet élhet, csak az aki ő maga is átélhet.
    Mindenki a testi sértésekről beszél, de senkinek nincs fogalma arról hogy ezek a kifinomult lelki, mentális kínzások, mint a gázlángolás és egyéb rejtett manipulációk hatása sokkal messzebb ér mint a pofonoké. Susan Forward eme idézete jut eszembe: “Ha választanom kellene a testi és a szóbeli bántalmazás közül, inkább egy verésnek tenném ki magam. Annak megmarad a nyoma, így az emberek legalább sajnálnak érte. A szavaktól az ember csak megbolondul. A sebek láthatatlanok. Senki nem törődik vele.”
    A magam részéről nagyon köszönöm e blogbejegyzéseket és kivánok Neked sok erőt ezt a terhet hordozni és ha lehet, megszabadulni attól valahogy.

    • Szia!
      A cikket olvasva merült fel bennem a kérdés: nagymama és unokái között is kialakulhat ez a viszony?

  15. Szia!

    Nekem egy eléggé szokatlan kérdésem lenne:
    Létezik-e olyan, hogy a nárcisztikus anya szemében az aranygyermek az első házasságából született gyermeke a bűnbak pedig nem egy másik gyermeke, hanem a jelenlegi férje?

    Amit leírtál a fentebb lévő 6 pontban hogy mit csinál a nárcisztikus anya a bűnbakkal az mind ráillik feleségem (már a válás folyamatban van) viselkedésére, amit velem tett.
    Kérlek mihamarabb válaszolj a megadott e-mail címemre, abban is segítséged szeretném kérni, hogy ezt a személyiségzavart hogyan tudhatom a válás folyamán a bíróságon felismertetni.

    Egy válófélben lévő apuka, aki nagyon tart attól, hogy a bűnbak szerepét az anya a vér szerinti gyermekére fogja osztani.

    Válaszod nagyon várom

    Zoli

    • Szia,

      Sajnos borzasztóan rossz levélíró vagyok (és ahogy a posztolási gyakoriságból is látszik, az sem mindig gördülékeny), úgyhogy inkább válaszolok itt, igyekszem a legjobb tudásom szerint.

      Az aranygyermek és a bűnbak szerepeket általában a nárcisztikus anya gyerekei “nyerik meg”, de ez persze nem zárja ki azt, hogy másokkal – a jelen elmondás alapján veled például – szintén nem bánnak egyenrangúként. A nárcisztikusok nem igazán tudják elképzelni milyen az egyenrangú kapcsolat. Ezért (leegyszerűsítve) azokkal az emberekkel, akikről úgy gondolják, hogy fölöttük állnak (hatalomban, anyagiakban, stb) mérhetetlenül kedvesek és előzékenyek, ezt általában a várható nyereség vagy a félelem motiválja (persze a hátuk mögött ettől még tudják őket is utálni). Akikről pedig úgy gondolják, hogy alattuk állnak (pl. mert valamilyen emberi kvalitásukat a magukéhoz képest kevésnek ítélik meg, vagy az illető fiatalabb, beosztott, stb.), azokat vagy pici édibédi csecsemőként kezelik, vagy pedig lábtörlőként, (esetleg levegőnek nézik). Magyarul az, hogy az illetőnek nem vagy a gyereke (hanem történetesen a férje), nem garantálja azt, hogy egyenrangú felnőtt emberként fog veled viselkedni. Tehát röviden: lehetséges, hogy épp te vagy számára az aktuális fekete bárány.

      Nem szeretnélek elkeseríteni, de nemhogy a magyar, de a nemzetközi pszichológiai gyakorlatban is gyakorlatliag lehetetlen diagnosztizálni a nárcisztikus személyiségzavart úgy, hogy ha az illető nem saját maga szeretne a diagnózis és a terápia segítségével jobb életminőséget magának. Mivel elég tökéletesen meg tudnak téveszteni bárkit, ha az az érdekükben áll, az esetek többségében magát a terapeutát is az ujjuk köré csavarják, ha nem rendelkezik az illető hardcore narcisztikus személyiségzavar tüneteit enyhítő terápiás gyakorlattal. Feltéve ha egyáltalán eljutnak terápiába. Ebben az esetben túlnyomórészt inkább másodlagos tüneteket szoktak a terapeuták kezelni, mert azt tudják ténylegesen diagnosztizálni: depressziót, esetleg még talán borderline személyiségzavart, életminőségi problémákat, vagy annak a kezelésében próbálnak segíteni a delikvensnek amivel épp odamegy: pl hogy a férje egy értetlen paraszt, vagy a gonosz gyerekek milyen hálátlanok pedig ő mennyit megtett értük.

      Bírósági gyakorlatban ezért, és a magyar joggyakorlat pszichológiai alulképzettsége miatt, szerintem ezt sajnos nem fogod tudni felhasználni.

      Abban nagyon megértelek, hogy aggódsz a gyereked miatt, ez teljesen természetes. A legjobb, amit a jelenlegi helyzetben tudsz tenni, az az, ha (hú, nem értek a jogi szakkifejezésekhez, szóval lehet, hogy hülyeséget mondok) igyekszel kezdeményezni, hogy közös legyen a felügyelet, vagy pl. egy hónapot a volt feleségednél él, egy hónapot nálad, esetleg hogy nálad lakjon az idő nagy részében a közös gyereketek. Ami a legesleginkább segíteni fog a gyerekednek az az, hogy ha van az anyján kívül más hatás is az életében. A gyerekek szerencsére nagyon nem hülyék, úgyhogy egy idő után észre fogja venni a különbséget a viselkedésetekben, hozzáállásotokban, és a saját életében amellett fog dönteni, ami számára a megfelelőbb, ez az esetek 99%-ában a nem személyiségzavaros viselkedés. Magyarul ha egyetlen olyan személy van már a gyereked életében (jelen esetben gondolom te), aki emberként viselkedik vele, akkor az mindenképpen pozitív hatással van rá, akár olyannyira, hogy nagyrészt semlegesíteni tudja a személyiségzavaros szülő által okozott traumákat.

      Nagyon nagyon együttérzek veled és sajnálom, hogy ilyeneken mentek keresztül. Kapcsolati (nárcizmus férj-feleség esetén) szempontból tudok ajánlani egy olvasmányt (ha tudsz angolul, de majd igyekszem onnan is közölni fordításokat időnként), eléggé terjengős, de szerintem hasznos lesz neked: http://samvak.tripod.com/
      Egy nárcisztikus személyiségzavaros írja (éppen ezért rettenetesen szerteágazó és hosszú), számomra nagyon informatív volt amikor először olvastam. Ajánlom a Relationships with Abusive Narcissists and Psychopaths, Abuse in Intimate Relationships és Spousal Abuse and Domestic Violence részeket. (Az oldal designja meglehetősen gáz, de ez ne rémisszen el, maguk az anyagok meglepően jók)

    • Szia!

      Igazságügyi pszichológus írhat szakvéleményt, h személyiségzavaros vagy sem.Én biztosan tudom,mert végigcsináltam a volt párom személyiségzavaros nem is kapta meg teljes időre a láthatást.Kérdezz nyugodtan szívesen segítek :-))

      Üdv

      Dóri

      • Szia!
        Hasonló problémákkal szembesülök én is. Hogyan tudok neked privát üzit küldeni?

      • Kedves Dóri!
        Én is féltem a gyerekeimet.
        Kérlek segíts.
        Hogyan vehetem fel a kapcsolatot veled?

    • Az igazságügyit nem olyan egyszerű átverni,mert nem csak az a fontos,hogy ki mit mond hanem csinál projektív teszteket is.Azt meg manipulálni nem tudja, aki nem ért ezekhez a tesztekhez.A ptk. rendelkezése pedig a következő “A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van.”

      Üdv

      Dóri

      • Hú, ezek szerint én nem tudtam jól, örülök, hogy létezik ilyen gyakorlat és lehetőség, nagyon köszi a kommenteket! A ptk. idézet amit írtál, az pedig kifejezetten biztatóan hangzik.

        • Van két ügyvéd aki kifejezetten ezzel a témával foglakozik gyermekelhelyezések kapcsán.Én olvastam is dr.Grád András pszichológia és pszichopatológia jogászoknak c.könyvét.Ebben is kifejik a nárcisztikus személyiségzavart.Saját tárgyalásomon hivatkoztam a könyvre és fel is olvastam belőle, természetesen csak akkor amikor már a kezemben volt a iü szakvélemény.Abban viszont valóban egyetértünk,hogy a jogászok nem igazán ismerik illetve ismerik fel a személyiségzavarokat.Nekem az ügyvédem azt mondta fölösleges a iü.,mert semmit nem fog kihozni.Hát kihozta./Az ügyvédemnek meg búcsút intettem.Én meg most elkezdtem a jogot.És egyszer nagyon szeretnék azért harcolni, hogy vegyék komolyabban a személyiségzavarokat úgy a polgári mint a büntető jogban.

          Az,hogy a gyerek felismeri,hát nem tudom. Én sem jöttem rá nagyon sokáig illetve addig míg Te fel nem nyitottad a szemem,hogy az anyám is “beteg” /nárcisztikus és vagy borderline/.Olyan agymosást kapsz,hogy tényleg nem látod a fától az erdőt.És ami nagyon visszahúzó erő,hogy ne gondolj rosszat anyádról/apádról,hogy az anyád/apád.És az én anyukám nem akar rosszat nekem,hogyan is akarhatna hiszen ő az én egyetlen anyukám/apukám aki nagyon szeret engem és csak ő van nekem.

          Tehát véleményem szerint ez nem olyan egyszerű,hogy majd a gyerek felismeri.Nem biztos. Nagyon sokszor a gyermeket a másik szülő ellen neveli megjegyzem sokszor sikeresen .Illetve észrevétlenül manipulálja.Erre is van jogszabály amit elvileg lehet foganatsítani,feltéve,ha lehet bizonyítani /ügyes iü. tudja/

          “Ha a gondozó szülő a gyermeket folyamatosan a másik szülő ellen neveli és a végrehajtási
          intézkedések ellenére sem tesz eleget a kötelezettségének, vele szemben helye lehet a
          gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per indításának is.
          A per megindítására a másik szülő jogosult, de felléphet a gyámhivatal is”

          Itt van az ügyvédek honlapja szerintem érdemes olvasgatni, foglakozik a komolyabban a pszichológiával is

          http://www.kapcsolattartas.hu/

          Üdv

          Dóri

      • A törvény , a család védelem nem mindig segít, nem mindig csak annál helyezik el a gyereket akinél a fejlődése biztosítva van! Személyes tapasztalat! Első szempont hogy az anyánál, második hogy hol van több pénz, és folytathatnám!

  16. Nagyon örülök hogy megtalaltam magyarul ezt a honlapot! Erröl a temarol korabban csak angolul, svedül, nemetül olvastam. Budapesten születtem az 50-es evekben es garantalom hogy az en generaciomnak nagy resze aldozat egy narcissistanak. Nem ertettem meg hogy miert olyan magas az öngyilkossag statistika Magyarorszagon. Többnyire intelligens fiatalok akik a halalt valasztottak, de a tema tabu volt igy sok ev kellett amig a tudatossag gyözött. Kerem hogy terjessze mindenki, nagyon fontos hiszen ma is sok fiatal az aldozata ennek a “fekete pedagogianak”….

  17. Nagyon örülök hogy megtalaltam magyarul ezt a honlapot! Erröl a temarol korabban csak angolul, svedül, nemtül olvastam. Budapesten születtem az 50-es evekben es garantalom hogy az en generaciomnak nagy resze aldozat egy narcissist. Nem ertettem meg hogy miert olyan magas az öngyilkossag statistika Magyarorszagon. Többnyire intelligens fiatalok akik a halalt valasztottak, de a tema tabu volt igy sok ev kellett amig a tudatossag gyözött. Kerem hogy terjessze mindenki, nagyon fontos hiszen ma is sok fiatal az aldozata ennek a “fekete pedagoginak”….

  18. Egy kesö ejszaka arra ebredek hogy a 38 eves felesegem idegesen ebresztget. Megijedtem nem tudtam mi törtent ö meg csak egyre hajtogatta nem vagyok örült megmondtam hogy ö a beteg. Nem ertettem. Odarancigalt a gephez es sirva olvasta nekem a fenti blogbejegyzest. Elismerem hogy megfagyott ereimben a ver. Pontosan azok a dolgok voltak leirva amiket ö mar 18 eve mesel nekem. Sajnos az anyosomat nem csak elbeszelesböl ismerem. Barmit megtett volna hogy a lanya elhagyjon söt meg most is megtenne mert az ö lanyahoz senki nem Volt eleg jo egyreszt masreszt meg ki a fennenek kellenel kerdezgette töle. nem birta elfogadni hogy a lanya szeret es viszont szeretem.. Mindennemü kapcsolatot megszakitottunk vele 1000 km-re költöztünk töle de meg igy is csak azt lesi hogyan okozhatna nekünk fajdalmat. Legutobbi tevekenysege elvenni tölünk ami reszben a mienk reszben az öve de nem felezünk mert hogy a blog irojat idezzem szerinte sosem Volt a mienk. Isten ovjom minden gyereket az ilyen,”szülötöl”

    • Hát ez sajnos nagyon ismerős, köszi hogy leírtad a tapasztalataitokat.
      A kapcsolat megszakítása és a távolság rengeteget tud segíteni a gyógyulásban és a helyrejövésben, a feleségednek és neked is, de persze ez sem garancia arra, hogy a tisztelt anyuka nem fog attól még bepróbálkozni.
      Kitartást kívánok mindkettőtöknek.

  19. Ez a blogbejegyzés egy valóságos lavinát indított meg az életemben. Megszakítottam anyámmal a kapcsolatomat -iszonyú nehéz volt- de minden szenvedést megér az a szabadság ami most van. Mielőtt belevágsz, mindenképp szerezz egy jó pszichológust, én egy éve járok.

    • Kivanok nagyon sok eröt es Kerem Önt hogy soha..soha ne terjen vissza. Amikor visszanez arra amit elhagyott csak kritikusan nezve es minden tapasztalat, emlek ami felmerül az elete tovabbi kialakitasara hasznalja. En ezt vegig csinaltam. Nagyon sok evet vett igenybe…..de semmit nem bantam meg. A narcissistikus anyukan tavaly halt meg 99 eves koraban es egy pillanatig sem mondott le arrol hogy kinozzon, gyötörjön……..A lelki fajdalom amit egy eleten keresztül okozott nekem soha nem mult el, de a tudas erröl a nagyon destruktiv tulajdonsagrol segitett hogy elkerüljem azokat az embereket akik hasonlo modon romboljak a környezetük lelki eletet.

      • Gratulálok ehhez az erőhöz, hogy sikerült végigcsinálnia.

        Őszintén sajnálom, hogy ez a trauma végigkísérte az életét. Azt pedig szintén példaértékűnek tartom, hogy ezt a szomorú dolgot fel tudja használni arra, hogy a többi toxikus embert elkerülje, ez nagyon pozitív.

  20. A harmadik “Kivételez” ponton tünödtem el. Mi történik a narcisztikus anyával, ha a bünbak öngyilkos lesz és az aranygyermek tovább él. Hogy reagál erre? Tudatában van annak, hogy valószínü jómaga váltotta ki a bünbak halálát? Hogyan viszonyul továbbra az anya az aranygyermekhez? Belöle csinál bünbakot? Az aranygyermek kell vezekeljen azért, mert a bünbak ekkora fájdalmat okozott neki? Van valakinek ilyen tapasztalata?

    • Ha te, vagy valaki, akit ismersz, az öngyilkosságot fontolgatja, KÉRLEK keress segítséget.
      http://www.suicidprevencio.hu/segiacutetseacutegre-van-szuumlkseacutege.html
      vagy hívjátok fel ezt a számot: 116-123

      (sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy milyen iszonyatos ez, és tudom, hogy milyen nagyon nehéz)

      Amennyi tapasztalatom gyakorlatban van ezzel a témával kapcsolatban, amit írtál, az az, hogy a narcisztikus anya a bármelyik gyereke halálát, betegségét, vagy életvezetési nehézségét arra használja fel, hogy saját magát mártírpiedesztálra emelje és lépten-nyomon szimpátiát sajtoljon ki az emberekből, amikor párás szemmel elmeséli, hogy de hát Pistike olyan vidám gyerek volt, nem is értem hogy történhetett, szegény megtört anyai szív.

      Szóval az önreflexió az nulla.

      A bűnbak/aranygyermek státusz általában eléggé kőbe vésett valami, mivel a narcisztikus anya osztja ki a szerepeket. Olyat már láttam, hogy egyetlen gyerek esetén (mármint nem haláleset következtében, hanem hogy csak egy gyereke volt) az illető mindkét szerepet egyszerre nyerte meg és az anya kedve szerint váltogatta, hogy most Pistike épp tökéletes vagy Pistike épp mindenben hibás, nem kis konfúziót okozva ezzel a gyerekben.

      Arra nem tudok a jelen tudásom alapján válaszolni, hogy az egyik szerep betöltőjének hosszas elérhetetlensége (tehát pl. külföldre költözés, stb) következtében a másik gyerek az megkapja-e a betöltetlen szerepet is később, vagy marad a gyerekkori leosztás, mert konkrét példát nem tudok, a személyes tippem az az, hogy szerintem marad az eredeti leosztás, és a bűnbak továbbra is bűnbak marad, függetlenül attól, hogy elérhető-e vagy nem.

      • AZ öngyilkosság szerintem nem teszi helyre ezeket az embereket. Utána egész életében meglesz az alibije, hogy ő mért olyan szomorú/sajnálnivaló/hirtelenharagú stb. Ok lesz és indok, mivel jaj ilyen bánat érte őt…az ő kicsi aranyos fia/lánya, aki persze rögtön halála után szerintem előlép sajnált de hőn szeretett és mindig is ő volt a kincsem -gyerekké , persze a nagy megemlékezésekben és együttsírásokban a rokonokkal….. Aki öngyilkos lesz, csak magát “menekíti meg” :(- magunkat megmenekíteni viszont másként is lehet…!! Legalábbis bennem – amikor volt is tini meg fiatal felnőtt koromban ilyen hogy na “lelépek” ezen a klasszikus módon és akkor majd b.szogassanak akit akarnak – pár nap után felülkerekedett egy CSAKAZÉRTIS, CSAKAZÉRTSE… vagyis hogy nehogy már én menjek el innen (az életből) azért mert ő gonosz, bánt, hülye, elmebeteg, kibírhatatlan…. és szépen elkezdtem gyűjteni a pénzt (amit mikor megtudott, gyorsan elkért az akkori kocsicseréjükbe, mivel hát jaj engem is néha szoktak kocsival vinni ide vagy oda… !) – úgyhogy amikor legközelebb összejött 2 havi albérletre meg kb egy havi “életre” való pénzem akkor szó szerint 1 nap alatt kerestem az ország másik felében egy rozzant ócska albérletet, lefoglaltam és következő héten eljöttem… úgy hogy munkám, ismerősöm, senkim és semmim nem volt ott ahová mentem… és tudtam hogy ha 30 -40 nap alatt nem találok munkát, akkor végem…

        Aki ilyen önpusztító módban gondolkodik, gondoljon arra, hogy mennyi minden van a világon -mennyi minden lehetséges! (nekem a zene, művészetek és filmek segítettek, hogy igenis én is értékes vagyok, igenis LÁTOM ÉRZEM, hogy nem az a szerencsétlen hülye vagyok, akit a szüleim belémbeszélnek, hanem pont olyan mint BÁRKI, ANNYIT mint bárki más, én is érek)- és keresni kell olyan embereket, társaságot, akik akár csak egy-egy tulajdonságát is de értékelik az embernek ,mert egy -egy értékelt dolgon keresztül tud újraépülni az ember a maga valójában… Azzá vagy majdnem azzá aki lehetett volna… már 15 éve….

      • Kedves Nárciszgyerekei, bár már régebbi a blog, kíváló és hiánypotló! Én tudok válaszolni erre a kérdésre: a mi nárci anyunk váltogatja a szerepeket, a nővérem volt az aranygyerek, szerintem apám a bűnbak, én pedig egy harmadik kategória, amelyről eddig keveset olvastam, de más nárcinál is látom a meglétét, és ez a “láthatatlan gyermek”, aki, amíg “jól viselkedik és nem sok vizet zavar” nincs kipécézve. Mikor tesóm gyerekei megszülettek, először az egyik kislánya majd a következő kislánya került a golden child szerepbe, és miután apám lelépett, tesóm meg sajnos lecsúszott a bűnbak szerepébe. Lett belőle igazi “szar anya” stb :/
        A válás után egy ideig próbált engem a bűnbak szerepébe benyomni, de gyorsan költöztem, majd külföld.

      • Hú. Mi a tesómmal mindketten élünk, viszont mi mindketten voltunk mindkét szerepben, gyakran. Alapból az lett volna a leosztás, hogy én vagyok az arany (kitűnő tanuló, példás magaviselet, jól nevelt stb – szóval a “kitűző”) a tesóm meg a bűnbak (a fekete bárány) DE én ne voltam alkalmas aranygyereknek, mert képtelen voltam elviselni amit a tesómmal művel, és ennek hangot is adtam. Nem tudott bevonni a játszmáiba a testvérem ellen. Viszont volt nálunk egy olyan aspektus is, hogy a testvérem az elsőszülött, aki de szép gyerek volt, mindenki mondta is anyámnak minek neki még egy, de ő azért megtartott engem is… ezt kb. tizenhatmilliószor hallottam gyerekkorom óta. Viszont a testvérem már több, mint tíz éve külföldön él, nekem meg akkortájt született az első gyerekem. Ez a két esemény egycsapásra stabilizálta a leosztást, de fordítva: azóta a tesóm az aranygyerek és én a bűnbak.
        Mindezek ellenére mi ketten hű fegyvertársak és szövetségesek vagyunk a bátyámmal, anyánk minden manipulatív törekvését azonnal egyeztetjük, nem tud közénk éket verni sehogy.

  21. Magyarazat mindig van. Ha emlekezteted, mivel bantott gyerekkent, ravagja, hogy nem is ugy gondolta. Hogy gondolhatod, hog tenyleg azt gondolta, amit mondott? Ha gyerekkent belegondoltal volna, rajossz, hogy nem ugy gondolta. Ja, hogy gyerekkent eszedbe sem jutott megkerdojelezni a szavai ertelmet? Az a te bajod.

    A narcisztikus szulommel mar nem tartom a kapcsolatot, mostanaban (sajnos) azt kezdem erezni, hogy a masikkal is egyszerubb lenne megszakitani. Ok egyutt elnek, es hiaba probalom tiszteletben tartani a masik szulom donteset, mindig ott van bennem a miert.

  22. Szia! Nagyon jó hogy így összefoglaltad. Aki nem ilyen szülő(k) börtönében nőtt fel, el sem tudja ezeket a dolgokat képzelni. Nekem is még mindig nap mint nap megkeseríti az életemet ha arra gondolok, hogy mekkora “csomagot” kaptam tőlük, amiből már 20 éve folyamatosan – amióta felismertem és elmenekültem – adok le és gyógyulgatok. A szüleim mindenkit elmartak már maguk mellől és most, hogy már nincs helyettesítőm, akit szapulhatnak, utánam jöttek… …:)
    sajnos sehol – se könyvekben, szakirodalomban -se másoktól nem hallottam “jó megoldást”. Pedig jó lenne tudni, hogy mit lehet tenni az ilyen emberekkel, főleg mivel nem idegenről vagy barátról van szó, hanem saját családtagról.

    • Szia!

      Nekem bevált megszakítottam minden kapcsolatot anyámmal.Nem úgy tekintek rá mint családtagra, hanem mint egy beteg emberre.Ő is utánam jött a munkahelyemen kiabálta,h papírja van arról,h nem vagyok normális és próbált megfélemlíteni.Én higgadtan közöltem,h nem félek tőle és egyik barátom sem /mert őket is megpróbálta megfélemlíteni/.Ja és iszonyatosan megaláztam mindenki előtt. Na ez bevált /Régi mondás mindenkit a saját fegyverével/ .Előtte rendszeresen kb. 2-3 naponta megjelent és zaklatott.Azóta abbamaradt.És NINCS lelkiismeret furdalásom,miért lenne? Az ilyen nem anya.Mellesleg neki sem volt mikor rosszat tett nekem.És tudod miért? Mert szerintem nincs lelkük.

      Azóta kevésbé vagyok szorongó és elmúltak a pánikrohamaim ami nem mellesleg a valóságvesztés zavarával párosult .Nem tudom ismered-e a valóságvesztés zavarát,de iszonyat ,azt hiszed megőrültél.DE nem csak ő tett ronccsá.

      Szóval én így szabadultam meg tőle.:-)

Te mit gondolsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s